Egy újabb legendával kevesebb

Ami az AS Romának Francesco Totti, a Liverpoolnak Jamie Carragher vagy a Barcelonának Carles Puyol, az a Real Sociedadnak Xabi Prieto. A baszkok 34 éves játékosa még áprilisban jelentette be, hogy az idény végén befejezi pályafutását, a végső búcsúra pedig most szombaton került sor.

Xabi Prieto tizenöt szezon után akasztja szögre cipőjét, és lesz egyben tagja egy illusztris társaságnak, ahol a fentebb említett legendákon kívül olyan neveket találunk mint Paolo Maldini (Milan), Paul Scholes és Ryan Giggs (Manchester United) vagy éppen Manuel Sanchís (Real Madrid) és Fran González (Deportivo). 

Modern foci ide, őrült átigazolások oda, szerencsére még manapság is találunk tehát olyan játékosokat, akik hűségükkel és elhivatottságukkal tovább bővítik ezt a tekintélyes listát, igazi legendává válva saját berkeiken belül. Xabi Prieto ráadásul úgy búcsúzott, ahogy valószínűleg megálmodta: győzelemmel, saját közönsége előtt az Anoeta stadionban.

Xabi Prieto igazi „One club man”, San Sebastiánban született, a Real Sociedad utánpótlás akadémiáján kezdett focizni, majd pedig teljes felnőtt karrierjét a klubnál töltötte. Hitvallását egy korábbi nyilatkozatával lehet a leginkább érzékeltetni: „Gyerekként nem focista akartam lenni, hanem a Real játékosa”.

Első felnőtt idényében még együtt játszott Xabi Alonsóval, majd pedig olyanokkal szerepelt együtt, mint Antoine Griezmann vagy éppen Carlos Vela. Az évek során több mint 530 találkozón lépett pályára a Real Sociedad mezében, miközben jóban rosszban kitartott imádott csapata mellett.

Szerepelt a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában, de akkor sem hagyta el a klubbot amikor a Real 2007-ben kiesett az első osztályból és a következő három szezont a Segunda Divisiónban töltötte. Negatívumként talán csak említhetjük meg, hogy egy címet sem ünnepelhetett csapatával, és az is a foci egyik igazságtalanságai közé sorolható, hogy hiába volt korábban tagja az U21-es spanyol válogatottnak, a felnőtt csapatban sohasem mutatkozhatott be.

Ennek ellenére egyáltalán nincs benne hiányérzet, ahogy azt az elmúlt hetekben többször is nyilatkozta: „Igazán kiváltságos helyzetben voltam mindig is. A saját városomban és a kedvenc csapatomban játszhattam, ahol szerettek és megbecsültek. Nem cserélnék senkivel”.

A Leganés elleni meccsen csapattársai a klub címere helyett az arcképével ellátott mezben léptek pályára és ha nehezen is, de nyertek 3-2-re, miközben a Prieto a 83. percben lépett pályára, hogy aztán a mérkőzést követően könnyek között búcsúzzon az Anoeta közönségétől.