Dzsudzsák vs. Varga, avagy a Debrecen és a Paks tavasszal is közel lehet egymáshoz

Akárcsak Kispesten, Angyalföldön vagy Fehérváron, Debrecenben sem úszták meg edzőváltás nélkül az őszi szezont. A nyáron kinevezett Joao Janeiro hat mérkőzést élt meg a Loki kispadján, 4 döntetlen mellett, 2 vereség állt a neve mellett. Egy nappal az átigazolási időszak lejárta előtt menesztették, az értelmezhetetlen átigazolási politika - tucatnyi futballista érkezett, ezek minősége csak kis esetben ütötte meg az NB I-es szintet -, és véleményes (értsd: nem létező) szakmai koncepció után fel kellett kötnie a gatyát a következő vezetőedzőnek.

A portugál helyére érkező Srdjan Blagojevic keze nyoma azonnal meglátszott a Debrecenen, és a Honvéd ellen elért 4-3-as győzelemmel mutatkozott be. Nyolc mérkőzésen, 4 győzelem, 1 döntetlen, és 3 vereség a mérlege (a Fradi, Kisvárda, Puskás Akadémia trióval abszolút vállalható kategória).

Blagojevic több fontos változtatást is eszközölt, az egyik, hogy Dzsudzsák Balázs ismét a szélre került. A 109-szeres magyar válogatott labdarúgó kivirágzott, és egy másik rendszert preferáló nemzeti csapatban aligha lenne kérdés a kerettagsága. Egy újabb jól elsült változtatása a szerbnek Baráth Péter egy sorral fentebb vitele volt, a Torinóval szóba hozott középpályás 5 kanadai pontot hozott össze az új edző irányítása alatt. A támadójáték hatékonyabb lett, a védekezés részén van mit csiszolni (1.69 gólt kapnak meccsenként, miközben 1.39 xGA-t hoztak össze átlagban).

A Loki védelmére ráfér az erősítés, mivel a nyáron igazolt futballisták inkább mennyiséget adtak, mintsem minőséget. Amennyiben a “rúgjunk eggyel több gólt, mint az ellenfelünk” felfogás mellett stabilizálódik a védekezés, a debreceniek elindulhatnak felfelé a tabellán, és még a Top 5 sem tűnhet lehetetlen küldetésnek.

Sokak számára lett kedvenc a Paks projektje, a tolnaiak csak magyar futballistákkal stabilizálták helyüket az NB I-ben. Ehhez jött Bognár György egyedi filozófiája, és az attraktív támadó futball tette igazán szimpatikussá a zöld-fehér alakulatot. Évről évre sikerült gólkirályt adniuk (Hahn János, Ádám Martin), akik előbb válogatott meghívót kaptak, majd külföldre szerződtek, illetve olyan játékosok élték sokadvirágzásukat, mint Szabó János vagy Bognár István. A szakvezető MTK-hoz való távozása után adott volt a kérdés: Ki megy tovább a kitaposott úton?

A választás Waltner Róbertre esett, aki Zalaegerszegen ért el kisebb sikereket, majd a vezetőséggel való vitája miatt távozott a klubtól. Waltnerrel a Paks hozza a 2.5 gól feletti átlagot, játékosuk vezeti a góllövőlistát - a Gyirmótról szerződtetett Varga Barnabás lett az új Ádám Martin - és középcsapatnak tekinthető. A pontrúgások során Windecker József vagy Szabó János komoly fegyver. A nyári érkezők, Kádár Tamás és Bőle Lukács egyaránt alapemberek lettek, illetve a kölcsönszerződését töltő Hahn János az év vége felé bíztató formát nyújtott. Haraszti Zsolt 1 góllal, és 3 gólpasszal rendelkezik, kulcsfigurája a támadójátéknak Varga mellett.

A középmezőnyben találhatók meg minden fontosabb mutatóban, a labdát kifejezetten keveset birtokolják, átmenetekre építő, mid-blockban védekező csapat lett a Paks, melyhez egy kevésbé nyers, kifinomultabb támadójáték párosul. Utóbbi felvetésre jó példa az xG-mutató, ebben az idényben 1.09 várható gólt átlagolnak, míg az előző idényben top 3-ban voltak Bognárral - két gól körül tendált az xG-jük.

A télen eddig sikerült megszerezni Haris Attilát Soroksárról, akinek személye jól jöhet a Windecker József, Balogh Balázs duó mellé, mögé. Ugyan a dobogó relatíve közel van a paksiakhoz, inkább hátra kell tekintenie Szabó Jánoséknak, hiszen feljövőben lehet a Fehérvár, az Újpest, de akár a Mezőkövesd.