Hogyan csalta magát a világ elitjébe a Manchester City?

2008-ban vette meg Manszur bin Zayed Al Nahyen a Manchester City Football Clubot. Manszur sejk az Egyesült Arab Emírségek miniszterelnök-helyettese, és a királyi család tagja. A klub azóta három angol bajnokságot, egy FA-kupát, három Ligakupát is nyert, illetve BL-elődöntőig jutott. A tulajdonos hihetetlen mértékben fektetett be a klubba, amely a világ egyik legerősebb csapatává tette a világoskékeket, utánpótlást nevelő központjuk egyedülállóvá vált a világon, illetve megszerezték Pep Guardiolát is menedzsernek. Mi bizonyítja azonban, hogy ezeket az eredményeket a szabályokat megszegve érte el a Manchester City?

A Manchester City az Etihad Stadiumban játszik. Mezszponzora is az Etihad. Az Etihad az abu dhabi állami légitársaság, amelynek tulaja Manszur féltestvére. Az Etisalat egy abu dhabi telekommunikációs cég, és az Abu Dhabi Turisztikai Hatóság is támogatja a klubot, ahogy a helyi befektetési szolgáltató Aabar is.

A Football Leaks elfogott egy e-mailt, amely 2012 májusában íródott, és tartalmazott egy táblázatot is, „Kiegészítő az Abu Dhabi szponzori szerződésekhez” címmel. Ez mutatja, hogy a tulajdonos kb. 1,1 milliárd fontot fektetett a klubba annak megvásárlása óta 2012 májusáig.

Ezek a sorok jól mutatják, hogy 1,1 milliárdot öltek bele 2012 májusáig, és 2012 és 2015 között további 1,5 milliárdot jósoltak. Ezek viszont nem a klub pénzei, hanem állami pénzek, illetve a klub tulajdonosához szponzori szerződések megkötéséhez túlságosan közelálló partnerek, amelyekkel felnagyították a szponzoráció értékét, hogy több bevételt mutassanak be az UEFA-nak, így több pénzt költhessenek el játékosok igazolására például. A Pénzügyi Fair Play megszegésével olyan versenyszabályokat szegtek meg, amelyek jogosulatlan előnyhöz juttatta őket.

A klub pénzügyi igazgatója, Jorge Chumillas írt egy belső e-mailt, mely szerint „A deficitet RM (Roberto Mancini vezetőedző) távozása (kirúgása) okozza. Szerintem az egyetlen megoldás további AD (Abu Dhabi) szponzori ügyletek, amelyek lefedik a különbséget.”

Általában, egy csapat szponzori szerződés keretében kapott pénze a költségvetés részévé válik, amit például átigazolásokra is költhetnek. Viszont amikor többet költenek a meglévőnél, meg kell nyirbálniuk a költségeket. A Man City viszont nem egy átlagos klub. Ha hiány van, a tulaj családja utal egy kis pénzt, és minden meg van oldva.

Az UEFA-t a következő trükkökkel csapták be: „Csinálhatnánk visszadátumozott szerződéseket a következő két évre, amelyet előre fizetnének a szponzorok”- írta Simon Pearce klubvezető. Ferran Soriano klubigazgató, aki az FC Barcelonánál dolgozott együtt Guardiolával, azt javasolta, hogy fizessenek a szponzorok elért eredmények, például FA-kupa megnyerése után, pedig abban az évben meg sem nyerték a sorozatot….

10 nappal a szezon végét követően Chumillas előállt a módosított számokkal az adott szezonra vonatkozóan, arra a szezonra, amely éppen véget ért!!! Az Etihad hirtelen 1,5 millióval, az Aabar 0,5 millióval, a turisztikai hatóság 5,5 millióval fizetett többet, és mindet úgy tüntették fel, mintha a szezon előtt kötötték volna meg ezeket a szerződéseket. Amikor Chumillas megkérdezte Pearce-t, hogy visszadátumozhatják-e a szerződéseket, Pearce csak annyit válaszolt: „Persze, azt csinálunk, amit akarunk.”

