Ami Szoboszlainak álom, az neki rémálom volt: élete nehéz időszakáról, őszintén mesélt a korábbi angol válogatott

Frissítve 27/10/2023 - 15:59 GMT+2

Az átigazolási időszakok utolsó napján, azaz a Deadline Dayen köttetett üzletek általában az eredményességi skála két szélső pontjára helyezik azokat a futballistákat, akik ezen a napon, lóhalálában kerülnek egyik csapattól a másikhoz.

Andy Carroll

Fotó: Twitter

A Fernando Torrest 2011 január 31-én, ugyancsak az utolsó napon elveszítő Liverpool FC két, a spanyolt pótolni szándékozó igazolása közül Luis Suarez a későbbiekben nagyon bevált. A másik viszont, bár nagy pénzért és nagy reményekkel szerződtették, meg sem tudta közelíteni azt a színvonalat, amit elvártak tőle.

Ő volt Andy Carroll.

A hatalmas termetű angol középcsatár a Newcastle neveléseként robbant be a Premier League-be, nagy szerepet vállalva abban, hogy a csapat 2010-ben vissza tudott jutni az élvonalba. Az impozáns hatékonyság láttán valahol borítékolható volt, hogy inkább előbb, mint utóbb, de egy nagycsapat is bejelentkezik a támadóért.

Premier League

Sokan nevetnek a Liverpool rekordigazolásán, pedig egyáltalán nem rossz a helyzete

30/12/2022 - 21:03

A jelentkező végül az a Liverpool lett, amely annak a Fernando Torresnek utódját kereste, aki teljes megdöbbenést kiváltva a Chelsea-hez távozott.

Az üzlet nem különösebben jött be, Carroll szenvedett, 58 mérkőzés, valamint 11 gól és 6 gólpassz után pedig 2022 nyarán a West Hamhez menekült. Legszebb éveit Londonban töltötte, megrekedő karrierjén pedig az sem segített, hogy 2019 augusztusában visszatérhetett a Newcastle csapatához.

Azóta néhány hónapot hol klub nélkül töltött, hol pedig a Reading és a West Brom színeiben a Championshipben, a Preston mezében pedig a harmadosztálynak számító League One-ban szerepelt.

Andy Carroll (bal oldalon) és Luis Suarez bemutatása az Anfield Roadon, középen Kenny Dalsglish, a klub legendája és akkori menedszere.

Fotó: AFP

Mígnem aztán a mögöttünk hagyott nyári átigazolási szezon utolsó napján húzott egy váratlant, és két évre aláírt a francia másodosztályú Amiens SC csapatához. A történet kapcsán joggal felmerülő miérteket a csatárt Franciaországban meglátogató Daily Mail újságírója tette fel, cikkünkben az exkluzív interjút szemlézzük.

Kihívást kerestem.

– kezdte meglehetősen sablonosan Carroll annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy egy ilyen gazdag Premier League-pedigrével rendelkező játékos mint ő, mégis mit keres a francia kettőben.

“Éreztem, hogy új helyre kell mennem, kellett egy új impulzus az életembe és a karrierembe. Mondtam az ügynökömnek, hogy keressen nekem egy csapatot külföldön. Amikor idejöttem, azonnal éreztem, hogy ez az a hely, ahova jönnöm kell, mindössze másfél órányi autóútra Calais-tól, onnan pedig már karnyújtásnyira van az otthon.

Itt nyugodtan ki tudom vinni a gyerekeimet mondjuk az állatkertbe úgy, hogy nem maradok le folyton tőlük, mert állandóan aláírást kérnek tőlem. Vagy például van itt a sarkon egy kocsma, ahol a csapattársaimmal megnéztük, ahogy a Newcastle megverte a BL-ben a PSG-t.”

Carroll az évek során belefásult az élfutballba, amelynek az lett a végeredéménye, hogy az utolsó időszakban már a Readingben is alig játszott. A normalitást, a futball és a játék örömét kereste volna, de nem találta már hazájában, ezért is érezte úgy, hogy ha van még dolga a futballal, akkor most lapoznia kell egyet és egy teljesen új környezetben kihívás elé állítania saját magát.

Carroll a Newcastle játékosaként.

Fotó: AFP

Karrierjének legszebb éveként Carroll egyből 2010-et jelöli meg, amikor 19 góllal segítette nevelőegyesületét a Premier League-be való visszajutáshoz. Úgy nézett ki, hogy minden összeállt, klubjával bemutatkozhatott az angol futball legfelső osztályában, ráadásul megkapta Alan Shearer legendás kilences mezét. Megvette álmai házát, a jövőt tervezgette, amikor 2011 január 31-én hirtelen szóltak neki, hogy pakoljon, mert eligazol.

