Guardiola zseniális változtatásai vezették újra a csúcsra a Cityt

Ritkán fordul elő, hogy egy bajnokcsapat esetében ne lehetne egyértelműen megnevezni egy stabil kezdő tizenegyet. Amikor azonban az idei angol bajnokságot fölényesen behúzó Manchester City kifut majd a pályára az utolsó fordulókban, épp olyan rejtély lesz, hogy ki kap lehetőséget, mint a szezon elején. Ez pedig a csapatát a teljes idényben zseniálisan rotáló Pep Guardiola érdeme.

Persze kár elvitatni, hogy a spanyol mester irigylésre méltó helyzetben van, ha a rendelkezésre álló játékosok minőségét nézzük, a szokottnál is sűrűbb szezonban azonban ettől még mindenki másnál bátrabban nyúlt a keretéhez. A City összesen 120 alkalommal variált a kezdőcsapatán idén, ami meccsenként több mint 4 cserét jelent. A keret forgatása döntő faktor lehetett abban, hogy a csapat egész tavasszal bírta a négyfrontos küzdelmet, a szezont pedig akár három trófeával is zárhatja.

„Ők emberi lények, nem gépek. Ha rotálok és nyerünk, megdicsérnek, de ha kikapunk, az emberek megkérdezik, miért variáltam, hiszen ott vannak a szokott játékosok. Ez azonban fenntarthatatlan” – magyarázta az idény végéhez közeledve Guardiola.

Ráadásul nem arról van szó, hogy a City egyszerűen kihasználta volna a mindenki másnál mélyebb keretét. A szezon során összesen 23 játékos lépett pályára a bajnokságban, ami a negyedik legkevesebb a teljes első osztályban. Guardiola viszont néhány fontos új igazolás beépítése mellett felfedezte a csapat korábban elfeledett értékeit, a folyamatos versenyhelyzet pedig régen látott sikerhez vezetett.

A City idei menetelésének egyik jellegzetessége, hogy igazi hagyományos csatárjáték nélkül érték el a győzelmeket. Sergio Agüero a sérülései miatt egyre inkább kiszorult a keretből, az őt helyettesítő Gabriel Jesus pedig sokszor nem találta a formáját a kapu előtt, így a tavalyi idényben 46 gólt szerző páros idén csak tizenhatszor talált be. A csapat azonban együttes erővel ki tudta váltani ezt a kieső mennyiséget.

Ebben a szezonban 16 különböző játékosuk szerzett gól, ami a legtöbb a bajnokságban. A találatok eloszlása mellett kiemelt szerep jutott néhány váratlan gólszerzőnek, mint amilyen a középpályás, Ilkay Gündogan is volt. A német játékos korábban soha nem szerzett 6 gólnál többet egy idényben, idén azonban 16 alkalommal talált a hálóba, ebből tizennégyszer abban a három hónapos periódusban, amikor a City szinti behozhatatlan előnyre tett szert a bajnokság élén.

Gündögan ezalatt ugyanúgy a középpálya közepén játszott, mint korábban, szerepe azonban megváltozott. Kevésbé vett részt a támadások felépítésében, ellenben sokkal több érintés jutott neki az ellenfél tizenhatosának környékén. Ez az előretolódás hátrébb teremtett lyukat a formációban, amit Guardiola a szélsőhátvéd Joao Cancelo beljebbtolásával oldott meg. A német játékos nem véletlen emelte ki, hogy a portugál védő teljesítménye volt a beindítója az ő váratlan javulásának is.

Gündogan azonban nem az egyetlen játékos volt a keretben, aki előrelépett ebben az idényben. A fiatal Phil Fodenre évek óta a klasszis irányító David Silva utódjaként tekintettek Manchesterben, a spanyol távozásával pedig élt is a lehetőséggel.

Foden már most 47 meccsen lépett pályára idén, kilenccel több alkalommal, mint előző szezonban, a bizalmat meghálálva pedig az egyetlen játékos lett idén a City keretében, aki mind gólok, mint pedig gólpasszok terén kétszámjegyű mennyiséget termelt. Bár a bajnokságban volt időszak, amikor egyáltalán nem számított alapembernek, a BL-ben ő töltötte a pályán a legtöbb játékpercet és komoly meglepetés lenne, ha a döntőben nem kapna szerepet.

Mindez jól mutatja, Guardiola milyen okosan építette fel Foden karrierjét, elkerülve az olyan korai kiégés veszélyét, amit sok korábbi fiatal angol sztár – mint mondjuk Jack Wilshire vagy Theo Walcott esetében – már tett tönkre jól induló pályafutásokat. A spanyol mester irányítása alatt Foden igazi talizmánná változott a Cityben, a csapat az utolsó 22 meccsét megnyerte, amikor az angol középpályás ott volt a kezdőben.

A City idei meneteléséből viszont nem csak a támadók, hanem a hátvédsor is jócskán kivette a részét. Itt a 60 millió fontért szerződtetett Ruben Dias szerepe elvitathatatlan - a portugál védő személyében a City alighanem megtalálta Vincent Kompany régen keresett örökösét – a fiatal játékos azonban nem egyedül formálta át a védelmet. Ehhez egy, korábban szinte már az eligazolás határán álló játékosra is szükség volt.

John Stones tavaly összesen 16 alkalommal szerepelt kezdőként, Dias és Nathan Aké nyári érkezésével pedig úgy tűnt, idén is legfeljebb epizódszerep juthat neki. Ez az idény első felében így is volt, Guardiola rotálásának hála azonban decemberben bekerült a kezdőbe, Dias párjaként pedig olyan szenzációsan játszott, hogy nem lehetett kitenni. A páros vezette védelem összesen 1 gólt kapott az első 13 közösen lejátszott meccsükön, 24 találkozójukból pedig tizenhatot úszott meg kapott gól nélkül a City.

Nem csoda, hogy a sérülésekkel gyakran küzdő Aymeric Laporte így kiszorult a kezdőből, Guardiola azonban arra is figyelt, hogy túlságosan ne jegelje a francia védőjét. Laporte ezt olyan kulcspillanatokban hálálta meg, mint a Ligakupa döntője, ahol a Tottenham ellen egy szögletet követően ő szerezte a győztes gólt, hátul pedig hiba nélkül hozta le a meccset.

Az ő példája is jól mutatja, a spanyol edző milyen jól használta ki a keretben rejlő lehetőségeket. Lehet mondani, hogy a Citynek mindenkinél jobb alapanyag állt rendelkezésére, a különbséget azonban valójában a nagyszerűen használt rotáció jelentette.

Forrás: Skysports