2010 áprilisában Pearce egy olyan e-mailt is írt, amely szerint „az Aabar évi 15 milliót fizet nekünk. Ebből hármat fizetnek ők maguk, a többi egyéb alternatív forrásból érkezik majd Őfelségétől.” Pearce ezzel elárulta, hogy Manszur sejk saját maga fizette a szponzori szerződést. Ez alapjaiban sérti az UEFA FFP-szabályait. Hiszen ha Manszur tőkéjével igazolgatnak, egy idő után deficit képződik, de ha Manszur tőkéjét szponzori bevételként tüntetik fel, akkor szinte bárkit leigazolhatnak.

A módszer a következő volt: Van egy Abu Dhabi United Group nevű holdingtársaság, amely Manszuré, amely tulajdonában van a City. Az Abu Dhabi United Group pénze „partnereken keresztül jut el a klubhoz”- írta Andrew Widdowson, a klub pénzügyi igazgatója egy belső levelezésben. 2015-ben 67,5 millió fontot hozott a konyhára az Etihad, de Chumillas kihangsúlyozta Pearce-nek, hogy a 67,5 millióból 8 millió jön az Etihadtól, és 59,5 millió az Abu Dhabi United Grouptól.

2012-ben a könyvelők körbeküldtek a szervezetben egy prezentációt, amely legfontosabb mondata az volt, hogy „További jelentős bevételek nélkül az UEFA Pénzügyi Fair Play előírásainak NEM FOGUNK tudni megfelelni. A nem teljesítés elkerülése érdekében kiutakat szükséges keresni.”

A szabályok megkerülésének terve az „Íj Projekt” fedőnevet kapta, jellemzően a klub vezetésének harcias viselkedésére. Soriano vezetésével a projekt révén a működési költségeket képesek voltak „kiszorítani” a klubon kívülre. Létrehoztak ugyanis egy leányvállalatot, ami egyfajta pénzügyi hulladéklerakóvá vált a klub számára.

Például a klub kiszervezte a játékosai marketingjogait. Ez alapjaiban is tilos, hiszen a klubnak kell fizetnie a játékosnak azért, hogy a játékos arcával a klub hirdethesse saját szponzorait. Ez egy zseniális terv volt, hiszen a klub komoly kiadásoktól szabadult meg, tehát a Citynek így még több pénze maradt másra. Ráadásul még nyertek is ezen, hiszen a jogok eladásáért 30 millió eurót fizetett nekik a vásárló Fordham Sports Management.

Ez túl jó volt, hogy igaz legyen. A klub két szakértőt alkalmazott, David és Jonathan Rowlandet. David (az idősebb) több millió fontot ajánlott fel korábban a Konzervatív Pártnak, amelynek később a kincstárnoka lett volna, de visszalépett a poszttól, mivel kiderült, hogy évtizedeket töltött adó fizetése nélkül az Egyesült Királyságban. A Fordham egy jól elbújtatott szervezet, egy brit stróman cég, majd a Brit Virgin-Szigeteken át jut el a Rowland családhoz.

Manszur Abu Dhabi United Group-ja fizetett Rowlandéknek, hogy Rowlandék megvegyék a marketingjogokat. Rowlandék voltak a párna, ami alá bedugták Manszurék a pénzt, de mivel ez a pénz mint kiadás eltűnt a könyvelésből, az UEFA ezt nem láthatta. Jonathan Rowland további megerősítést kért 2013. április 4.-én: „Tudnunk kell, hogy AD (Abu Dhabi) teljesen kiáll-e a dolog mellett”, mire Pearce válaszolt: „Minden évben előre küldünk 11 milliót erre a célra.”

