Karizmatikus, jól bánik a fiatalokkal és modern – Miért nem kérnek a topcsapatok Pochettinóból?

Az utóbbi években nem nagyon volt olyan nagy klub, amellyel ne hozták volna szóba Mauricio Pochettinót. Legtöbbször a Manchester United kapcsán merült fel a neve (nem is egy alkalommal), de egy időben a Real Madrid és a Barcelona is fontolgatta a megszerzését. Ezek a megkeresések – különböző okoknál fogva – sohasem bizonyultak gyümölcsözőnek, még azt követően sem, hogy 2019 novemberében elküldték a Tottenham Hotspurtől, és szabad prédává vált.

Pochettino a spanyol bajnokságban, az Espanyol kispadján kezdett topligás szinten edzősködni, ahol a szerény anyagi lehetőségek ellenére sikerült szép eredményeket elérnie. A legnagyobb figyelmet azonban a játékfelfogásával keltette: már rögtön a legelső mérkőzésén, amely ráadásul egy Barcelona elleni városi derbi volt, magas letámadással és követő emberfogással kísérletezett, amivel sikerült is meglepni a nagyobbik katalán csapatot, a meccs 0-0-val ért véget.

Az Espanyol után Anglia felé vette az irányt, ahol a Southampton kispadját vehette át idény közben. Pochettino a Premier League-ben is ugyanazokat az elveket alkalmazta: többnyire az általa favorizált, 4-2-3-1-ben küldte pályára csapatát, magas letámadással zavarták az ellenfél labdakihozatalait, és a labdaszerzést követően villámgyorsan végigvitték az akciókat. Első teljes idényében a nyolcadik helyen zárt a Southamptonnal, ami 2003 óta nem sikerült a klubnak.

Harmadik állomáshelye a Tottenham volt. Az észak-londoni klub egy 12 éves periódus alatt épp a 10. edzőjét fogyasztotta el, Pochettino irányításával viszont rég látott stabilitás vette kezdetét. Az edző identitást és filozófiát adott a Spursnek, előszeretettel adott lehetőséget a fiatal játékosoknak, és a gondjaira bízott tehetségek fejlődéséhez nagyban hozzájárult. Vezetésével évtizedek óta nem látott magasságokba került a Spurs, 2019-ben a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott.

Voltak olyan hangok, amelyek kétségbe vonták, hogy Pochettino valóban a legmagasabb szintre tartozik-e, mivel a Tottenhamnél eltöltött öt éve során egyetlen trófeát sem nyert a csapattal. (Ahogyan előtte az Espanyolnál és a Southamptonnál sem.) Az Athletic szerint volt olyan szakértő, aki a tévében egyenesen a nagy alulteljesítők közé sorolta az edzőt, aki két év alatt a Premier League élmezőnyébe juttatta a Spurst.

Kétségtelenül nem mutatott jól az argentin edző önéletrajzában az üres vitrin, ám mindez inkább a folyamatból fakadt, mintsem a győztes mentalitás hiányából. Pochettino viszonylag alacsony szinten kezdte meg az edzősködést, és lépésről lépésre haladt előre; a Spurs már olyan klub volt, amellyel hellyel-közzel fel tudta venni a verseny az európai elittel, ám attól akkor is nagyon messze voltak, hogy hozzájuk tartozzanak.

Angliában jelentős erőforrásbeli hátrányból indult a Manchester Cityvel, a Chelsea-vel vagy épp a Manchester Uniteddel szemben, mégis volt olyan szezon, amikor előttük végzett a Pochettino által vezetett Tottenham. A 2016/17-es idényben, amely a mutatott játék terén a Pochettino-éra csúcsát jelentette, 86 pontot gyűjtött a Spurs, amivel a második helyen zárt a Premier League-ben. (Csak összehasonlításképp: egy évvel korábban a Leicester 81 ponttal lett bajnok.)

