A nyár egyik legnagyobb üzletén dolgozik a Juventus és a Chelsea, már csak az a kérdés, ki járna jól

A két klub ugyanis hetek óta egyeztet egy esetleges játékoscseréről, ami a londoniak részéről némi (és nem is annyira csekély mennyiségű) készpénzáldozatot is igényelne. A torinóiak nagyjából hasonló szintre árazzák be Vlahovićot, mint amikor 2022 telén 81 millió eurót fizettek érte a Fiorentinának. Vagyis Lukaku mellett körülbelül 40 millió eurót szeretnének legombolni a londoniakról, akiknek nem csak az ajánlatot kell mérlegelniük, de azt is, szükségük van-e egyáltalán a szerb centerre.

Külön cikkeket lehetne megtölteni azokkal a támadókkal, akik a közelmúltban csődöt mondtak a Chelsea-nél, mindent elárul, hogy az előző szezonban Kai Havertz lett a házi gólkirály hét találattal. A 22/23-as idényben 38 forduló alatt épp 38-szor sikerült betalálnia a Chelsea-nek, ami a Premier League ötödik leggyengébb teljesítménye volt, még két kiesőnek, a Leicester Citynek (51) és a Leeds Unitednek (48) is több sikerélményben volt része az ellenfél kapuja előtt.

A pocsék teljesítmény részben a hatékonyságra vezethető vissza, a Chelsea ugyanis körülbelül 14 góllal többet szerezhetett volna a helyzetek minősége alapján. A legtöbb gól Havertz lábában maradt (6), egy átlagosnak számító befejező akár 13-szor is betalálhatott volna a helyzeteiből. Ha csak innen nézzük, Vlahović egyértelműen erősítést jelentene, a szerb legnagyobb erőssége ugyanis a helyzetek értékesítésében rejlik, a topligás karrierje során 54.8-as xG-re rúgott 62 gólt.

A kérdés jogos, éppen ezért érdemes megnézni, mi történt Vlahovićcsal azóta, hogy 2022 januárjában aláírt a Juventushoz. A 21-szeres szerb válogatott támadót már tinédzserként nagy tehetségnek tartották, Vincenzo Italiano rendszerében pedig teljesen kivirágzott, a 2020/21-es szezont 21 találattal zárta, majd a következő idényben még magasabb fokozatra kapcsolt, és 21 forduló alatt 17 gólt szerzett.

Mivel a szerződése csak másfél évig kötötte a klubhoz, a Fiorentina nehéz szívvel, de eladta őt a Juventusnak, ahol egyértelműen az újjáépítés alapkövét látták benne. Vlahović torinói pályafutása tulajdonképpen biztatóan indult, még ha a 15 meccsen szerzett 7 találat visszaesést is jelentett a firenzei időszak után. Az első teljes szezonjában azonban már egyértelmű volt, hogy nem érzi jól magát a Juventus rendszerében, és talán Allegri sem hozzá hasonló centerrel szeretne játszani.

Vlahović más csatárokhoz viszonyítva ritkán próbálkozik lövésekkel, ha viszont lövőhelyzetbe kerül, akár a tizenhatoson kívül is életveszélyes tud lenni. A 21/22-es szezonban átlagosan 17,2 méterről próbálkozott, ami természetesen részben a felülteljesítés mértékét (12.9-es xG-re 17 találat) is megmagyarázza. Torinóban mindkét mutatóban visszaesett: ritkábban került helyzetbe, ráadásul a Fiorentinában látott félelmetes hatékonysága is megkopott valamelyest.

A Juve – és így a potenciális kérők – számára aggasztó lehet, hogy ez a visszaesés talán kódolva volt Vlahović játékában, elvégre borzasztó nehéz relatíve alacsony minőségű helyzetekből hosszú távon is vállalható góltermést biztosítani. Lionel Messi képes volt erre, de ebből a szempontból nem lehet hivatkozási alap, ő inkább a hiba a mátrixban, Vlahović esetében pedig könnyen előfordulhat, hogy azoknak lesz igaza, akik már a Fiorentinában felhívták a figyelmet erre a veszélyre.

Ha nem is lehet bukásként elkönyvelni, egyelőre nem igazán látni, hogy egyik pillanatról a másikra megtalálja a helyét Allegri rendszerében, a Juventus részéről tehát logikus döntés megválni tőle. Nem csak a taktikai megfontolás terelheti ebbe az irányba a klubot, de az a tény is, hogy a Juventus a pontlevonás és a kizárás után nem indulhat Európában, ráadásul még egy 20 millió eurós büntetést is a nyakába akasztott az UEFA.

Lukaku leigazolásában is bőven lenne ráció, bár kétségtelenül furcsán hatna azok után, hogy az előző szezonban volt némi feszültség a huhogó Juve-tábor és a belga támadó között. Ráadásul az sem elhanyagolható szempont, hogy Lukaku épp az Inter színeiben élesztette újra (gyakorlatilag kétszer) a karrierjét, és nagyjából idén nyárig közönségkedvencnek számított Milánó két-fekete részén. Allegri szemszögéből nézve viszont Lukaku többet ér jelenleg Vlahovićnál, ami döntő fontosságú lehet.

Már a nyár elején pedzegették, hogy hiába tért vissza az Interhez Lukaku, ezúttal nem érezte annyira jól magát, mint 2019 és 2021 között, amikor Antonio Conte lényegében az ő képességeire húzta fel a teljes támadósort. Simone Inzaghi alatt Edin Džeko volt az alapértelmezett center, aki inkább mélységben kérte el a labdákat, a befejezésben pedig nagyobb szerep hárult a Conte alatt még második csatárként számításba vett Lautaro Martínezre.

A megváltozott hierarchia és játékfelfogás egyaránt szerepet játszott abban, hogy Lukaku nyitott volt a Juventus ajánlatára, Allegri játékrendszere ugyanis sokkal közelebb áll ahhoz, amit még a Conte-féle Intertől láthattunk. Amennyiben elkötelezi magát a Juve a három védő mellett (és most úgy néz ki), a Lukaku-Chiesa kettős remek párosítás lenne az átmeneteknél, még ha néhány kérdést – például az olasz szerepkörével kapcsolatban – fel is vetne ez a megoldás.

Torinói oldalról nézve tehát három dolgot orvosolhatnának egyszerre a cserével: kapnának némi pénzt, ami a mostani helyzetben kapóra jön, megszabadulnának egy játékostól, aki fejtörést okozott az edzőnek, pluszban még pótolnák is egy olyan támadóval, aki illik Allegri elképzeléseihez. Az üzletnek azért árnyoldala is lenne, és nem csak az érzelmi tényezők miatt: amíg Vlahovićra hosszabb távú megoldásként tekinthetett a Juve, Lukaku inkább a jelennek szól.

Az életkort figyelembe véve a Chelsea egyértelműen nyerhetne ezen az üzleten, viszont ehhez anyagi kockázatot kellene vállalnia egy olyan játékosért, akire talán szüksége sincs Pochettinónak. Nicolas Jackson személyében ugyanis már rendelkeznek egy izgalmas csatártehetséggel, aki a profil alapján még jobban is illik az argentin rendszeréhez, és a felkészülési mérkőzéseken is biztató volt a teljesítménye.

Az üzlet szempontjából Lukaku hozzáállása is lényeges lehet. Tiszta sor, hogy a klub nem tart rá igényt és ő is távozni szeretne, a Juventuson kívül azonban csak Szaúd-Arábiából kapott ajánlatot. Utóbbit visszautasította, mivel egyelőre még Európában szeretne futballozni, és ha ez nem változik a következő hetekben sem, az felgyorsíthatja az eseményeket. Abban az esetben is, ha a végeredmény nem mindegyik fél szempontjából ideális.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.