Példaképből csapattárs - Maradona és Messi mellett tanulják meg az argentinok, mi számít igazán

Alexis Mac Allister, a Brighton középpályása gyorsan a figyelem középpontjába került a világbajnokságon, és ahogy Antoine Griezmannról is írtuk, nem azzal, hogy ötösével szórja a gólokat, hanem hogy olyan hihetetlen mennyiségű melót pakol bele a meccsekbe, hogy öröm nézni a játékát. Ahogy a franciáknál is a sérülések miatt tudott Griezmann előrébb lépni, úgy került Mac Allister is kulcsszerepbe Giovani Lo Celso sérülését követően, pedig Katarig nem nagyon volt komoly válogatottbeli tapasztalata.

Az pedig, hogy Mac Allister olyan könnyedén megérti magát Lionel Messivel, talán épp a hozzáállásából következik, emiatt a hozzáállás miatt pedig hirtelen meg is nőtt az érdeklődés a fiatal játékos iránt. Sajtóhírek szerint a Tottenham, az Inter és az Atlético Madrid is vinné, de egy ilyen vb után biztosan mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a kérőknek, akiknek a száma is megszaporodhat az elkövetkező hónapokban.

De hogy mi olyan extra ebben a srácban, és hogy egyáltalán honnan jön ez a hozzáállása, ami különlegessé teszi a csapatban? Mit hozott a fiatal srác a családjából, és miben különbözik, ha az ember Maradona vagy Messi mellett játszik, vagy hogy milyen érzés, amikor a fiad betalál a foci-vb-n, azt Alexis Mac Allister édesapja mesélte el a Guardiannek, néhány igazán szokatlan gondolat kíséretében.

„Sírtam” – kezdi Carlos Javier Mac Allister az interjúját, majd hirtelen elcsendesedik. „Gyakran sírok” – folytatja, de nehezen találja a szavakat, közben a szemét törölgeti. „Ha apa vagy, úgyis tudod” – zárul a bevezető, amiből már lehet sejteni, hogy piszkosul büszke a fiára (sőt, fiaira!) az 54 éves, 1999-ben visszavonult egykori argentin válogatott labdarúgó.

November 30-án a dohai 974 Stadionban Mac Allister és két idősebbik fia, Kevin és Francis végignézték, ahogy Alexis, a legkisebb fiú gólt szerzett Argentínának Lengyelország ellen, abban az argentin válogatottban, amelyik vasárnap vb-döntőt játszik majd Franciaország ellen. Abban az argentin válogatottban, amelyiknek nem túlzás azt állítani, hogy Lionel Messi a kulcsjátékosa.

El lehet képzelni, hogy amikor a családi közös étkezéseknél a focira terelődik a szó, és miért ne terelődne, apuka is játszott, a nagybácsi is játszott, a srácok is játszanak, sőt, még az unokatestvérük is profi. A 23 éves Alexis a Brighton játékosa, de minden bizonnyal az eddigi karrierjének a csúcspontja, hogy szerepelt, sőt, gólt szerzett a vb-n. Az szintén nem csoda, hogy szerinte Messi a világ legjobb játékosa, míg az édesapja a saját egykori csapattársát, Maradonát mondaná. Hogy összevesznek-e ezen? Néha.

„Hasonlítsd össze Messit azokkal, akik most játszanak. Ne hasonlítsuk össze Messit Maradonával, vagy Maradonát Di Stefanóval” – mondja a legidősebb Mac Allister. „Kétségtelen, hogy Messi minden idők legjobbja. Ő a legjobb a világbajnokságon is, méghozzá 35 évesen, meghazudtolja a saját születési anyakönyvi kivonatát. Modric is ezt csinálja. 2005-ben elmentünk az ifi világbajnokságra, úgy jöttünk el onnan, hogy láttuk a játékost, aki jobb lesz Maradonánál, épp akkor töltötte be a 18. életévét, és most, 17 évvel később még mindig ott van a topon.”

