Mi történt a Liverpool életveszélyes támadójával?

A szenegáli támadó fejlődése töretlen volt a 2016-os átigazolását követően: Jürgen Klopp kezei között szép lassan a világ egyik leghatékonyabb támadójává érett, aki védekezésben is megkerülhetetlen elem lett a gegenpressingre épülő rendszerben. Elsősorban mégis a góljai miatt kapott elismerést, az előző három idényt 20, 26 és 22 találattal zárta – ezek jelentős részét ráadásul az idény legfontosabb meccsein szerezte, oroszlánrészt vállalva a csapat sikereiből.

Mané formája erre az idényre drámai mértékben visszaesett. Habár a munkamorálja a régi, változatlan intenzitással dolgozik védekezésben és támadásban egyaránt, a góljai nagyon hiányoznak: 28 bajnokin csak hétszer volt eredményes. Ahhoz, hogy a Premier League-ben Mané-gólt találjunk, egészen januárig kell visszamenni az időben, amikor a Tottenham kapuját vette be; ezt azóta egy kilencmeccses gólcsend követte. Az is beszédes, hogy október óta 23 meccsen három gólt lőtt.

Madridban, a Liverpool számára rendkívül fontos mérkőzésen, különösen gyengén teljesített. A mérkőzést kapura lövés nélkül zárta, nem osztott ki egyetlen kulcspasszt sem, légi párharcai közül pedig hatból hatot elveszített. A mezőnyjátékosok közül csak a 42. percben lecserélt Naby Keita ért nála is kevesebbszer a labdához. A szenegáli játékos semmilyen szinten nem tudott hatással lenni a meccsre, és a Real-védelem gyenge pontjának tartott Lucas Vázquez könnyedén leszedte a pályáról.

Tény – és Klopp amúgy ezt szóvá is tette –, hogy Felix Brych játékvezető több esetben feltűnően elnéző volt a Real-játékosokkal szemben, nem ritkán Mané kárára. Vázquez például egy ízben a tizenhatos előterében taszított egyet a támadón, amit Brych szabályos mozdulatnak értelmezett. „Nem értettem ma, mit csinál a játékvezető. Elmondtam neki, hogy szerintem igazságtalan volt Sadióval. Bárhogyan került a földre, semmit sem kapott. Ez így nem helyes” – bosszankodott Klopp.

Manét az angol sajtóban gyakran érte az a kritika, hogy túl könnyedén adja meg magát, amikor ígéretes helyzetben párharcba bonyolódik a védőkkel, egy ízben maga Pep Guardiola is színésznek titulálta a támadót. Biztosan hatással voltak ezek a megjegyzések a támadóra, mert azóta több, büntetővel kecsegtető helyzetben talpon maradt. Így született meg Michael Owen bizarr megfejtése, aki kijelentette: Mané azért nem esett el, hogy ne maradjon le a büntetőket elvégző Salah mögött a góllövőlistán.

Hogy mennyire igazságos ez a skatulya, az talán mellékes, ennél sokkal érdekesebb kérdés, mi áll a szenegáli támadó visszaesése mögött. Ezt a kérdést boncolgatta cikkében a The Athletic, amely érdekes képet fest: a nyers statisztikák alapján nincs nagy különbség a 2019/20-as és a 2020/21-es Mané között. Labda ellen hasonlóan hatékonyak, hasonló gyakorisággal jutnak el kapuig, sőt, az aktuális idényben még valamennyivel többször is ér a labdához a tizenhatoson belül.

Hasonló képet fest le a várható gólok statisztika is. Ebben az előző idény során hatékonyabb volt, 90 percenként 2,5 lövést átlagolt, amelyek 0,18-as xG-vel bírtak, vagyis durván minden ötödik próbálkozása ért gólt a minta alapján. Ugyan 2020/21-ben 0,14-re csökkent a lövéseinek átlagos értéke, ezzel párhuzamosan többször – 90 percenként háromszor – próbálkozik, vagyis a helyzetek minősége és mennyisége alapján tartható lenne az előző években megszokott mennyiség.

90 percre lebontva 0,43-as xG-vel rendelkezik, amely konkrétan a legmagasabb a Premier League-ben – ha a lehetőségeit az átlagos szinten képes lenne befejezni, akkor is minden második mérkőzésén eredményes lehetne. A szenegáli ráadásul az előkészítésekkel ugyanúgy képes hatással lenni a meccsekre: csak öt támadó – Harry Kane, Jamie Vardy, James Rodriguez, Che Adams és Salah – alakított ki nála is több nagy lehetőséget, és összesen négy gólpassznál jár.

A nagy különbség a helyzetek értékesítésében rejlik. Mané – nem kevés extra munkát fektetve a befejezésekbe edzéseken – az előző években konzekvensen felülteljesítette a várható góljait. 2019-ben 0,64, 2020-ban 0,59 góllal zárt 90 percre átlagolva, ez a szám mostanra 0,28-ra csökkent. Más számokkal kifejezve: amíg az előző két idényben 140 és 153 percenként szerzett gólt a Premier League-ben, addig az aktuális szezonban 323 percre van hozzá szüksége.

Mint minden más támadó esetében, úgy Manénál is előfordult korábban, hogy egy-egy szakaszban kevésbé ment neki a gólgyártás, pedig a helyzetei meglettek volna hozzá. Ezek azonban többnyire rövid periódusok voltak, a mérleg pedig még így is inkább pluszos volt. Mostanra a helyzet teljesen megfordult: alig találni pozitív szakaszokat, viszont az előző hetekben folyamatosan kevesebb gólt szerez, mint amennyit a helyzetek alapján reálisan lehetne.

Mané formahanyatlása természetesen nem függetleníthető a Liverpoolt sújtó általános problémáktól, például a rengeteg sérüléstől, amely alapvetően megváltoztatta a Klopp-csapat széljátékát. Támadásépítésben lassabb és kiszámíthatóbb lett a Liverpool, Andy Robertson ritkábban mehet fel a támadásokkal, így a Manéval kialakított kapcsolata is ritkábban jelenik meg a pályán. Ehhez társul a fáradtság, amely valószínűleg a legfőbb tényező a fomahanyatlás mögött.

Ezen pedig kár is volna csodálkozni, hiszen a szombati Villa elleni meccs már a 40. találkozója volt a szezonban, a Liverpool legutóbbi 188 PL- és BL-meccséből 171-et a pályán töltött. Pep Lijnders másodedző harcosként jellemezte játékosát, mostanra azonban úgy tűnik, hogy a folyamatos terhelés – esetében a válogatott meccseket is érdemes kiemelni – fokozatosan felőrölték mentálisan. Ez nyilvánul meg abban is, hogy rendszeresen hoz rossz döntéseket a támadó harmadban.

Érdekes kérdés lesz, hogyan próbálja menedzselni a helyzetet Klopp: hagyja pihenni, feltöltődni játékosát, vagy inkább a pályán tartja, bízva abban, hogy visszaszerzi régi önbizalmát, és elkezdi értékesíteni a helyzeteket. Akárhogy is alakul, egy jó Manéra nagy szüksége lenne a Liverpoolnak, amely a bajnokságban a top 4-es helyezésért küzd, a Bajnokok Ligájában pedig kétgólos hátrányból várja a Real Madrid elleni visszavágót.