“A házvásárlás után épp szerződést készültem hosszabbítani, amikor szóltak, hogy mennem kell. Nem értettem, hogy mi történik és nem akartam elmenni sehova sem, de mondták, hogy nincs visszaút.

A Liverpool 35 millió fontot ajánlott értem, a Newcastle pedig elfogadta. Bementem az edző irodájába, aki felhívta az elnököt, beszéltek, majd letette a telefont és azt mondta: «A klub eladott».

A csapattársam, Kevin Nolan elvitt magához, ott néztük a híreket. Aztán rámcsörgött az ügynököm, és mondta, hogy mindjárt ott van értem egy helikopter. Ott álltam döbbenten, és nem akartam, hogy mindez megtörténjen velem.”

Az akkoriban már az angol válogatottban is bemutatkozó csatár halálra rémülten vágott bele egy olyan kalandba, amire játékosok ezrei vágyakoznak hiába. Ő azonban a korábbi életét, a meccsnapokon elköltött hagyományos angol reggeliket, a városi sétákat a családdal és minden másat hiányolt, ami Newcastle-ben a sajátja volt.

Persze, utólag visszatekintve a történtekre, már ő is nagyon bánja, hogy nem volt elég kitartó, és nem becsülte meg jobban azt a lehetőséget, amit a Liverpoolba szerződés kínált a számára.

“Elbíztam magam, azt hittem minden simán menni fog. Annak idején a suliból egyből a Newcastle tartalékjaihoz kerültem, később pedig az első csapathoz. Leigazolt a Liverpool, válogatott lettem, úgy voltam vele, hogy minden amihez nyúlok, arannyá változik.

Utólag visszagondolva egy kicsit a fejembe szállt a dicsőség, de most már azt kívánom, bárcsak egy kicsikét is több munkát tettem volna bele a Liverpoolnál.”

Andy Carroll a Liverpool mezében.

Fotó: AFP

A 34 esztendős, ötgyermekes családapa, Newcastle-tól távol, Londonban, a West Hamnél érezte magát a legjobban. Igaz, ennél a klubnál töltött időszakához köthetők a legsötétebb idők, amiket át kellett élnie, sorozatos sérülései miatt ugyanis a szurkolók és a média is kikezdte. Hol azzal volt tele a sajtó, hogy részegen vagy bedrogozva randalírozott, és ezért sérült meg, vagy egyenesen azzal vádolták, hogy csak színleli a sérüléseket, így akarja leplezni gyenge formáját.

“Akárhova mentem akkoriban, mindig sapkát vagy kalapot viseltem. Ezért van rengeteg sapka a lakásban, miközben utálom a sapkákat. A kocsimban is volt vagy 7-8, hogy folyamatosan váltogatni tudjam, hogy ne ismerjenek meg.”

Az interjú végén, mintegy összegzésként Andy Carroll mégegyszer nekirugaszkodik, hogy a fő Miért?-et megválaszolja:

“Joe Cole mesélte nekem egyszer, hogy élete legjobb döntése volt, hogy Amerikába szerződött, mert ott simán lemehetett rövidgatyában és flip-flopban a partra röpizni a helyiekkel, ott ő csak simán Angol Joe volt. Nyugodt és boldog volt, pontosan olyan, mint amilyennek mindannyiunknak lennie kellene.

Két évre írtam itt alá, és nem áll szándékomban hamarabb befejezni. A foci az mindenhol foci, függetlenül a szinttől, amin játszunk. Kiváltságnak érzem, hogy fiatalkorom óta azért kapom a fizetésemet, mert a hobbimnak élek. Akkor is elégedett lennék a karrieremmel, ha csak Newcastle-ben játszottam volna, és akkor is fociznék, amikor csak tudok, ha nem profi futballista lennék, hanem civil munkám lenne.

Most érzem, hogy a helyemen vagyok, béke van bennem és biztonságban érzem magam.”

Youtube video: https://www.youtube.com/watch?v=hmSuSFixJwY (Andy Carroll óriási gólja az Amiens színeiben az Annecy elleni bajnokin)

A Ligue 2 jelenleg futó idényében Andy Carroll eddig hét mérkőzésen lépett pályára az Amiens színeiben, ezeken a mérkőzéseken pedig két gólt is szerzett. Csapata tizenegy fordulót követően a tizedik helyen áll, tíz pont lemaradásban az éllovas Stade Lavallois-val szemben.

Forrás: DailyMail

Már Viberen is megtaláltok minket! Csatlakozzatok a csatornánkhoz, ha nem szeretnétek lemaradni a legjobb tartalmainkról!

Premier League