A franciák csak elveszíthetik? – Thierry Henry komoly sztárokra támaszkodhat az olimpiai focitornán

„Amikor elvállaltam a feladatot, beszéltem az elnökkel, akinek azt mondtam, hogy az arany a célom. Ez nem jelenti azt, hogy mi fogunk nyerni, de volt egy elképzelésem. Nem számít, ki van a csapatban, meg kell próbálnunk megszerezni az aranyat” – nyilatkozta néhány héttel ezelőtt az Eurosportnak a franciák szövetségi kapitánya, Thierry Henry. Az ambíciókat az olimpiára kijelölt 18 fős keret is alátámasztja: a klubok ezúttal sokkal előzékenyebbek voltak, mint három évvel ezelőtt.

Franciaország viszonylag visszafogott eredménysorral rendelkezik az olimpiákról. 2000 és 2020 között ki sem jutott, Tokióba pedig a lehetőségekhez mérten szerény kerettel utaztak. Hiába: az olimpiai focitorna fokozatosan veszített a jelentőségéből, és messze nincs akkora presztízse, mint mondjuk egy atlétikai aranynak. Általában tehát a franciák sem vették túl komolyan a versenyt, de most Párizsban rendezik a játékokat, ami megkövetel némi erőfeszítést.

Mivel az olimpia nem része a FIFA hivatalos versenynaptárának, a szövetségi kapitányoknak a szokásosnál jóval többet kell lobbizniuk egy-egy játékos megszerzéséért. Sokaknál nem jártak sikerrel, Kylian Mbappé például nem kapott engedélyt a klubjától, pedig még Emmanuel Macron is sarokba szorította Florentino Pérezt egy beszélgetés erejéig. A franciák azonban nem igazán számoltak Mbappéval, így senkit sem ért váratlanul, hogy nélküle készülnek a versenyre.

Henry csapatának így Michael Olise lehet a legnagyobb sztárja, akiért a Bayern München ezen a nyáron 53 millió eurót fizetett a Crystal Palace-nak. A tehetséges szélső 10 gólt és 6 gólpasszt jegyzett az előző szezonban, ami önmagában is szép szám, hát még ha azt is hozzátesszük, hogy mindezt 19 meccsen érte el. A franciák a három túlkoros helyből kettőt is a támadókra lőttek el: ott lesz Olise egykori csapattársa, Jean-Philippe Mateta, valamint Alexandre Lacazette.

Rajtuk kívül olyan kreatív játékosok segíthetnek, mint a Monacóval remek idényt záró Maghnes Akliouche, a Stuttgartban légióskodó Enzo Millot, vagy a szintén nagy tehetségként számon tartott Rayan Cherki. Érdemes lesz figyelni Désiré Douéra is, aki négy góllal és öt gólpasszal zárta az évet a Stade Rennais színeiben, és olyan klubok versenyeznek a szerződtetéséért, mint a Paris Saint-Germain és a Bayern München.

Házigazda csapatoknak egyébként négy alkalommal sikerült aranyérmet szerezniük a focitornákról. 1908-ban a brit, 1920-ban a belga válogatott nyert, majd egy hosszú szünet következett, és 1992-ben Spanyolország törte meg a rendezők rossz sorozatát. Nyolc évvel ezelőtt Rio de Janieróban a brazil válogatott győzött, ami történelmi siker volt, hiszen akárhogy is próbálkoztak, az olimpia valamiért leküzdhetetlen akadályt jelentett az ötszörös világbajnoknak.

Franciaország 1984-ben, Los Angelesben aranyérmet szerzett, azon kívül viszont csak egyszer zárt dobogón: 1900-ban, épp egy hazai rendezésű tornán. (1924-ben a negyeddöntőben véreztek el.) Most minden adott ahhoz, hogy újra érmet – lehetőleg aranyat – szerezzenek, ami viszont extra teherrel is jár. Franciaországnak ezen az olimpián lényegében csak veszítenivalója van: a győzelmükre senki sem kapná fel a fejét, ha viszont botladoznak, könnyen címlapon találhatják magukat.

Különösen igaz ez Henry esetében. Az Arsenal és a francia válogatott legendás excsatára finoman szólva is gyengécske önéletrajzzal rendelkezik edzőként, a belga válogatottnál töltött tanulóéveket követően a Monacónál és a Montréalnál is nagyot bukott. Ha tehát az olimpia legerősebb keretével, komoly sztárpotenciállal rendelkező játékosokkal sem tud kimagasló eredményt elérni, az örökre lezárhatja előtte ezt az utat.

Brazília azt követően, hogy 2016-ban megtörte az olimpiai átkot, lendületből megnyerte a 2020-as olimpiát is. Miután a játékokra csak 16 csapat juthat ki, amiből kettő kvótán osztoznak a dél-amerikaiak, nem olyan nagy szenzáció, mint amilyennek elsőre hangzik, de azért meglepő, hogy ezúttal ki sem jutottak. A selejtezőtorna szenzációját Paraguay jelentette, amely mindkét dél-amerikai óriást meglepve elsőként zárt, míg a második kvótát Argentína vitte el.

