"Nem akarok sztár lenni, nem én vagyok a legjobb" – Dembélé zseniális interjúja az Aranylabdáról
Frissítve 27/09/2025 - 20:45 GMT+2
Az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy Ousmane Dembélé kapja-e a 2025-ös Aranylabdát, ám végül nagy fölénnyel előzött meg mindenkit, így a legfőbb "ellenfél" Lamine Yamalt is. A PSG játékosa fantasztikus hónapokon van túl, ám nem érdekli a csillogás és szeretne ugyanaz a srác maradni, aki eddig is volt.
Ousmané Dembélé vs Lamine Yamal - Ronaldinho hirdette ki a 2025-ös Aranylabda győztesét
Videó forrása: Eurosport
Dembélé a L'Équipe-nek adta az első hosszabb interjúját – ebből idézünk.
Arról, hogy számított-e az Aranylabdára:
"Furcsa kérdés... egy olyan szezon után, amikor gyakorlatilag az összes trófeát megnyered, miközben nincs világbajnokság vagy Európa-bajnokság, és emellett az egyéni statisztikáid is jók, szerintem kapásból a világ öt legjobb játékosa között vagy. Nem fogom azt mondani, hogy váratlan volt az Aranylabda, mert minden szezon elején azt mondják a környezetemben, hogy rajta lehetek a listán, de ez most egy kivételes év volt. A célom az volt, hogy a csapattal minél jobban szerepeljünk, az egyéni címek csak ezek után jönnek."
AKI ELŐSZÖR GRATULÁLT NEKI:
"Lionel Messi volt az első, aki gratulált, aztán Xavi, Luis Suárez és sok korábbi Barca-játékos is. Boldogok voltak. A párizsi csapattársaimmal és stábtagokkal is beszéltem, Achraf Hakimi, Luis Enrique és Luís Campos is egyből írt."
ARRÓL, HOGY MIT JELENT SZÁMÁRA AZ ARANYLABDA:
"Tényleg nem szeretek magamról beszélni. Mindenkinek megvan a saját véleménye, én csak próbálom tenni a dolgomat. Az Aranylabda-jelöltek között lenni hihetetlen érzés, megkapni pláne. Ha megnézzük a korábbi nyerteseket, csak legendák vannak. Ez olyan érzés, ami örökké tart, ami örökké veled marad. Büszke vagyok rá, mert gyerekként álmodoztam róla, aztán később, ahogy telt az idő, már eszembe sem jutott, hogy egyszer az enyém lehet. Ez a díj a családomé is, főleg anyukámé, aki egyedül nevelt fel engem."
A SAJÁT FEJLŐDÉSÉRŐL:
"Érettebb, profibb lettem, sokat tanultam, főleg a Barcelonánál töltött időszakomból. Most, 28 évesen már ismerem a testemet és kívül-belül ismerem magam. A szenvedés többnyire fizikai volt, a sérülésekhez kapcsolódott, közben egy pillanatig sem kételkedtem a játékomban, magamban. Mindig is megvolt bennem a tehetség, de fejlődnöm kellett. Hallgattam a körülöttem lévő emberek tanácsaira és olyan keményen dolgoztam, mint soha. A tehetséggel nem lehet mindent elérni, a munka juttatott el idáig."
A sztárságról:
"Mindig is jó játékos akartam lenni, Bajnokok Ligája-meccseken játszani. Ha ezeken a meccseken jól teljesítesz egy nagy klub színeiben, az azt jelenti, hogy sztár vagy. Ez alapján én is az vagyok, de nem akarok sztár lenni, nem én vagyok a legjobb. Néha kicsit álcázom magam az utcán, hogy csend legyen körülöttem, így védem magam, így védem a magánéletemet is. Sokan mondják, hogy nagy szó, hogy a világ legjobb játékosa vagyok. Számomra ez semmit sem jelent, ugyanaz a srác akarok maradni. Ez a jelző amúgy is változhat minden hétvégén: ha az egyik meccsen nem megy a játék, az emberek azt mondják, pocsék vagy. A következőn meg már te vagy a világ legjobbja. Az Aranylabda azt jelenti, hogy te voltál a szezon legjobb játékosa. Ennyi, semmi több."
(L'Équipe)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés