Eurosport
Nemrég még a másodosztályban játszottak, most Messiéket cinkelik – idén az RC Lens a PSG kihívója
Publikálva 13/01/2023 - 19:27 GMT+1
A francia bajnokság üde színfoltja, a Lens papíron egy alsóházi csapat, a valóságban viszont több éve a bajnokság leglátványosabban játszó csapata. Idén már az eredmények is jönnek, és féltávnál a PSG nyakában lihegnek.
Nemrég még a másodosztályban játszottak, most Messiéket cinkelik – idén az RC Lens a PSG kihívója
Fotó: Imago
Amikor a Lens nemrég hazai pályán legyőzte a Paris Saint-Germaint, a csapat edzője, Franck Haise a meccs után egy mikrofonnal a pálya közepére sétált, amíg csapata köré állt, ő halkan belekezdett egy dalba: „Olélé, olala, mais qu’est-ce qui s’est passé? On les a chicotés!” – amit magyarra úgy lehetne lefordítani, hogy „Olélé, olálá, mi történt kérem? Hát kitömtük őket!”
Az ünnepi hangulatot tetézte, hogy ez volt Haise 100. meccse a csapat élén, amiről még a Lens hivatalos mezszponzora, a Puma is megemlékezett: az aranyozott színű mezen (a csapat beceneve: Vér és Arany), az 1950-es években használt címer szerepelt, benne egy bányászlámpa és Szent Borbála, a bányászok védőszentje – két olyan motívum, ami szorosan összefonódott az észak-francia város történelmével.
Haise csapatában az a különleges, hogy Franciaország 16. büdzséjével jelenleg a bajnokság 2. helyén állnak. A csapat legjobban fizetett játékosa, Seko Fofana a Ligue 1 93. legjobban fizetett játékosa. De ami még ennél is érdekesebb, hogy a csapat három éve úgy játssza ugyanazt a látványos játékot, hogy közben a legjobbjaitól is meg kellett válnia. A Lens szinte sosem játszik unalmas meccset, idén viszont még eredményesek is. Jelenleg, 2023 januárjában úgy másodikak, hogy mindössze 4 pontra vannak lemaradva a Paris Saint-Germaintől.
De miről is szól a Lens játéka? Elsősorban a modern futballról. Bár a vezetőedző szereti kihangsúlyozni, hogy nem hisz a dogmákban, a csapata stílusáról süt, hogy szeret kockáztatni, okosan kombinálni és kezdeményezően fellépni.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/01/13/3525453.png)
A Lens elmúlt 2 éve: félkövérrel a 22/23 szezon játékosai, alattuk a 21/22-es idény kezdői
Fotó: Eurosport
A Lens legtöbbször 3-4-1-2 vagy 3-4-3-ban áll fel, és a három belső védőjük meglehetősen... bátor. Amikor a saját kapujuktól, laposan hozzák ki a labdát, a ballábas argentin Facundo Medina és a jobblábas osztrák Danso inkább a passzaikkal tűnnek ki, melyekkel a visszalépő támadókat keresik a félterületekben. A jobb belső bekkjük, Jonathan Gradit viszont olyan hátvéd, aki ha kell, megiramodik a labdával és meg sem áll vele az ellenfél támadó harmadáig.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/01/13/3525458.png)
Lens
Fotó: Eurosport
A Lens-ban az a becsülendő, hogy bár nincsenek náluk a világ legjobban passzoló védői, mégis mernek passzolni. A támadások indításakor nem félnek egy ideig kivárni a labdával, amikor pedig eljön a megfelelő pillanat, elindítják a labdát, amivel megtörik az ellenfél első védelmi vonalát.
A támadások szövéseinél szeretnek pozíciós játékot alkalmazni: a játékosok szélességben és hosszúságban is úgy oszlanak el, hogy mind az 5 hosszúsági folyosóra jut egy emberük, ahol a két folyosói szárnyvédő között három belső támadó változtatja a helyét. Az ellenfél megbontásához aztán szélességi rotációkat használnak, ahol a játékosok úgy váltogatják a helyüket, hogy közben a pozíciók mégsem maradnak üresen. A jobb oldalukon például a csatár Florient Sotoca olykor kihúzódik a jobb szárnyvédő helyére, aminek a hatására Przemysław Frankowski beljebb húzódik, miközben Seko Fofana a középpályáról lép fel besegíteni.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/02/3464037.jpg)
Maxence Caqueret (Lyon) és Seko Fofana (Lens)
Fotó: Imago
A modern arról is szól, hogy csapatok már nem egydimenziós játékosokat használnak, amivel – virtuálisan – egyszerre tudják mélyíteni a keretüket és variációt tudnak belevinni a játékukba. Frankowski például eredetileg irányítóként nevelkedett, később aztán – Machado sérülése idején – bal oldali szárnyvédőként ugrott be, idén pedig Jonathan Clauss eladása után megörökölte a jobb folyosót. Pereira Da Costa jobb- és bal oldalon is bevehető támadó, aki a vonalak között szeret felvenni labdákat. Danso ugyan középhátvédet játszik, ám a labdakezelése annyira jó, hogy az osztrák ifjúsági válogatottban a középpályán is játszatják és időnként itt is fellép a kihozataloknál.
