Fantasztikus Kapitány

Aki olvasta a korábbi írásaimat, az pontosan tudhatja, hogy bizony nem Steven Gerrard a kedvenc focistám (és ennek szigorúan elvi okai vannak, hiszen egy Liverpool-játékos nem foglalhatja el ezt a státuszt egy MU-szurkoló életében).

Ennek ellenére mindig is csodáltam, amit Stevie G tett a Liverpoolért - és hogy a végsőkig kitartott mellette.

Mert az odáig oké, hogy nyert a Vörösökkel egy UEFA-kupát (2001, az Alaves elleni, hosszabbításos döntő örök klasszikus) és egy Bajnokok Ligáját (a Milan elleni feltámadás 0-3-ról nem kevésbé emlékezetes), de az, hogy egy ilyen kaliberű játékosnak 17 év alatt ennyi jutott Anglia (jó ideig) legsikeresebb klubjánál, az valahol igen igazságtalan a sorstól. (Jó, tudom, nyert három Ligakupát, két FA-kupát és egy angol Szuperkupát is a csapattal, de ahogy az angol mondaná, 'Who cares?', amikor a nagy rivális Manchester United ugyanezen idő alatt tönkrenyerte magát...).

Ennek ellenére Gerrard kitartott szeretett klubja mellett, noha karrierje folyamán hívta az akkor épp csúcson lévő Milan, hogy legyen Andrea Pirlo társa a középpályán; hívta őt José Mourinho a Chelsea-ben, az Interbe, de még a Real Madridba is; de még Sir Alex Ferguson is bepróbálkozott nála 2004-ben, amikor Roy Keane távozott a United középpályájáról - mindannyiuknak nemet mondott.

"Az elmúlt tíz évben több megkeresés is volt, sokan csak a Chelsea-ről tudnak, de nem csak ők voltak. A kor két legjobb menedzsere, José Mourinho és Alex Ferguson is szeretett volna megszerezni, utóbbi Gary Neville-től tudom. De mindenkinek meg kellett értenie, hogy az elképzelhetetlen lett volna, hogy én a Manchester United mezét vegyem magamra. Nagyszerű klub, de a legnagyobb riválisunk is - szerintem Gary sem vette volna fel a mi mezünket, akkor sem, ha hívják. Nagyszerű érzés, hogy egy ilyen kaliberű edző szeretne téged a csapatában tudni, de ez egy lehetetlen helyzet volt. Mourinhóval más volt a helyzet, de neki is nemet mondtam, többször is. Boldog voltam Liverpoolban, nem akartam máshova igazolni" - mesélte egy korábbi interjúban a Kapitány.

Steven Gerrard 1980. május 30-án született Whistonban, a Mersey partján, itt is kezdett futballozni a helyi csapatban, a Whiston Juniorsban. Kilenc éves korában került át a Liverpool akadémiájára, ahonnan bár 14 évesen több együttes is próbálta elcsábítani, ő maradt. Mint később életrajzi könyvében bevallotta, az akkori próbajátékok (és főleg a Manchester United érdeklődése) gyakorolt akkora nyomást a Liverpool vezetőségére, hogy 1997. november 5-én profi szerződést adtak a középpályásnak.

A felnőtt csapatban 1998. november 29-én mutatkozott be a Blackburn Rovers elleni Premier League meccsen, amikor utolsó perces csereként váltotta Vegard Heggem-et. Első szezonjában 13 meccs jutott neki, de többször is a jobb szélen kellett játszania, ami nem az igazi posztja volt, és ahol nem is érezte magát túl jól. Az 1999-2000-es szezonban lett a középpályán állandó partnere Jamie Redknappnek, a kezdőcsapatban a következő szezonban szilárdította meg végleg a helyét - az UEFA-kupa menetelésnek tehát már aktív részese volt. Abban az évben egyébként összejött az FA-kupa és a Ligakupa győzelem is - de a bajnoki cím akkor sem (11 pontos hátrány a bajnoki Manchester United mögött a harmadik helyen).

Abban a 15 évben, amit Gerrard lehúzott a Liverpool mezében, háromszor álltak igazán közel ahhoz, hogy összejöjjön a hőn áhított bajnoki cím: 2001-2002-ben az Arsenal, 2008-2009-ben a Manchester United, és a nagyon emlékezetes 2013-2014-es szezonban a Manchester City mögött végeztek második helyen a bajnokságban (7, 4, majd legutóbb két ponttal), de az a nagyon kicsi plusz mindig hiányzott a csapatból a nagy áttöréshez.

