Lemondott a legjobb formában lévő védőjéről az angol kapitány, és nem csak ez üthet vissza

Aligha érte nagy meglepetésként a Milan védőjét, amikor meglátta az angol válogatott 26 fős keretét, 2019-es debütálása óta ugyanis egyetlen alkalommal lépett pályára kezdőként a címeres mezben. Gareth Southgate a selejtezősorozat alatt, de még a Nemzetek Ligájában is inkább azokra a játékosokra épített, akik már a 2018-as világbajnokságon és a 2020-as Európa-bajnokságon is ott voltak a keretben, vagyis nyilvánvaló volt, hogy nem a vb előtti 10 napban kezd új csapat építésébe.

Southgate tehát mondhatjuk, hogy a biztosra ment: akik a múltban bizonyítottak, azok most is megkapták a bizalmat, és a válogatott rutint sok helyen többre értékelte az aktuális formánál. Más kérdés, hogy ezúttal a tutizással is nagy kockázatot vállalt a szövetségi kapitány, egy-két választás ugyanis az arcába robbanhat, amennyiben rosszul sül el az angolok számára a világbajnokság. Főleg akkor, ha a bizalmi emberei gyengébben teljesítenek az elvárásaihoz képest.

- adta meg a magyarázatot Southgate a védelem összeállítására.

A legtöbb vitát természetesen Harry Maguire jelenléte, illetve Fikayo Tomori hiánya váltotta ki. Maguire nagyon rossz időszakon van túl, szép lassan a Manchester United kezdőjéből is kiszorult, a sorozatos hibái, illetve az erősödő külső nyomás az önbizalmát is megtépázták. Ebben a szezonban mindössze 513 percet töltött a pályán, ennek mintegy felét az Európa-ligában és az Angol Ligakupában.

Southgate és az angol válogatott szempontjából ez a lehető legrosszabb pillanatban következett be, Maguire ugyanis az előző négy évben az angol válogatott védelmének legmeghatározóbb játékosa volt. Az MU védője lábbal kimondottan ügyes, a hosszú labdáival támadást is hatékonyan segíti, és a gyakran háromvédős rendszerben a sebességbeli hátránya sem okozott nagy problémákat az angoloknak. Bónusz, hogy kimondottan jól fejel, amire a pontrúgásoknál tudatosan építenek.

Tomori ezzel szemben hétről hétre remekül teljesít a Milanban, az előző idényben a Serie A álomcsapatába is bekerült – nem véletlenül: oroszlánrészt vállalt abban, hogy a piros-feketék meglepetésre bajnokok lettek. Tomori a szezon második felében a világbajnokságról szintén lemaradó Pierre Kaluluval párban játszott a védelem közepén, és a szokatlan párosítás ellenére – vagy épp amiatt – nagyszerűen működtek a pályán.

Általában az edzők azt szeretik, ha van egy agresszív, a támadókra kilépő belső védő, akit egy megfontoltabb, mélyebben helyezkedő játékos egészít ki. (Ezt szokás a kutya és a macska hasonlatával leírni.) Tomori és Kalulu személyében két kutya volt a védelem tengelyében: mindketten nagyon agresszíven, sokszor már a félpályánál felvették az emberüket, csírájában elfojtva a támadásokat.

Ebben természetesen hatalmas rizikó van, hiszen ha nem sikerül a kilépés, akkor óriási területek nyílnak meg, ezt azonban be is kell tudni futni – márpedig Tomorit és Kalulut sem egyszerű feladat faképnél hagyni. Tomori egyébként a klasszikus párosításban is megállja a helyét, sérüléséig Simon Kjær volt a partnere, és idén is gyakran álltak össze. Mindenesetre az angol védő lehetővé teszi a csapata számára, hogy kockázatot vállaljon a támadások során, és magasabbra tolja a védekezését.

Ami azt illeti, bizonyos szinten rá is kényszeríti, a tizenhatoson belül ugyanis zavarba lehet hozni, és sokkal jobban áll neki, amikor egy az egyben, a földön kell felvennie a harcot az ellenfél támadójával, mint amikor a tizenhatoson belül a levegőben találkoznak. Southgate számára ezen a téren élvezett előnyt Maguire: őt a levegőben sokkal nehezebb elnyomni, és hat év után annyi azért kiderült a kapitányról, hogy nem szívesen vállal nagy kockázatot a taktikával.

Tomorihoz hasonló a helyzete Trent Alexander-Arnoldnak is, aki szinte biztosan kikerült volna a csapatból, ha nincs Reece James sérülése. A Liverpool klasszisát rengeteg kritika érte a gyenge védőmunkája miatt, pedig ahogyan azt Jürgen Klopp is elmagyarázta, csak arról van szó, hogy másképpen védekezik. Alexander-Arnold többnyire a letámadás során kap védőfeladatot, amiben rendkívül hasznos, a klasszikus védőerények azonban kétségtelenül hiányoznak belőle.

Ahhoz tehát, hogy Tomorit vagy mondjuk Alexander-Arnoldot hatékonyan tudja játszatni, Southgate-nek bele kellett volna nyúlnia a rendszerbe, erre azonban – részben talán az időhiány miatt – nem volt hajlandó. A végső keret nem feltétlenül igazolja ezt a döntést, mivel bőven vannak olyan játékosok, akik rosszul játszottak az utóbbi időben, vagy egyáltalán nem. Kalvin Phillipsnek például csak 54 perce van ebből a szezonból, a PL-ben pedig csak egyetlen percet töltött a pályán.

A szövetségi kapitánynak épp a pálya közepe okozhatja majd a legtöbb fejtörést: a Declan Rice-Jude Bellingham kettős kirobbanthatatlannak tűnik, mögöttük viszont csak Phillips és a szintén nem élete szezonját futó Jordan Henderson bevethetőek. (Esetleg Conor Gallagher, akinek nem ez az elsődleges posztja, és a Chelsea-ben sem alapember.) Várhatóan tehát lesznek még álmatlan éjszakái Southgate-nek a világbajnokság miatt.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.