Az egész egy komédia: A klubigazgató kezelte a klub tulajdonos cégének kiadásait, amely aztán a világot beutazva a klubnál landoltak. Az UEFA meg sem találta a Fordham darabkáját a puzzle-nek, csak a szponzori szerződések túlárazásáig jutottak, ami persze önmagában is sértette a Pénzügyi Fair Playt. Csak egy évvel később találta meg a Price Waterhouse Coopers a Fordhamet a könyvvizsgálás során. Az elemzők közölték más klubvezetőkkel, hogy „nehezen értik, hogy érné ez meg a Fordhamnek, miből lenne nyeresége”. A velejéig gonosz ügyvédjük, Simon Cliff szerint ez azért lehet, mert a Fordham nem mutatta meg az üzleti tervét a klubnak (Cliff volt az, aki az UEFA Vizsgálati Bizottsági tagjának halála után azt írta kollégájának, „1-nek annyi, 6 van még hátra”).

Pep Guardiola minden idők egyik legsikeresebb edzője, aki hatalmas innovációt hozott be a futballba a Johan Cruyff totális futballjából levezetett Barcelona-stílus megreformálásával. Sikerei elvitathatatlanok, csapatainak játéka, és játékstílusa követendő példa lehet az egész világnak. A média pedig ezért ragyogó színben tünteti fel, José Mourinhóval ellentétben teljesen más képet alakított ki magának a médiában, ami persze nem tükrözi a valóságot, elég csak Ibrahimovic, Yaya Touré vagy Samuel Eto’o történeteit hallgatni róla.

Azonban álszentsége nem ismer határokat. Tavaly, amikor Katalóniában népszavazást tartották a Spanyolországtól való függetlenedés kapcsán, a választást követően öt katalán politikust börtönbe vetettek a spanyol hatóságok. Guardiola az ő tiszteletükre rendszeresen visel egy sárga szalagot, kifejezve szimpátiáját a politikusok felé, akik csak egy egyszerű emberi jogért, a szavazás jogáért álltak ki. Ezt Guardiola teljes joggal viselheti, hiszen bármikor, amikor a sporton túlmutató pozitív emberi értékre hívja fel valaki a figyelmet, az dicséretre méltó.

Az Egyesült Arab Emirátusokban ennél sokkal durvábban sérülnek az emberi jogok, lássunk ezekre néhány példát:

-          Egyáltalán nincs népszavazás

-          Sok külföldi polgár eltűnik a kormány keze által

-          Az állam kínozza a rabokat a börtönben

-          Elfogadott a megkövezés és a korbácsolás

-          Korlátozzák a vallás, szólás-, sajtó-, gyülekezési szabadságot

-          Cenzúrázott média

Mikor fogja valaki megkérdezni Pep Guardiolát, hogy mit szól ahhoz, hogy a főnökei mit csinálnak, hogyan tud azonosulni az ő értékeikkel, hogyan áll ki az emberei jogok mellett, amikor a hazájáról van szó, de szemet huny akkor, amikor más országról van szó, hogy nem is dolgozhatna együtt azokkal a játékosokkal, akikkel dolgozik, hogy a klubja éveken át, (és lehet még ma is) a szabályokat áthágva kerül előnybe a pályán, hiszen olyan játékosokat igazolnak le, akiket nem tudnának, ha betartanák a szabályokat, és mit üzen a többi rivális klubnak, akik azokat a szabályokat betartják, akkor is itt dolgozna, ha a klubnak nem lenne ennyi, csalás útján szerzett pénze, és a klub hagyományainak megfelelően a középmezőnyben vagy az alsóházban tanyáznának, illetve, mit szól barcelonai barátja, Ferran Soriano csalásra biztató viselkedésére?

Ha más nem, akkor legalább valaki Magyarországról megteszi.

Señor Guardiola, tudna ezekre a kérdésekre válaszolni?

A Football Leaks 2015 óta szellőztet meg információkat a labdarúgás valóságáról. A John álnévevet használó férfi portugál, és éveken át Budapesten élt az őt övező figyelem miatt. Egyszerű szurkolónak tartja magát, aki csak szeretné felhívni a szurkolók figyelmét a valóságra. Állítása szerint nem hackeléssel szerzi meg infóit, hanem kiváló forrásai vannak, és még egyetlen általuk szerzett dokumentumot sem minősítettek hamisnak.