A Lens egyszemélyes sztárja, talizmánja és kabalája a középpályás Seko Fofana, akiért tavaly az Arsenal és a PSG is érdeklődött, ám úgy döntött, mégis marad Lens-ban. Középpályás létére szinte mindenhol feltűnik, olykor hátul biztosít, máskor a támadások második hullámában érkezik lecsorgó második labdákra.
A Lens egyik legnagyobb fegyvere a pályán kívül keresendő: a játékostoborzásért felelős csapat olyan játékosokat volt képes pótolni, mint a Crystal Palace-hoz távozó Cheick Doucuré (az ő helyére jött Salis Abdul Samed, aki egyelőre remekül pótolja a középpályán) és amikor nem tudták megtartani a PSG-től kölcsönben jött Arnaud Kalimuendót, akkor lecsaptak egy belga tehetségre, a katari világbajnokságot is megjárt Lois Opendára.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/01/02/3517534.jpg)
Franck Haise a csapattal ünnepel
Fotó: Imago
A Lens nem lenne ugyanaz a csapat a dallamos edzője, Franck Haise nélkül. Haise nagyon sokáig Lorient-ban volt másodedző Christian Gourcuff (a játékos Yohan Gourcuff édesapja) alatt, amióta pedig átvette a Lens irányítását, a csapat szárnyal. Haise gyakorlatias edzőnek mondja magát, ám szemlélete mégsem minimalista, se nem régimódi. Saját bevallása szerint közelről figyeli a Manchester City, az Atalanta vagy Sassuolót megjárt Roberto De Zerbi munkásságát. Nem csoda, hogy amikor a Brighton vezetősége Graham Potter utódját kereste, a nevek között felmerült Franck Haise is.
Haise emellett hisz a számok erejében. Ahogy azt egy podcastben elárulta, a szezon során kétfajta tabellát néznek: a tényleges pontszámokét, valamint egy olyat, ahol egy általuk készített képzett szám alapján mérik a saját teljesítményüket. “Saját, házon belül kitalált elemzéseket készítünk.” – ecsetelte a módszerét a Coparena nevű oldalnak.
„Egy nagyon tényszerű eszközt akartam, hogy tudjam, függetlenül attól, hogy nyertünk, vesztettünk vagy ikszeltünk, globálisan mégis mit tettünk le az asztalra. Ez egy kreált szám, amiben benne van a labdabirtoklási mutató, de nemcsak az, nem ezáltal nyerünk meccseket, még ha hosszú távon kellemesebb is a szemnek. A mutatóba beltartoznak a helyzeteink száma, a szituációk, a lövések mennyisége, a beadások… és minden meccs után ezt a mutatót nézzük.”
A példában bemutatta, hogy a legutóbbi meccsük +21-es értéket kapott, amit az húzott fel, hogy sokkal több pontrúgásuk volt, mint az ellenfelüknek. Az érték aztán három színt kaphat: szürkét, amikor a végső szám +15 és -15 között mozog (szerinte ezek végeznek általában döntetlennel), zöldet, amikor +15 felett zárnak (ilyenkor kellene nyerniük), és pirosat, ha -15 alatt teljesítenek. Az edzői intellektuális kihívás az, amikor egy kiugróan pozitív értéknél nem sikerül nyerniük, vagy egy szürke értéknél zsinórban többször kikapnak.
Haise csapata a haladó statisztikák alapján is Franciaország második legjobb csapata, ami egészen kiugróan teljesítmény. Ha nem is valószínű, hogy az idény végén megszorongatják az idővel a Lionel Messivel, Neymarral és Kylian Mbappéval kiegészülő PSG-t, már egy Bajnokok Ligája egyenes ágra jutás is bámulatos eredménynek számítana egy olyan városban, ahol néhány éve még a másodosztálybeli túlélésért harcoltak.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés