A rosszul öregedő belga aranygeneráció hattyúdala lehet a 2022-es világbajnokság

Kevin De Bruyne kegyetlenül őszinte volt, amikor a Guardian újságírója megkérdezte tőle, megnyerheti-e Belgium a 2022-es világbajnokságot. A Manchester City sztárja bővebben is kifejtette, mire gondolt pontosan. „Szerintem a mi esélyünk 2018 volt. Jó a csapatunk, csak épp idősödik. Elveszítettünk néhány kulcsjátékost. Vannak jók az újak között, de nincsenek azon a szinten, mint a többi játékosunk volt 2018-ban. Most inkább kívülállóknak látom magunkat.”

Manapság nagyon meg kell becsülni azokat az interjúkat, amelyekben az alanyok eltérnek a megszokott sablonoktól. De Bruyne nyilatkozatában önmagában megdöbbentő, hogy mindezt el merte mondani egy újságírónak, ám azt még nehezebb megemészteni, hogy ezt az interjút a munkaadói jóvá is hagyták. Mindenesetre jó, hogy így történt, mert ritkán hallunk élsportolót ennyire nyíltan beszélni a valós esélyekről, elismerve a hiányosságaikat, a sebezhetőségüket.

De Bruyne óvatossága pedig teljességgel érthető. Belgium a 2010-es évek elején felfoghatatlan mennyiségben termelte ki magából a jobbnál jobb futballistákat, a 2014-es világbajnokságon pedig már a sötét lovak között emlegették a belgákat. Azóta valamennyi világversenynek úgy futhattak neki, hogy a titkos esélyes jelzőről lekerült a titkos, senki sem csodálkozott volna azon, ha Belgium 2016-ban Európa-bajnoki vagy 2018-ban világbajnoki címet szerez.

Nagy kár, hogy a belga aranygeneráció két világversenyt is elvesztegetett Marc Wilmotscal, akiről igazából sehol nem derült ki, hogy a gyengénél jobb képességű vezetőedző lenne. 2014-ben a belga keret túl fiatal volt egy vb-meneteléshez, két évre rá azonban már világklasszis játékosokra támaszkodhatott a kapitány, és ugyan a magyar válogatottat nagyon megverték a 16 között, a negyeddöntőben óriási meglepetésre kikaptak Walestől, az Eb-t pedig Portugália nyerte.

Utólag visszatekintve egyértelműen az volt a belga aranygeneráció legnagyobb esélye, hogy legalább egy nagy döntőt lejátszhasson. (A csoportjukat megnyerő olaszoknak a spanyol, német, francia hármason kellett volna átverekedniük magukat, a csoportmásodik belgák esetében Magyarország, Wales, Portugália lett volna az út.) 2018-ban pedig – ahogyan azt De Bruyne is említette – az utolsó valódi sansz, amikor épp a legjobb korban (és formában) voltak a sztárjaik.

Roberto Martínez zömmel ugyanazokra a játékosokra támaszkodik ezen a vb-n is. Talán pontosabb, ha azt mondjuk, ugyanazokra a nevekre, de egészen más játékosokra. Eden Hazard már csak az árnyéka a 2018-as önmagának, Toby Alderweireld és Jan Vertonghen a Premier League helyett a belga bajnokságban futballoznak, Axel Witsel sebessége megkopott az évek során, Romelu Lukaku két karrierévét pedig pályafutása legnyomorúságosabb másfél szezonja követte.

Az egyébként nem teljesen pontos megállapítás, hogy túlságosan öreg a belga keret. Helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy a belga keretben túl sok a rosszul öregedő játékos. A két korelnök Vertonghen és Mertens, mindketten 35 évesek – manapság rengetegen játszanak kimagasló szinten ebben az életkorban. Hazard csupán 31 esztendős, pontosan annyi, mint De Bruyne, aki változatlanul ragyogó formában futballozik a Manchester Cityben.

A belga aranygeneráció tagjainak egy jelentős része a vártnál gyorsabban kopott ki az európai topfutballból, az újonnan érkező tehetségek pedig egyelőre keresik a helyüket, és fényévekre vannak azoktól, akiket pótolni kellene. Lehetséges, hogy a tavalyi Eb-n pozitív benyomásokat keltő Jérémy Doku a következő világversenyen már alapember lesz, egyelőre viszont a Rennes-ben is csak csere. A De Bruyne-utódnak kikiáltott Charles De Ketelaere még csak pár hónapja játszik topligában, és messze nem volt meggyőző.

„Ez az első alkalom, hogy hallottam ezeket a megjegyzéseket” – mondta az öregezésre utalva Martínez. „A világbajnokságon a játékosoknak minden nap beszélniük kell a médiával, ezeknek 90%-a pozitív, de mindig van egy vagy két mondat, ami nem illik a kontextusba. Profik vagyunk, akik tudják, hogyan kell teljesíteni. Persze minden játékosnak jogában áll megosztani a véleményét. Hat éve dolgozunk együtt, és ezek a kommentek nem segítenek. Talán blöff volt. Az számít, ami a színfalak mögött történik.”

Látva a belgák Marokkó ellen nyújtott teljesítményét, szó sincs itt blöffről, mert ez a csapat valóban nem úgy játszik, mint egy vb-esélyes. Ha őszinték akarunk lenni, már Kanadát is csak óriási mázlival tudta nagy nehezen legyűrni a 2018-as bronzérmes, John Herdman csapata a helyzetek alapján gólokkal nyerhetett volna. Még a világklasszisok is elmaradnak a várakozástól: De Bruyne mindkét meccsen rosszul játszott, Courtois pedig vastagon benne volt a marokkóiak első találatában.

Már csak az a kérdés, hogy a megszólított játékostársakban maradt-e némi tüske, és van-e olyan egységes a belga keret, mint négy évvel ezelőtt volt. De Bruyne a kanadaiak elleni mérkőzést követően is beleállt, hogy másképp kell viszonyulnia az itteni társakhoz, mint a citys játszópartnerekhez, Hazard pedig a védők kapcsán úgy fogalmazott: „nem épp a leggyorsabbak, és ezt ők is tudják.”

„Nagyon sok minden jár most a fejemben” – mondta Vertonghen a 2-0-s marokkói vereséget követően. „Köztük olyan dolgok, amiket nem kellene nyilvánosan kimondanom. Hol is csúszott ez félre? Valószínűleg gyengén támadunk, mert túlságosan öregek vagyunk. Csak ez lehet, nem?” Ez alapján úgy tűnhet, hogy De Bruyne megjegyzéseit nem mindenki értékelte az öltözőn belül, ami akár további bonyodalmakat is okozhat a csapat számára.

Martíneznek azonban nem csak ezt kell rendbe szednie, de a csapat játékával is muszáj kezdenie valamit. Néhány ígéretes kontrát leszámítva támadásban rendkívül ötlettelen volt a belga válogatott, és hátul is nagyon könnyen zavarba lehetett hozni a csapatot. Sok idő pedig már nincs, hiszen ha nem győzi le Horvátországot a négy évvel ezelőtti bronzérmes, akkor csomagolhat is, mert már a csoportban véget ér a világbajnoksága.

- jelentette ki Hazard.

Próbáld ki az Eurosport foci-vb tippjátékát, jósold meg, ki nyeri a világbajnokságot!