"Felháborító, hogy a szurkolóink megverik a játékosainkat" – példátlan döntést hozott az OGC Nice edzője, Franck Haise

A Ligue 1-ben 10. helyen álló, zsinórban hat tétmeccset elveszítő nizzai klubnál a Lorient elleni 3-1-es vereséget követően tört ki a botrány: a hazatérő csapatot 400 dühös szurkoló várta az edzőközpontnál, hogy számon kérjék őket a gyenge eredmények miatt, majd több játékost is megpofoztak, megrúgtak és leköptek, és Florian Maurice sportigazgatót is megtámadták.

Jérémie Boga és Terem Moffi szenvedte a legnagyobb sérüléseket, mindketten beteget jelentettek és a hírek szerint kijelentették: soha többet nem hajlandók pályára lépni a csapatban. "Néhányan sokkos állapotba kerültek. Nem igazán értették, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen helyzetben senki nem védte meg őket. Hiába volt ott a helyszínen néhány biztonsági ember, semmit nem tettek. Ha már tudtak arról, hogy ennyi dühös szurkoló várja a csapatot, megszállhattak volna egy szállodában, hogy elkerüljék a botrányt. Teljesen összetört a csapat, azt érzem" – mondta egy stábtag még hétfőn.

A játékosok két teljes szabadnapot kaptak, miközben arra lehetett számítani, hogy Franck Haise vezetőedző távozik. Ennek ellenére nagy meglepetésre úgy döntött, mégsem mond le – szerda reggel igyekezett mindent megbeszélni a csapattal, és próbálnak felkészülni az Angers elleni, vasárnapi hazai bajnokira.

A döntésem két és fél napnyi gondolkodás után született meg. Sok minden történt vasárnap este óta. Amit átéltünk, az elfogadhatatlan, függetlenül a szakmától. Elfogadhatatlan, hogy fizikai veszélynek tegyük ki magunkat vagy tegyenek ki minket, mindegy, hogyan fogalmazunk. Felháborító, hogy a szurkolóink megverik a játékosainkat és a sportigazgatónkat is leköpik, megtámadják. Boga és Moffi nem véletlenül kapott 5-7 nap betegszabadságot, a dolgok még rosszabbul is alakulhattak volna. Még azok is sokkos állapotban vannak, akiket nem találtak el. Néhányan símaszkban jöttek pétanque-golyókkal a kezükben... remélem, senki nem hiszi el, hogy pétanque-ozni akartak vele.

Komolyan fontolóra vettem, hogy felbontsam a szerződésemet a klubbal, de arra jutottam, hogy azoknak az embereknek a kedvéért maradok, akiket nem hagyhatok magukra. Azt mondtam magamnak, nem adhatom fel, szembe kell néznünk a kihívással, amit ez a helyzet jelent, és biztos vagyok benne, hogy harcolni tudunk érte. Készen álltam a távozásra, a főnökeim tudták ezt, mert a vasárnap este volt az utolsó csepp a pohárban, de remélem, hogy a dolgok egyszer tényleg megváltoznak.

Azt hiszem, arra számítottak, hogy lemondok. Láttam, hogy néhányan megkönnyebbültek, amiért velük maradok. Nehéz nekik, mentálisan a padlón vannak, és tele vannak kérdésekkel a vezetőség, a részvényesek felé. Nem tudom, mi lesz ebből, úgyhogy csak azt mondtam nekik, hogy folytatniuk kell az edzéseket, tisztelniük kell a szakmánkat és a klubunkat.

Azon tűnődtem, mit tettünk, hogy ilyesmit érdemeltünk. Értem, hogy ki kell fejezni az elégedetlenséget, de vannak rá megfelelőbb módok a fizikai bántalmazásnál: transzparensek, füttyszó, sztrájk, bármi. Persze nem teszem egy kategóriába az összes szurkolót, nem mindenki ilyen. Ha el kell buknunk, elbukunk, de harcolni fogok, hogy kijussunk ebből az állapotból.

Nem fogok megváltozni. Igyekszem célba érni az üzeneteimmel – nem mintha élveznék, hogy kritizálom őket, de akik ismernek, azok nagyon jól tudják, hogy valójában kedves és együttérző vagyok. Akkor állok ki ellenük, amikor úgy gondolom, hogy arra szükség van. Az is az én dolgom, hogy felszólaljak, amikor elégedett vagyok és jól megy a játék, és akkor is, amikor nem. Elég sok ostobaságot kell lenyelnünk ebben a szakmában, legalább a valóságot hadd mondhassam el szabadon.

Vasárnap este óta egyszer sem beszéltem a részvényesekkel, és én voltam az, aki hétfő délután felhívta az elnököt. Azzal, hogy maradok, vállalom a felelősséget, és szeretném, ha mindenki vállalná. Szerintem egy klub működéséhez erős összhangra van szükség a vezetőségen és a részvényeseken át egészen a hierarchia legaljáig. Azt érzem, eddig én voltam az, aki a legtöbbször mondogatta a klubon belül, hogy ez így nem elég, ez így nem jó.

Ez hazugság, az ügynökeim is megerősíthetik és a klub is megerősítheti. Hajlandó lettem volna lemondani a 43 havi fizetésemről. Egyáltalán nem ezért maradok. Számomra soha nem a pénzről szólt a foci, és mindig is az emberi értékek az elsők.