Utóbbi padján szintén egy ismerős arccal találkozunk, ugyanis Javier Mascharenót bízták meg a feladattal, aki játékosként már nyert olimpiát. A franciákhoz hasonlóan Argentína sem számíthat a legnagyobb sztárjára, Lionel Messi inkább a Copa Américát választotta, és helyesen tette, mivel megvédték a címüket. Ott lesz viszont a 2022-es világbajnokság egyik hőse, Julián Álvarez, akire így húzós nyár vár, mivel a kontinenstornát is végigjátszotta.

A kreativitásról Thiago Almada gondoskodhat, aki 2023-ban 12 góllal és 16 gólpasszal zárt az Atlanta Unitednél (idén valamivel szerényebbek a mutatói, 17 meccsen 6 gólnál és 1 asszisztnál jár), de bekerült a keretbe a Fiorentinában légióskodó Lucas Beltrán és Giuliano Simeone (igen, Diego Simeone fia) is, csakúgy, mint Claudio Echeverri, akiért 18,5 milliót fizetett a River Plate-nek a Manchester City. A rutint Nicolas Otamendi és Geronimo Rulli képviseli majd.

Franciaország és Argentína mellett kiemelkedő kerettel készül Spanyolország is, amely három évvel ezelőtt döntőzött az olimpián. Mivel a korosztály alapján behívható játékosok közül sokan az Eb-n szerepeltek, a keret lehetne ennél erősebb, de így is ott lesz a Barcelonából Pau Cubarsí, Eric Garcia és Fermin López, olyan tehetségekkel kiegészülve, mint Alex Baena, Abel Ruiz vagy épp Samu Omorodion.

Mivel a férfiaknál az olimpia lényegében egy korosztályos verseny (csak 2001. január 1. után született játékosokat lehet behívni a három túlkoros mellett), a kvalifikáció is a korosztályos tornák köré épült. A legtöbb kvótát Európa kapta néggyel, Ázsia és Afrika 3,5-3,5 kvótával rendelkezett, utánuk jött Észak- és Közép-Amerika, valamint Dél-Amerika 2-2 hellyel, míg az óceániai térség egyet kapott.

Európában az U20-as Európa-bajnokság volt a mérvadó, amit Anglia nyert, csakhogy ők nem képviselik a brit szövetséget, így változott a végső sorrend. A döntős Spanyolország mellett a másik két elődöntős, Ukrajna és Izrael kapott lehetőséget a házigazdaként fix résztvevő Franciaország mellett. (A franciák egyébként a negyeddöntőben 3-1-re kaptak ki Ukrajnától.)

Az Észak- és Közép-amerikai térségben rendezett U20-as tornát az Egyesült Államok nyerte meggyőző teljesítménnyel: a csoportból 15-2-es gólkülönbséggel és hét ponttal jutott tovább, az egyenes kieséses szakaszban pedig Nicaraguát, Costa Ricát és Dominikát is magabiztosan legyőzte. Miután Mexikó meglepetésre kikapott Guatemalától, az alsó ág teljesen nyitottá vált, és a kvótát végül Dominika szerezte meg, így a döntőben elszenvedett 6-0-s vereség ellenére volt mit ünnepelniük.

Ázsia és Afrika a többi kontinenssel ellentétben U23-as bajnokságokat rendezett, az Ázsia-kupát ráadásul nem sokkal az olimpiát megelőzően bonyolították le. Az afrikai tornán Marokkó és Egyiptom bizonyult a legerősebbnek, míg a harmadik kvótáról a bronzmeccs döntött, amit Mali szerzett meg, miután büntetőpárbajban felülmúlta Guineát.

Ázsiában a csoportból két győzelemmel és egy vereséggel továbbjutó Japán győzött, miután a döntőben 1-0-ra legyőzte a fináléig kapott gól nélkül menetelő Üzbegisztánt. (A japánokat is legyőző Dél-Korea Indonéziától kapott ki a negyeddöntőben.) A bronzmeccs itt Irak-Indonézia összecsapást hozott, amit előbbi nyert meg a hosszabbításban 2-1-re.

A két szövetségnek volt egy közös kvótája is, amiért a bronzmeccsek vesztesei szállhattak harcba. Ezt végül Guinea szerezte meg, miután 1-0-ra nyert Indonézia ellen.

Óceániában szintén selejtezőtornát rendeztek, ami nem meglepő módon domináns új-zélandi-sikert hozott. Az elődöntőben Vanuatut ütötték ki 8-0-ra, a döntőben pedig Fijit 9-0-ra.

A dél-amerikai selejtezőt már érintettük röviden: itt első körben két ötfős csoportban rendeztek körmeccseket, majd a két-két továbbjutó egy újabb, immáron négyfős csoportba került. A legjobb csapatok szintén összecsaptak egymással, és innen alakult ki a végső sorrend: Paraguay nyert Argentínát, Brazíliát és Venezuelát megelőzve.