Nemrég még a másodosztályban játszottak, most Messiéket cinkelik – idén az RC Lens a PSG kihívója

Amikor a Lens nemrég hazai pályán legyőzte a Paris Saint-Germaint, a csapat edzője, Franck Haise a meccs után egy mikrofonnal a pálya közepére sétált, amíg csapata köré állt, ő halkan belekezdett egy dalba: „Olélé, olala, mais qu’est-ce qui s’est passé? On les a chicotés!” – amit magyarra úgy lehetne lefordítani, hogy „Olélé, olálá, mi történt kérem? Hát kitömtük őket!”

Az ünnepi hangulatot tetézte, hogy ez volt Haise 100. meccse a csapat élén, amiről még a Lens hivatalos mezszponzora, a Puma is megemlékezett: az aranyozott színű mezen (a csapat beceneve: Vér és Arany), az 1950-es években használt címer szerepelt, benne egy bányászlámpa és Szent Borbála, a bányászok védőszentje – két olyan motívum, ami szorosan összefonódott az észak-francia város történelmével.

Haise csapatában az a különleges, hogy Franciaország 16. büdzséjével jelenleg a bajnokság 2. helyén állnak. A csapat legjobban fizetett játékosa, Seko Fofana a Ligue 1 93. legjobban fizetett játékosa. De ami még ennél is érdekesebb, hogy a csapat három éve úgy játssza ugyanazt a látványos játékot, hogy közben a legjobbjaitól is meg kellett válnia. A Lens szinte sosem játszik unalmas meccset, idén viszont még eredményesek is. Jelenleg, 2023 januárjában úgy másodikak, hogy mindössze 4 pontra vannak lemaradva a Paris Saint-Germaintől.

De miről is szól a Lens játéka? Elsősorban a modern futballról. Bár a vezetőedző szereti kihangsúlyozni, hogy nem hisz a dogmákban, a csapata stílusáról süt, hogy szeret kockáztatni, okosan kombinálni és kezdeményezően fellépni.

A Lens legtöbbször 3-4-1-2 vagy 3-4-3-ban áll fel, és a három belső védőjük meglehetősen... bátor. Amikor a saját kapujuktól, laposan hozzák ki a labdát, a ballábas argentin Facundo Medina és a jobblábas osztrák Danso inkább a passzaikkal tűnnek ki, melyekkel a visszalépő támadókat keresik a félterületekben. A jobb belső bekkjük, Jonathan Gradit viszont olyan hátvéd, aki ha kell, megiramodik a labdával és meg sem áll vele az ellenfél támadó harmadáig.

A Lens-ban az a becsülendő, hogy bár nincsenek náluk a világ legjobban passzoló védői, mégis mernek passzolni. A támadások indításakor nem félnek egy ideig kivárni a labdával, amikor pedig eljön a megfelelő pillanat, elindítják a labdát, amivel megtörik az ellenfél első védelmi vonalát.

A támadások szövéseinél szeretnek pozíciós játékot alkalmazni: a játékosok szélességben és hosszúságban is úgy oszlanak el, hogy mind az 5 hosszúsági folyosóra jut egy emberük, ahol a két folyosói szárnyvédő között három belső támadó változtatja a helyét. Az ellenfél megbontásához aztán szélességi rotációkat használnak, ahol a játékosok úgy váltogatják a helyüket, hogy közben a pozíciók mégsem maradnak üresen. A jobb oldalukon például a csatár Florient Sotoca olykor kihúzódik a jobb szárnyvédő helyére, aminek a hatására Przemysław Frankowski beljebb húzódik, miközben Seko Fofana a középpályáról lép fel besegíteni.

A modern arról is szól, hogy csapatok már nem egydimenziós játékosokat használnak, amivel – virtuálisan – egyszerre tudják mélyíteni a keretüket és variációt tudnak belevinni a játékukba. Frankowski például eredetileg irányítóként nevelkedett, később aztán – Machado sérülése idején – bal oldali szárnyvédőként ugrott be, idén pedig Jonathan Clauss eladása után megörökölte a jobb folyosót. Pereira Da Costa jobb- és bal oldalon is bevehető támadó, aki a vonalak között szeret felvenni labdákat. Danso ugyan középhátvédet játszik, ám a labdakezelése annyira jó, hogy az osztrák ifjúsági válogatottban a középpályán is játszatják és időnként itt is fellép a kihozataloknál.

A Lens egyszemélyes sztárja, talizmánja és kabalája a középpályás Seko Fofana, akiért tavaly az Arsenal és a PSG is érdeklődött, ám úgy döntött, mégis marad Lens-ban. Középpályás létére szinte mindenhol feltűnik, olykor hátul biztosít, máskor a támadások második hullámában érkezik lecsorgó második labdákra.

A Lens egyik legnagyobb fegyvere a pályán kívül keresendő: a játékostoborzásért felelős csapat olyan játékosokat volt képes pótolni, mint a Crystal Palace-hoz távozó Cheick Doucuré (az ő helyére jött Salis Abdul Samed, aki egyelőre remekül pótolja a középpályán) és amikor nem tudták megtartani a PSG-től kölcsönben jött Arnaud Kalimuendót, akkor lecsaptak egy belga tehetségre, a katari világbajnokságot is megjárt Lois Opendára.

A Lens nem lenne ugyanaz a csapat a dallamos edzője, Franck Haise nélkül. Haise nagyon sokáig Lorient-ban volt másodedző Christian Gourcuff (a játékos Yohan Gourcuff édesapja) alatt, amióta pedig átvette a Lens irányítását, a csapat szárnyal. Haise gyakorlatias edzőnek mondja magát, ám szemlélete mégsem minimalista, se nem régimódi. Saját bevallása szerint közelről figyeli a Manchester City, az Atalanta vagy Sassuolót megjárt Roberto De Zerbi munkásságát. Nem csoda, hogy amikor a Brighton vezetősége Graham Potter utódját kereste, a nevek között felmerült Franck Haise is.

Haise emellett hisz a számok erejében. Ahogy azt egy podcastben elárulta, a szezon során kétfajta tabellát néznek: a tényleges pontszámokét, valamint egy olyat, ahol egy általuk készített képzett szám alapján mérik a saját teljesítményüket. “Saját, házon belül kitalált elemzéseket készítünk.” – ecsetelte a módszerét a Coparena nevű oldalnak.

A példában bemutatta, hogy a legutóbbi meccsük +21-es értéket kapott, amit az húzott fel, hogy sokkal több pontrúgásuk volt, mint az ellenfelüknek. Az érték aztán három színt kaphat: szürkét, amikor a végső szám +15 és -15 között mozog (szerinte ezek végeznek általában döntetlennel), zöldet, amikor +15 felett zárnak (ilyenkor kellene nyerniük), és pirosat, ha -15 alatt teljesítenek. Az edzői intellektuális kihívás az, amikor egy kiugróan pozitív értéknél nem sikerül nyerniük, vagy egy szürke értéknél zsinórban többször kikapnak.

Haise csapata a haladó statisztikák alapján is Franciaország második legjobb csapata, ami egészen kiugróan teljesítmény. Ha nem is valószínű, hogy az idény végén megszorongatják az idővel a Lionel Messivel, Neymarral és Kylian Mbappéval kiegészülő PSG-t, már egy Bajnokok Ligája egyenes ágra jutás is bámulatos eredménynek számítana egy olyan városban, ahol néhány éve még a másodosztálybeli túlélésért harcoltak.