Voldemort lett a hazájában – teljesen kitörölnék a történelemből a török foci legendáját

A Galatasaray klubmúzeumában megtekinthető egy film, amit a 2000-es UEFA-kupa-döntőben megszerzett győzelemről készítettek. Mind a mai napig az az egyetlen európai kupagyőztes török csapat, vagyis joggal büszkék az eredményre.

Az Arsenal ellen döntő a gól nélküli felvezetést követően büntetőpárbajjal dőlt el, amit a film teljes egészében meg is mutat. Vagyis, majdnem a teljes egészében. Megnézhetjük, amint Ergun Penbe, Ümit Davala és Gheorghe Popescu értékesíti a Galatasaray büntetőit. Megnézhetjük Ray Parlour sikeres tizenegyesét, de azt is, ahogyan Davor Šuker és Patrick Vieria ront az Arsenal részéről.

Egy büntető azonban hiányzik. A Galatasaray második lövése kikerült a felvételből. Az a tizenegyes, amit a klub gólrekordere végzett el azon a koppenhágai estén. Ugyanaz az ember, aki a török bajnokság gólrekordere is egyben. Valamint a török válogatotté.

Nincs. Kitörölték. Eltűnt. Mintha soha meg sem történt volna.

Ha egy példával kellene megmutatni, milyen szinten radírozták ki Hakan Şükürt a török futballból és tágabb értelemben véve az egész társadalomból, valószínűleg ez foglalja össze a legjobban.

Ezzel a felvezetéssel indul az Athletic cikke, amelyben végigjárják, hogyan lett az egykori közönségkedvenc játékosból pária a saját hazájában, de olyan szinten, hogy ma már véteknek számít, akár csak utalni egykori eredményeire.

„Azt hiszem, olyan vagyok, mint Voldemort – az ember, akit nem nevezünk a nevén” – mondta a 112-szeres török válogatott exfocista. „Csak épp a jó verziója.”

Şükür 2008-ban, a Galatasaray futballistájaként zárta le több mint két évtizedig tartó pályafutását. Bár légiósként nem aratott maradandót – megfordult a Torino, az Inter, a Parma és a Blackburn csapatainál is – Törökországban hatalmas legendaként vonult a történelembe. Tagja volt a 2002-ben világbajnoki bronzérmet szerző török válogatottnak, a 2000-ben UEFA-kupa-győztes Galatasaraynak, és számos gólrekordot ő tart a hazájában.

Visszavonulását követően előszeretettel hívták focis műsorokba elemzőként, de a népszerűségéről az is sokat elárul, hogy 2011-ben országgyűlési képviselőnek választották, és bekerült a török parlamentbe.

Şükür kiváló kapcsolatot ápolt a török politika két legbefolyásosabb alakjával: Recep Tayyip Erdoğannal, aki mind a mai napig Törökország elnöke, valamint az 1999 óta száműzetésben élő, legegyszerűbben talán vallási vezetőként jellemezhető Fethullah Gülennel.

Gülen nevéhez fűződik a Hizmet (törökül: szolgálat) nevű mozgalom, amelynek az egyik alapvető ideológiája az a felvetés volt, hogy a szegénységet, a tudatlanságot, valamint a társadalom polarizációját csak a megfelelő oktatáson keresztül lehet felszámolni. Az egykori prédikátor tanításai mentén számos iskola, jótékonysági szervezet és alapítvány nőtt ki, és idővel az országhatárokat is átlépte a mozgalom.

Noha a kritikusai azzal vádolták, hogy Gülen a török társadalmat a szekularizáció felől visszaterelné az iszlámhoz – sőt, egyesek „radikális iszlám csoportként” jellemezték a hálózatát – hatalmas befolyásra tett szert Törökországban.

A követői között nagy számban voltak egykori vagy aktív labdarúgók, akikben hatalmas marketingpotenciál rejlett. Valószínűleg ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a 2000-es évekre megkerülhetetlen szereplővé váltak a török politikában, olyannyira, hogy az Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés párt (AKP) szövetségre lépett a gülenistákkal.

Şükür mindkét oldalhoz közel állt, amit az is bizonyít, hogy az első esküvőjén – ez 1995-ben volt – Gülen és Erdoğan (ő akkoriban még Isztambul polgármestere volt) is ott volt. A népszerűségét Erdoğan elnökként is előszeretettel használta, 2008-ban például tagja volt a brit külügyminisztert fogadó delegációnak, és 2011-ben Erdoğan pártján keresztül jutott be a parlamentbe.

Erdoğan és Gülan törékeny szövetsége azonban 2013-ban menthetetlenül szétesett, amikor a gülenista ügyészek nyomozást indítottak Erdoğan korrupcióval vádolt miniszterei, valamint két fia, Bilal és Burak ellen. Gülen mozgalmát válaszul terrorszervezetnek minősítették (azóta FETO néven is emlegetik), Şükür pedig – hivatalosan a gülenista iskolák bezárása miatt – lemondott a pozíciójáról.

Erdoğan és Gülen nyílt ellenségeskedésének egyik csúcspontja a 2016-os puccskísérlet volt, amit a török állam szerint az egykori prédikátor szervezett meg az Egyesült Államokból. Hogy ki volt a rosszul megszervezett puccs valódi értelmi szerzője (hamar megjelentek olyan elméletek, miszerint maga Erdoğan rendelte el, hogy leszámolhasson ellenfeleivel), a mai napig vitatott, ám az bizonyos, hogy a gülenisták körül elfogyott a levegő, az elnök pedig egy személyi kultuszra hajazó rendszert épített maga köré.

Tömegével rúgtak ki embereket a vélt vagy valós gülenista kapcsolataik miatt, aki pedig tehette, elmenekült az országból. Şükür 2016-ban szimatolta meg, hogy jobban teszi, ha inkább külföldre menekül, és Kaliforniában talált új otthonra.

„Nehéz összefoglalni ezt a tíz évet pár mondatban” – mondta az Athleticnek a korábbi támadó. „Anyagilag és érzelmileg is voltak nagyon nehéz időszakaim. Egy ponton azonban talpra kellett állnom, mert van egy családom, akikről gondoskodnom kellett. Így hát összefogtunk a feleségemmel és a három gyerekemmel.”

Şükürt az Egyesült Államokban sem hagyták nyugodtan élni, és többször kísérletet tettek arra, hogy rákényszerítsék a hazatérésre. Először letartóztatták az apját – vagy ahogyan a játékos fogalmazott: túszul ejtették – később pedig a Kaliforniában megnyitott kávézóját lehetetlenítették el. A korábbi sportoló fenyegető üzeneteket kapott, majd idegenek jelentek meg az üzletében, akik a vevőket és az alkalmazottakat zaklatták, egy ízben pedig a padlóra vizeltek. Şükür végül eladta a kávézót.

Később azzal került a hírekbe, hogy Über-sofőrként dolgozik, ami valóban így volt, ám Şükür szerint nem a pénzszerzés motiválta, sokkal inkább az angolján szeretett volna fejleszteni.

„Eleinte küszködtem Amerikában” – ismerte el. „Ha nem foglaltam el magam valamivel, akkor a Törökországban történt borzalmakon járt az eszem. Szóval mindig igyekeztem lekötni magam.”

Manapság ismét a futball tölti ki az életét, egy ideje fiatalokkal foglalkozik, ezen kívül rendszeresen streamel a YouTube-on, amelyekben a török futballról és a Galatasarayról beszél. A célja egyértelműen az, hogy megszólítson olyan embereket, akik félnek kinyilvánítani a véleményüket.

„Arra használom a YouTube-ot, hogy elérjek embereket” – mondja. „A live-okat több ezren szokták nézni. Ráadásul nem csak a fociról beszélhetek nekik, de az országban tapasztalt problémákról is.”

Şükür történetében azonban nem csak a száműzetés hátborzongató, de az is, ahogyan megpróbálják kitörölni a kollektív emlékezetből.

Ami figyelembe véve, hogy a török futball aranykorának egyik legmeghatározóbb játékosáról van szó, nem is olyan könnyű.

Miután kiesett a pikszisből, a Török Labdarúgó-szövetség eltávolította a képeit a központjából, és gyorsan átkeresztelték a róla elnevezett Sancaktepe Stadiont is. A Fatih Terim életéről szóló netflixes dokumentumsorozatban – annak ellenére, hogy több száz meccset játszott az edző irányításával a klubban és a válogatottban – egyetlen szóval sem említették meg.

Idén történt, hogy egy török újságíró, Kemal Belgin arról értekezett az A Spor nevű beszélgetős műsorban, hogy a mostani játékosaik a nyomába sem érnek Şükürnek. Sokatmondó azonban, hogy a nevét nem merte kimondani, és „Amerikában élő játékosként” hivatkozott rá, mielőtt a műsorvezető villámgyorsan elterelte volna a témát.

Még a Galatasaray meghatározó kapusa, Fernando Muslera is csak utalni mert a támadóra, amikor a klublegenda státuszról kérdezték. „Ott van Suat Kaya, Bulent Korkmaz… és szerintem még volt valaki.”

Azonban még csak nem is a duplagondol a legvadabb, ha a Şükürről van szó. Pár évvel ezelőtt egy korábbi Galatasaray-játékos, Mustafa Kocabey felvetette, hogy Şükür teljes pályafutása egy ravasz gülenista cselsorozat része lehet.

Şükür a történtek ellenére szívesen hazatérne, de ennek van egy feltétele: Törökország jogállamiságának visszaállítása. Az egykori sportoló külön kiemelte: nincs problémája az országával, a zászlójával, vagy a népével, és pont azért állt bele a mostani harcba, mert a szívén viseli Törökország sorsát.

Şükür azonban látja, hogy a személyét ért lejáratókampány megtette a hatását, a nevét például a mai napig összekapcsolják a 2016-os puccskísérlettel, noha ő mindig tagadta, hogy szerepet játszott volna benne.

A korábbi sportoló visszakaphatta volna a korábbi életét (vagy valami hasonlót), ha nyilvánosan elhatárolódik Gülentől, ám erre nem volt hajlandó. Ma már valószínűleg ez is kevés lenne, hogy elnyerje a rezsim bocsánatát, és egyébként sem töri ilyesmin a fejét. Inkább azt szeretné, ha bíróság előtt vitatnák meg a vele szemben felhozott vádakat.

Forrás: Athletic