Fiatal, profilban megfelelő, Xavi is őt kérte – A City kispadjáról erősített a Barcelona

Legutóbb a 2002/03-as szezonban fordult elő az FC Barcelonával, hogy leszorult a La Liga dobogójáról, a bajnokságban megszerzett hatodik hellyel ráadásul csak az UEFA-kupában indulhatott a klub. Az azóta eltelt közel 20 évben csak egy alkalommal, a 2008-as idényben forgott veszélyben a katalánok Bajnokok Ligája-szereplése, mikor Frank Rijkaard utolsó szezonjára teljesen szétesett a két évvel korábban még BL-győztes csapat.

Ebben az idényben azonban reális esélye van annak, hogy megszakadjon a katalánok remek sorozata, és ismételten a második számú európai kupasorozatba sodródjon a klub. Féltávnál csak a hetedik helyen áll a Barça, de azért távolról sincs lehetetlen helyzetben: a negyedik helyezett Rayo Vallecanóhoz képest csak két pont a lemaradása, és lőtávolon belül van (öt pont) a harmadik Real Betis is. Ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy a katalánokra ráfér az erősítés, kis túlzással minden poszton.

Ezen a nyáron rászakadt a klubra a keserű valóság az 1,35 milliárd eurós adósság formájában. A felelőtlenül gazdálkodó, mindezt pocsék átigazolási politikával tetéző katalánok annyira legatyásodtak, hogy kénytelenek voltak megválni legnagyobb ikonjuktól, Lionel Messitől, a szabadügynök szerzeményeiket pedig csak az utolsó pillanatokban tudták regisztrálni, miután néhány kulcsjátékos hajlandó volt átalakítani a szerződését, felszabadítva némi pénzt.

Az újjáépítés tehát nem lesz egyszerű feladat, a keretet a költségcsökkentésre irányuló terveket figyelembe véve kell megerősíteni, miközben valahogy a versenyképességet is fenn kell tartani. Reálisan nézve még évekig nem lehet elvárni a katalánoktól, hogy a pályán is az európai elithez tartozzanak, viszont egy ekkora klubnál – különösen a legsikeresebb évtizedét követően – nem férnek bele az újraépítésre irányuló átmeneti szezonok. Sok egészen biztosan nem.

Vélhetően nem a mostani lesz a klub történetének legfontosabb átigazolási ablaka, mindenesetre ez az első lehetősége az új vezetőségnek megmutatni, tanultak a múlt hibáiból, és hogy képesek az edző elvárásai szerint alakítani a keretet. Az első konkrét lépést már megtették: 55 millió euróért (amely további 10 millióval emelkedhet a bónuszok aktiválásával) leigazolták a Manchester City mellőzött, de tehetségesnek tartott szélsőjét, Ferran Torrest.

A katalánok már évekkel ezelőtt kiszemelték Torrest, a nyáron lépéseket is tettek a leigazolása érdekében, akkor viszont a City érinthetetlennek tartotta, mivel több kulcsjátékos jövője (Gabriel Jesus és Bernardo Silva) kérdéses volt Manchesterben. Végül mindketten maradtak, ráadásul ebben az idényben remek formában futballoznak, így a Barcelona novemberi puhatolózásakor már nem zárkóztak el az üzlettől – feltéve, ha megfelelő ajánlatot kapnak a katalánoktól.

Tekintve, hogy a két klub között szoros a kötelék, mások mellett Txiki Begiristain sportigazgató és Pep Guardiola vezetőedző is meghatározó alakja a Barcelona történetének, könnyedén szót értettek egymással, de – üzletről lévén szó – a City megkérte a szélső árát. Másfél évvel ezelőtt 33,5 millió eurót fizettek érte a Valenciának, kihasználva, hogy Torres a szerződése utolsó évébe lépett, most pedig alsó hangon 20 milliót kerestek az üzleten, ami egyáltalán nem rossz egy cserejátékostól.

Bár Guardiola többször is dicsérte Torrest, a játékos hozzáállásával nem mindig volt elégedett. A szélső csalódott volt, amiért kevés játéklehetőséget kapott, ezért a kezdeti lendületet követően alábbhagyott a lelkesedése, ami az edző szerint érződött a teljesítményén is. „Ferran hihetetlen hangulatban volt a megérkezésekor, de aztán szomorú és dühös volt az egész világra a helyzete miatt, ezért nem is játszott jól” – jegyezte meg az edző.

