Frank Lampard visszatérése egy nagyobb változás jele lehet a Chelsea-nél

Roman Abramovich sosem volt a szentimentalizmus embere. A Chelsea-nél eltöltött 16 évét a sikerek megszállott, időnként kegyetlen hajszolása jellemezte, és ha a kitűzött célok nem teljesültek azonnal, az személyi változásokkal járt. Tulajdonosként 13 edzőváltást élt meg, és furcsa módon ez a rövidtávú gondolkodásmód bejött az orosz üzletembernek, hiszen 16 trófeát nyert csapatával. Ezek után Maurizio Sarri távozása még úgy sem keltett nagy megrökönyödést, hogy Európa-liga győzelemhez segítette a Chelsea-t. Csak a szokásos, mondhatnánk.

Az viszont nagyon is meglepő, már-már karakteridegen döntés lenne, amennyiben a sajtóhíreknek megfelelően, Frank Lampard ülne le az olasz edző helyére. Erre a döntésre ugyanis nehéz lenne nem úgy tekinteni, mint amit az érzelmek alapján hozott meg a klub vezetősége. Az egykori középpályás mögött egyetlen év tapasztalata áll edzőként, és ugyan a Derby kispadján nyújtott teljesítménye ígéretesnek tűnik, azt azért kijelenthetjük, hogy elsősorban a chelsea-s múltja miatt vezethet az útja a Stamford Bridge-re.

Lampardot természetesen nem kell bemutatni a Chelsea-szurkolóknak, játékosként örökre beírta magát a klub történelemkönyvébe. 648 mérkőzésen szerzett 211 találatával máig ő a Kékek gólrekordere, 13 szezon alatt 13 trófeát nyert a klubnál, köztük három Premier League-címet és 2012-ből egy Bajnokok Ligáját. A rajongók imádják, és igen kevesen ismerik olyan jól a klubot, mint ő. Kinevezése viszont csak akkor lehet sikeres, amennyiben a Chelsea részben vagy egészben szakít az Abramovich-éra hagyományaival. 

Abramovich számára nem teljesen ismeretlen terep, hogy a klub egy korábbi játékosára bízza a kispadot. Korábban Lampard egykori csapattársa, Roberto Di Matteo kapta meg a bizalmat azt követően, hogy 2012-ben - idény közben beugró edzőként - Bajnokok Ligája-győzelemhez segítette a Chelsea-t. Többnyire azonban sikeredzőkre vadászott az orosz oligarcha, Sarri előtt Antonio Conte, Guus Hiddink, José Mourinho, Carlo Ancelotti és Rafael Benítez is dolgozott a londoni csapat vezetőedzőjeként.

Lampard ellenben abszolút kezdőnek számít a szakmában, azt megelőzően, hogy a Derby vezetőedzője lett, semmilyen szinten sem edzősködött. Ilyen értelemben még Di Matteóhoz képest is rutintalannak számít: a svájci-olasz szakember az MK Dons és a West Brom csapatainál is próbálkozott edzősködéssel mielőtt André Villas-Boas másodedzője lett a Chelsea-nél. Lampard tapasztalatlansága tehát példátlan az Abramovich-érában, ráadásul a klub más tekintetben is új kihívások előtt áll.

Tavaly nyáron a Chelsea 129 millió fontot költött az átigazolási piacon, ezzel segítve az új edző munkáját. Ezúttal erre valószínűleg nem lesz lehetőség, ugyanis a FIFA két átigazolási ablaktól eltiltotta a klubot, és a fellebbezés sem kecsegtet túl nagy reményekkel. Sarri filozófiája - a relatíve sikeres szezon ellenére - kevés sikert aratott a szurkolók körében, pár héttel a bakui döntőt megelőzően a Stamford Bridge-en összegyűlt ultrák még azt énekelték: "nem tudod, mit csinálsz".

És, hogy ez miért fontos Lampard szempontjából? Elsősorban azért, mert ő egy olyan alakja a Chelsea-nek, aki képes lehet egyesíteni a jelenleg megosztott, és a klub jövőjét kilátástalannak tekintő szurkolókat. 2014-es távozása alakulhatott volna szebben is (fél évet még okosban letolt a ManCityben), azonban, amikor idén októberben visszatért a Stamford Bridge-re a Derby edzőjeként, a szurkolók meleg fogadtatásban részesítették. "Mindörökké kék, mindörökké legenda" - hirdette egy óriási drapéria a lelátón.

Bár aznap este a Derby a papírformának megfelelően kikapott, a Chelsea-szurkolók vélhetően hasonló szívélyességgel üdvözölnék legendájukat. Kinevezése a klub körüli és a klubon belüli hangulatot egyaránt megváltoztathatná, a keret egyes tagjait még játékoskorából is ismeri. Szinte biztos, hogy ezek a játékosok szívesen játszanának a kezei között. Edzőként ugyan nem szerzett nagy hírnevet, de futballistaként eredményei olyan hitelességet biztosítanak neki, amit Sarri sosem kapott meg a Chelsea-nél.

Lampard tovább növelheti népszerűségét azzal, hogy eltereli a csapatot a szurkolók körében népszerűtlen, időnként sterilnek tartott, labdabirtoklásra épülő focitól, a Sarri-balltól. "Agresszív, keményen dolgozó csapatot szeretnék, amelyik bátor a labdával és izgalmas futballt játszik, mert mindannyian ezt szeretjük nézni" - magyarázta még októberben, a Derby edzőjeként. Ezek olyan alapelvek lehetnek, amelyek remekül illeszkednek a Chelsea-hez, ahol elvárás a dinamikus és rugalmas hozzáállás.

Az átigazolásoktól való eltiltás miatt előtérbe kerülhetnek a Chelsea fiataljai, és Lampard ebből a szempontból ideális választás lehet, hiszen a Derbynél nagyban támaszkodott fiatalokra. Fikayo Tomorit és Madon Mountot épp a Chelsea-től vette kölcsön, de rajtuk kívül Harry Wilson (22) és Jayden Bogle is kulcsemberré vált a szezon folyamán. "Azóta, hogy Frank Lampard megérkezett, világossá tette, hogy érdemalapú rendszert szeretne. A srácok tudják, megvan a lehetőség az előrelépésre" - mondta Darren Wassal, a Derby akadémiai edzője.

Ez a hozzáállás aligha maradt észrevétlen a Chelsea döntéshozói körében. Mount és Tomori mellett szóba került az Aston Villánál 26 gólt szerző Tammy Abraham visszatérése, a védelembe pedig Kurt Zouma és Reece James csatlakozhat. Néhány fiatal képességeiről személyesen is meggyőződhetett, ilyen Ruben Loftus-Cheek, aki - Callum Hudson-Odoihoz hasonlóan - súlyos achilles-ín-sérülésből próbál felépülni. Lampard korábban nagyon dicsérte a fiatal középpályást, és az biztos, hogy a tisztelet kölcsönös.