A Maradona-Messi összehasonlítás persze nem ritka vagy véletlen, a Mac Allister család a közeli ismeretség miatt azonban más aspektusokat is kiemel, mint mondjuk a nemzetközi futballsajtó.

„Racionális ember vagyok, Messi számai pedig vitán felül állnak” – mondja Carlos. „Más viszont a kontextus, Maradonának magánéleti problémái voltak, elment Olaszországba, egy egész várost cipelt a hátán, bajnokot csinált belőlük. Aztán most látja az ember Messit, és azt gondolod, valóban, Maradona rendkívüli volt és nagyszerű, de Messi egy példakép. Messire, Ronaldóra, Ibrahimovicra, Ramosra kell példaként tekinteni, és nem mert úgy kellene játszani, mint ők, hanem mert olyannak kellene lenni, mint ők.”

Mac Allister eszerint nevelte a fiait is. Az őseik az 1800-as években érkeztek Argentínába Írországból, de még olasz gyökereik is vannak, számukra a foci az, ami összeköti a családot, Alexis lett az első, aki kijutott a világbajnokságra, nem csoda, hogy teljesen odáig vannak az elmúlt hetekben történtektől.

Az apuka rendkívül büszke a fiaira, elmesélte, hogy öt évvel ezelőtt Alexist a Villarrealhoz hívták beszélgetni, ő épp nem tudott elmenni vele, így a három fiút küldte, akik mély benyomást tettek a spanyoloknál, azt mondták, „ismertek minden játékost, minden csapatot, minden részletet”. És valóban, kicsi koruktól kezdve statisztikákkal, elemzésekkel foglalkoztak, megismertek mindent, amit a fociról tudni kell. Fel is merült a kérdés, hogy vajon az apjuk "teremtette-e" focistává a Mac Allister fiúkat, de az édesapa tiltakozott. „Őket az argentin foci nevelte ki, a család azt adta nekik, hogy jó emberek legyenek” – mondta.

Alexis Mac Allister előtt fényes jövő áll az apja szerint, nem csak a Brightonban, hanem általában a Premier League-ben is. Azt mondja, pokoli jól szerel a fia, ez az egyetlen olyan tulajdonság, amit vállaltan „mac allisteresnek” érez. És ami még ennél a tudásnál is fontosabb, hogy szerinte nem fog megjelenni a fián az a nyomás, ami egy vb-t megjárt (akár világbajnok) focistán megjelenne.

De hogy teljesen beleszeretett a vb-kbe, az nem véletlen, azt mondja, most először jutott ki egyre.

Az idősebb Mac Allister nem volt az argentin válogatott oszlopos tagja, egyszer Ausztrália ellen a selejtezőben ugyan pályára lépett, azzal pedig a csapat ki is jutott az 1994-es vb-re, de oda már nem vitték ki őt. A sztori szerint azért, mert egy Boca-River örökrangadón felrúgta Ariel Ortegát, de gyorsan tisztába teszi a dolgokat az idősebb Mac Allister.

Azok a meccsek történelmi jelentőségűek voltak az argentinok számára, bár épp Maradona miatt felemásra sikerült az egész történet. A legendás játékosnak 1991-ben egy doppingtesztje pozitív lett, így 15 hónapra eltiltották a labdarúgástól, csak 1993 októberében tért vissza a válogatottba. Az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon a második csoportmeccse után tiltott anyagot, ephedrint találtak a szervezetében, így már több mérkőzésen nem vehetett részt.

„Először is, nem gondolom, hogy Diego azért doppingolt volna, hogy jobban játszon. Szerintem véletlen volt” – mondja Mac Allister. „A hősödnek pedig bármit meg tudsz bocsátani."

És akkor itt jönnek a személyes sztorik, amik miatt törvényszerű, hogy Carlos Mac Allister egészen másképp lássa Maradonát, mint bárki más.

„Hogy hogyan megy ez? A személyiségükkel” – mondja Mac Allister.

Forrás: The Guardian