Torres a hangulatingadozásai és az erős konkurencia ellenére nem teljesített rosszul az első szezonjában, 13 góllal zárt – Guardiola újoncaitól ez volt a legtöbb a Citynél – és a beilleszkedése is remekül haladt. A kiugró teljesítményei ellenére – például a Newcastle elleni mesterhármas – nem számított alapembernek, októberben ráadásul megsérült, így ebben a szezonban csak hétszer tudott pályára lépni.

Amíg Manchesterben megbízható csere volt, a Barcelonánál gyorsan kulcsember lehet, Xavi például franchise-játékosnak nevezte a Spanyolországba visszatérő támadót. A klubnak Torres volt az első számú kiszemeltje a támadósor megerősítésére, profilban, életkorban és tehetségben egyaránt megfelelt az elvárásaiknak, ráadásul vele tovább erősíthetik a Pedri, Gavi, Nico és Eric Garcia alkotta fiatal spanyol magot.

Torres egyik legnagyobb erőssége a sokoldalúságában rejlik. A korai éveiben a Valencia színeiben zömmel szélsőt játszott Albert Celades 4-3-3-as és Marcelino 4-4-2-es játékrendszerében, és rendszeresen feltűnt ezen a poszton a Manchester Citynél is. Guardiola viszont előszeretettel játszatta középen, hamis kilencesként, ami kifejezetten jól állt a fiatal játékosnak, 18 mérkőzésen 9 gólt szerzett erről a posztról.

Guardiola többször kiemelte, hogy Torres gólérzékenységét, részben ezért is helyezte középre a játékost, aki nem feltétlenül az a tipikus hamis kilences, mivel az irányító készségei inkább csak átlagosnak tekinthetőek. "Ő [Ferran Torres] olyan mozgásokat hajt végre, mint a legjobb támadók, köztük Jamie Vardy" – ecsetelte Guardiola, elsősorban a támadó labda nélküli mozgására utalva. Ez lehet az, ami miatt a legjobban várják őt Barcelonában.

Azon túl, hogy egy olyan játékost kaptak, akit a jobb oldalon klasszikus szélsőként, a bal oldalon tükörszélsőként, középen pedig hamis kilencesként használhatnak, Torres segíthet enyhíteni a Barcelona egyik nagy gyengeségét, a statikus játékot. Jelenleg a katalánok többnyire olyan támadókra támaszkodhatnak, akik lábhoz kérik a labdát, vagy a labdabirtoklásban hasznosak, viszont az üres területeket szinte senki sem támadja.

Ha mindenki egészséges a keretben, Xavi Ousmane Dembélét és Ansu Fatit is használhatja ebben a formában, viszont a francia az érkezése óta 104 meccset hagyott ki és jelenleg is sérült, Fati pedig zömmel térdproblémák miatt 60 találkozóról maradt le az előző másfél szezonban. Torres elméletben mindkét játékost képes pótolni, emellett az sem kizárt, hogy egyszerre kapjanak lehetőséget, egy sokat mozgó, a jelenleginél jóval mozgékonyabb és direktebb támadósort alkotva.

Amíg a Bartomeu-érában rendszeresen visszatérő probléma volt, hogy kiváló képességű, de túlárazott és profilban nem megfelelő játékosokat szerződtettek, ez utóbbit a második Laporta-korszak első nagyobb igazolásánál sikerült eltalálni. Xavi rendszeréhez szükség volt egy Torreshez hasonló játékosra, azt viszont még korai lenne megmondani, mekkora pluszt tud hozzátenni a spanyol a csapat játékához, és megszolgálja-e az érte kifizetett összeget.

Az anyagiak most amúgy is kényes kérdésnek számítanak a Barçánál, amely több mint 500 millió eurós kölcsönt vett fel a Goldman Sachstól, hogy a kiadásait finanszírozni tudja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt az összeget a klub szabadon fordíthatja a keret megerősítésére; csak akkor tud hosszú távon megfelelni az UEFA és a La Liga pénzügyi előírásainak, amennyiben az eladások terén is dűlőre jut.

Ennek akár a leginkább piacképes játékosaik – például Frenkie de Jong és Sergiño Dest – is az áldozatául eshetnek, a klub viszont érthető módon a létszámfelettivé vált embereitől szabadulna meg első körben. Elsősorban attól a Philippe Coutinhótól, aki ebben az idényben csak ötször volt kezdő, miközben a klub második legjobban fizetett játékosa, nem mellesleg a rekordigazolása is egyben. Samuel Umtitit szintén átadólistára helyezte a Barcelona.

A teljes megtisztulásig vezető út hosszú és fájdalmas lesz, de az első lépéseket megtette a Barcelona az újjáépülés felé.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.