Budapest is feltűnik a FIFA-t lejárató sorozatban, de szívesen szabadulnánk tőle

Ebben a dokumentumfilmben is kitart véleménye mellett Sepp Blatter, a FIFA a korábbi elnöke. Ezt a FIFA Uncovered című filmben többen is megerősítik. Például Ricardo Teixeira volt végrehajtó bizottsági tag, nem mellesleg az eggyel korábbi elnök, João Havelange veje is azt mondja a készítőknek adott interjúban: a FIFA-főnök az USA támogatására biztatta őt.

De őt ez nem érdekelte, és Katarra szavazott.

Hogy valóban így volt-e vagy mégsem, hogy konkrétan mennyi igaz a múltheti, nagy port kavart interjú kulcsmondatából, gyakorlatilag mindegy is. Sokkal inkább jelzésértékű, hogy itt valóban elkezdett fogyni a levegő a több nagy fordulatot addigra már túlélő svájci sportpolitikus körül.

A Netflix által készített minisorozat, amely mintegy négyórányi játékidőben foglalja össze a tudnivalókat nagyjából a kezdetektől napjainkig, az amerikai Igazságügyi Minisztérium vádemelésével kezdődik, és innen tekint vissza. Hiszen 2015 májusában számos FIFA-potentát ellen emeltek vádat, közülük többeket a legnagyobb hatalmú végrehajtó bizottságból találtak meg. Blatter nem volt köztük, bár néhány héttel később lemondott tisztségéről.

Mindezek dióhéjban megmutatják, mire lehet számítani Daniel Gordon rendező munkájában, ha eddigi munkái nem lennének elég garancia. Készített már filmet Hillsborough tragédiájáról, George Bestről, Oscar Pistorius peréről, de benne volt több 30 for 30 produkcióban is, amely az ESPN kiváló sorozata.

A négy rész első epizódja Blatter elnökké választásával zárul, a második rész - tehát gyakorlatilag a film fele - a hírhedt orosz és katari rendezésről döntő kongresszussal 2010 decemberében.

A harmadik rész vége az említett 2015-ös letartóztatásokat indítja el, részletesen bemutatva, hogyan csinált az FBI kettős ügynököt az addigra már atomjaira korrumpálódott Chuck Blazerből, az észak- és közép amerikai térség (CONCACAF) főtitkárából. Ez volt az a pillanat, ami számos korrupt tagot kitisztított a vezetőségi pozícióból, és amely talán valamennyire változtatott a szervezeten. A film legalábbis hajlandó ilyen pozitív üzenettel zárni.

A FIFA Uncovered minden részletbe menően beszél a történtekről, és a hosszú játékidő ellenére csak ritkán terheli túl zsibbadttá vált agyunkat.

Az egyik a rengeteg archív felvétel, köztük olyan különlegességek is, amelyen Blatter egy svájci kispályán focizik néhány nagyon fontos emberrel, valószínűleg szponzorokkal, valamikor a ’80-as években.

De látjuk a 2012-es budapesti kongresszust is, ahol – mint utóbb kiderült – az évtizedek óta korrumpálni ható Karibi térség új, jól tanuló utánpótlását nevezik ki… Kétes pesti dicsőség Budai várral, parlamenti látképpel és belvárosi utcákkal.

Vagy ahogy megmaradnak fejünkben a képek, rajta Bill Clinton arcával, amikor rájön: 2022-ben nem az USA rendezi a világbajnokságot.

A másik kiemelkedő érdem a számos interjú, amit az alkotók készítettek, ráadásul nem is akárkikkel. Számos korábbi vezető, akik valószínűleg részben maguk is benne voltak a stikákban, kamerák elé ült. Ott volt számos újságíró vagy a katari pályázók részéről Phaedra Almaid, aki az első ellentmondásos infókat szivárogtatta a The Sunday Timesnak annak idején. De beszélnek az „ellenérdekelt felek” is: a fentebb említett Teixeira mellett Hassan Al Thawadi, a katari pályázat feje, Jérôme Valcke FIFA-főtitkár (2007-2015) és maga Sepp Blatter is.

Gyakorlatilag mindenki, aki nem halt meg még eddig (Blazer) vagy nem áll körözés alatt (Jack Warner, Trinidad és Tobago focipápája). Pedig az alkotók nem bánnak velük. kesztyűs kézzel, Blattert számos ponton egy nárcisztikus, hatalommániás vezetőként mutatják be, aki mindig szeret középpontban lenni. Lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy interjút akart adni.

Jó oknyomozó doku módjára pedig a film magvában eljutnak a legfontosabb kérdésig, hogy feltehetik a főnöknek: vajon nem érzi-e felelősségét, hogy idáig jutottak?

A FIFA: Uncovered legnagyobb erénye azonban az az alaposság, ami minden irányból, történeti távlatokban mutatja meg, hogy lett a kis nonprofit önképző körből nagyjából 30 év alatt a világ egyik, ha nem a legbefolyásosabb óriás hatalmi szervezete. És legfőképp: hogy mi ezzel a gond.