Kupákat tehát nem nyert Pochettinóval a Tottenham, cserébe viszont kapott egy hosszú távú projektet, amely folyamatában szállította a sikereket. Az észak-londoni klub rendszeres szereplőjévé vált a Bajnokok Ligájának (ez olyan eredmény, amit sem előtte, sem utána nem tudtak konstans elérni), Angliában pedig a big six tagjaként emlegették, ráadásul még annak is az első feléhez tartozott az eredményesség terén.

Nem véletlen, hogy az volt általános várakozás, hogy a Spurs után lecsap rá egy nagyobb klub, mondjuk a Manchester United, amelynek épp egy hozzá hasonló szemléletű edzőre lett volna szüksége. Az MU is tele volt olyan fiatal játékosokkal, akiket a saját képére formálhatott volna, a filozófiája tökéletesen passzolt a klub nagycsapatos imidzséhez, Pochettino ráadásul épp az a karizmatikus figura, aki a játékosokat és a szurkolókat egyaránt képes egyesíteni.

Manchesterben azonban inkább Ole Gunnar Solskjært választották, Pochettino pedig azóta is rendre hoppon maradt, amikor épp üresedés volt egy nagyobb klub kispadján. Quique Setién kinevezését megelőzően a Barcelona fontolgatta (Pochettino korábban azt mondta, az espanyolos kötődése miatt egyébként sem vállalna munkát a Barcánál), Zinedine Zidane visszatérése előtt tárgyalt vele a Real Madrid is, a Juventus pedig Andrea Pirlo kinevezése előtt gondolkozott el rajta.

2021 januárjában végül Pochettino megkapta az egyik sztárklub kispadját, ám ez az egyik oldalról sem bizonyult jó döntésnek. A Paris Saint-Germain azt a Thomas Tuchelt küldte el, aki egy évvel korábban BL-döntőbe vezette a francia klubot, és aki a menesztését követő szezonban meg is nyerte a sorozatot a Chelsea-vel. Pochettinónak pedig Párizsban esélye sem volt megvalósítani a futballról vallott elképzeléseit.

Az argentin mindig is előszeretettel hangoztatta a Tottenhamnél, hogy az elvégzett munkában hisz, vagyis nincs olyan játékos, akinek bérelt helye van a kezdőben, és ő az edzések alapján dönti el, kik kerülhetnek be a kezdőbe. Munkamódszerének egyik legfontosabb részét a fizikális felkészítés képezi, stábjával egészen a legapróbb részletekig visszamenően ellenőrzik a játékosok edzését, erőnléti állapotát, regenerációját, táplálkozását.

Párizsban ezek az elvek gyorsan mehettek a kukába. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan játékosok, akik – amennyiben egészségesek – bérelt hellyel rendelkeznek a kezdőcsapatban, azt pedig aligha nézik jó szemmel a világsztárok, ha valaki naphosszat őrködik a tevékenységük felett. Pochettino ráadásul abban kiemelkedő, ahogyan a nyers tehetségekből képes kihozni a potenciált – a PSG-nél erre nincs szükség, hiszen már eleve világsztárok vannak a keretben.

Solskjær kirúgását követően ismételten Pochettino vált az MU kispadjának fő várományosává, csakhogy minden jel szerint Eric ten Hag kapja meg ezt a pozíciót. Ez pedig érdekes kérdéseket vet fel Pochettino jövőjével kapcsolatosan, Párizsban ugyanis minden valószínűség szerint megköszönik neki szezon végén a munkát, és jelenleg nem nagyon látni olyan klubot a nagyok között, ahol üresedés lehet.

Innen nagyjából két lehetősége van Pochettinónak. Vagy a kivárásra játszik, kihagy egy évet, hátha 2023-ra megváltozik a piac (elméletben Pep Guardiola szerződése akkor jár le), esetleg az idény közben nyílik ki valahol egy ajtó. Vagy pedig egy szintet visszalép, és elvállal egy olyan projektet, ahol a Tottenhamhez hasonlóan limitáltabbak az anyagi lehetőségek, cserébe viszont teljes mértékben a saját képére formálhatja a közeget.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.