Ésszel vagy erővel? - A dilemma, ami az Mbappé utáni világban várja a PSG-t

Csütörtök este Fabrizio Romano az összes csatornáját telekürtölte a hírrel: Kylian Mbappé eldöntötte, a szezon végén távozik a Paris Saint-Germaintől. Mbappé lépése váratlannak semmi esetre sem nevezhető, hiszen évek óta terítéken van, hogy otthagyja a párizsiakat (elsősorban a Real Madridért cserébe), de újra és újra sikerült visszacsalogatni. Két évvel ezelőtt gyakorlatilag all-int mondott rá a PSG, ezúttal viszont beletörődtek a vereségbe, és készen állnak a továbblépésre.

Akkor – ne felejtsük el, a katari világbajnokság előtt voltunk – még presztízskérdés volt, sikerül-e megtartani a világ egyik legnagyobb sztárját, azóta viszont új utakon jár a PSG. Tavaly nyáron megszabadultak Neymartól, Lionel Messi az Egyesült Államokba szerződött, kiszórták Marco Verrattit, a padra pedig leültették Luis Enriquét. Mindegyik lépés azt üzente, a PSG több akar lenni kirakatcsapatnál, és a nehezebb, rögösebb útra térve megpróbál kultúrát teremteni.

A következő nyáron megteheti az újabb lépéseket ebbe az irányba, hiszen Mbappé távozásával jelentős mennyiségű pénz – körülbelül 200 millió euró – szabadul fel, amit az utolsó centig felhasználhatnak a keret megerősítésére. Vagyis olyan lehetőség előtt áll a klubvezetés, amire lassan évtizedes viszonylatban sem volt példa: hogy kompromisszumok nélkül kiszolgálják az edzőt, vagy legalábbis összerakjanak egy olyan keretet, amelyben az egyensúly is megvan a minőség mellett.

A világbajnok támadó ebben az idényben 30 mérkőzésen 38 gólban működött közre gól vagy gólpassz (többnyire persze gól) formájában, vagyis logikus következtetés, hogy a PSG-nek elsősorban támadót kell vennie. Persze nem törvényszerű, hogy erre a posztra költik a legnagyobb összeget, hiszen az előző nyáron Randal Kolo Muani, Ousmane Dembélé, Gonçalo Ramos, Bradley Barcola, Kang-in Lee és Marco Asensio is a PSG játékosa lett, vagyis tűzerő mindenképp marad a csapatban.

Első körben persze a legnagyobb neveket dobták be, a hírek szerint leginkább Rafael Leão és Victor Osimhen mozgatta meg a klubvezetők fantáziáját. A Milan portugál szélsője tavaly nyáron írt alá új szerződést, amely egy 170 millió eurós kivásárlási összeget is tartalmaz. Fontos persze megjegyezni, hogy ennél kevesebbért is klubot válthat, ha sikerül megegyezni az olaszokkal, de még némi alkut követően is mélyen a zsebükbe kellene nyúlniuk a zseniális, de kissé szertelen szélsőért.

A helyzet Osimhen esetében is hasonló, a nigériai válogatott center a tél folyamán írta alá új, 2026-ig szóló szerződését a Napolival. Vele kapcsolatban megoszlanak a hírek, mekkora kivásárlási záradékot írtak a kontraktusba, mindenesetre jócskán 100 millió feletti összegről van szó. Mellette szólhat Leãóval szemben, hogy képes lehet az Mbappé-féle gólok nagy részét pótolni, ugyanakkor valamivel nehezebben kezelhető figura az öltözőn belül, amitől most épp távolodni igyekszik a PSG.

Ha már amúgy is Nápolyban nézelődnek, adná magát Khvicha Kvaratskhelia, akit az előző szezonban a Serie A legértékesebb játékosának választottak. Erre az idényre visszaesett a teljesítménye, ugyanakkor az egész Napoli játéka gyengébb lett Luciano Spalletti távozásával, és nincs okunk azt feltételezni, hogy egy potens edző kezei között ne lehetne ugyanolyan ellenállhatatlan, mint 2022 és 2023 között volt.

Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy egy újabb paradigmaváltó transzferben gondolkoznak, és húznak egy olyat, amire senki sem számít, ahogyan azt 2017-ben tették Neymar leigazolásakor.

Amennyiben komolyan gondolják, hogy a rendszert az egyének elé helyezik, akkor a felszabadított összeg nagy részét a középpályára kell költeni. Nem egyedi eset, de érdemes megnézni a fizetések összetételét a PSG-nél: jelenleg erre a csapatrészre áldozzák a legkevesebb pénzt. Tavaly nyáron ráadásul távozott egy meghatározó játékos a kezdőből, akit a hóbortjai ellenére nevezhetünk klubikonnak is: Marco Verratti.

Az fbref profilösszehasonlító rendszere jelenleg a második helyre sorolja Frenkie De Jongot, aki több szempontból is vonzó célpont lehet a franciák számára. A holland válogatott futballista még mindig csak 26 éves, évek óta magas szinten játszik a Barcánál, és Luis Enrique filozófiájához is illene. Azonban nem ő az egyetlen Barcelona-futballista, akit közelebbről figyelnek, a kívánságlistát a hírek szerint Gavi vezeti.

A 19 éves középpályást jól ismeri Enrique, mivel a válogatottnál dolgozott már vele, és az ottani időszak alatt is meggyőződött arról, hogy topfutballista lesz belőle. Ezzel persze a Barcelona is tisztában van, és a klubvezetés foggal-körömmel ragaszkodik a középpályáshoz, akinek novemberben elszakadt a térdszalagja, így kénytelen kihagyni a szezon hátralévő részét. Nagy kérdés azonban, van-e olyan anyagi helyzetben a Barcelona, hogy határozottan nemet mondjon a PSG ostromaira.

Tavaly kitartóan érdeklődtek Bernardo Silva iránt is, aki a posztja egyik legjobbja, ugyanakkor már 29 éves, vagyis vele csak rövidebb távon számolhatna a PSG. Persze, ha már jövőre az a cél, hogy ráhajtsanak a Bajnokok Ligája-győzelemre, ennyi kockázatot megengedhet magának a francia csapat. Ugyanezen logika mentén megemlíteném Hakan Çalhanoğlut is, aki az Interben szép lassan a világ egyik legjobb mélységi irányítójává nőtte ki magát.

Végezetül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 2022 óta az a Luis Campos felel az átigazolásokért, aki korábban a Monacónál és a Lille-nél is bajnok keretet rakott össze a szűkösebb anyagi erőforrások ellenére. Elméletben tehát a PSG akár azt az utat is választhatná, hogy a befutott sztárok helyett inkább alulértékelt, vagy még be nem robbant játékosokat keresnek, akik a fővárosi csapatban érnek klasszissá.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!