Közben azért 2005-ben, Isztambulban összejött egy nagyon emlékezetes Bajnokok Ligája cím - 0-3-ról álltak fel az AC Milan ellen, Gerrard ekkor már csapatkapitány volt, mivel az akkori menedzser, Gérard Houllier úgy látta jónak, ha egy évvel a kinevezése után leveszi ezt a terhet Sami Hyppiä-ről. Amint azt akkor a francia elmondta, Gerrard nagyszerű vezetési képességekről tett már addig is tanúbizonyságot, csak még egy kicsit érnie kell. Utólag tudjuk, fantasztikus döntés volt ez a franciától, hiszen mint finn védője, mint Gerrard teljesítménye igen feljavult ettől a váltástól. Mindenesetre nem volt gyakori, hogy valaki 23 évesen egy ekkora klub kapitánya lehet.

Igen érdekes volt egyébként a 2004-2005-ös szezon, hiszen az UEFA-nak a Liverpool miatt kellett belenyúlnia a szabálykönyvébe, miután a csapat BL-győztesként csak 5. lett a Premier League-ben, ezzel nem szerzett indulási jogot a következő idényre a legrangosabb európai kupában - mint BL-győztes, viszont igen. Arról, hogy a negyedik helyen végző Everton és a BL-győztes Liverpool közül ki indulhat, az FA volt hivatott dönteni - ők az Everton választották. Ennek az lett a következménye, hogy (mivel az UEFA nem merte megtenni, hogy a címvédő ne indulhasson a BL-ben), külön engedéllyel kivételesen öt angol csapat kapott lehetőséget az indulásra, de közülük a címvédő Poolnak már az első selejtezőkörben be kellett csatlakoznia a sorozatba.

Ez volt az utolsó igazán nagy sikere a Liverpoollal Gerrardnak, mert bár 2007-ben még egyszer eljutottak a BL-döntőbe, akkor a Milan visszavágott nekik a két évvel korábbi, fájdalmas vereségért.

De Captain Fantastic kitartott, nem hagyta el a Liverpoolt, és még jó néhány évig csapata legjobbja volt minden évben - talán az idei volt az első olyan szezon, amikor már láthatóak voltak az öregedés jelei a játékán.

Közben persze az angol válogatottnak is ő volt az egyik ékköve, még akkor is, ha kortársával, Frank Lamparddal valahogy nem nagyon találták meg egymás mellett a helyüket a középpályán - Gerrard legtöbbször a jobb szélen volt kénytelen futballozni, amit már tinédzserként sem szeretett. De ő zokszó nélkül beállt a sorba, alárendelte magát a csapatérdeknek - fantasztikus képességei mellett ezért is juthatott el a háromoroszlánosokkal három vb-re, három Eb-re, és ezért lett 114-szeres válogatott 2000 és 2014 között.

"Azon a bizonyos isztambuli éjszakán fantasztikus volt. Egy meccs alatt három vagy négy poszton játszott, minden idők egyik legjobb BL-döntős játékát produkálta - a hosszabbítás végén például bal bekk volt... Mindig is hatalmas példakép volt ő a klub számára, ez pedig külön igaz a fiatalokra, akik látták, hogy helyi srácként is milyen messzire el lehet jutni. Az akadémián mind a mai napig mindenki Steven Gerrard akar lenni! Mindig is a pályán mutatott teljesítménye határozta meg őt, nem a pályán kívüli élete. Liverpool- és válogatott kapitányként sokszor kellett nyilatkoznia a tévében, de nem ez volt a kedvence - ő mindig is győzni szeretett legjobban. Nagyon meg akarta nyerni a Premier League-et, de ez nem egy egyéni sportág, itt egymagad nem tudsz győzni, szükséged van a többiekre" - mondta róla egykori csapattársa, a ma már a Sky Sport szakértőjeként dolgozó Jamie Carragher.

Steven Gerrard ma lép utoljára pályára tétmeccsen szeretett csapata, a Liverpool otthonában az Anfield Roadon. 706 meccs és 183 gól áll eddig a neve mellett a Vörösök mezében, júliustól már a Los Angeles Galaxy felsője lesz rajta.

De afelől ne legyen kétségünk, hogy a szívét örökre Liverpoolban hagyja.

Afelől pedig biztosak lehetünk, hogy a mai, Crystal Palace elleni találkozón kezdeni fog, de az is szinte száz százalék, hogy nem fogja mind a 90 percet a pályán tölteni.

Annyi ugyanis jár neki, hogy a Kop és az Anfield közönsége hosszú percekig, felállva tapsolja őt, amikor lecserélik, és amikor képletesen és fizikailag is átadja a csapatkapitányi karszalagot Jordan Hendersonnak.

Érzelmes, könnyekkel tarkított búcsú lesz.