Szaúd-Arábia őrült kockázatot vállalt, de a tökéletes kivitelezés minden idők egyik legnagyobb vb-meglepetéséhez vezetett.
„Ezen a szinten mindenki megtanult védekezni” – hallhattuk már vagy ezerszer a tévés közvetítések elemző műsoraiban, miután egy esélytelenebbnek vélt csapat megkeserítette a jobb erőkből álló ellenfél életét. Ezekben a válogatottakban jellemzően közös pont, hogy megszállják a saját kapujuk előtti területet, és a mély blokkból kiindulva keresik az ellentámadás lehetőségét, több-kevesebb sikerrel. Nem kell nagyon messzire mennünk, elvégre a magyar válogatott is hasonló szellemben játszott az Európa-bajnokságon.
A válogatott labdarúgásra egyébként is jellemző volt az utóbbi években, hogy még a sztárokat felvonultató válogatottak is óvatosabb, defenzívebb taktikával léptek pályára, elég csak a franciákra vagy az angolokra gondolni. Hiába kapott ezért hideget-meleget Didier Deschamps vagy Gareth Southgate, ez a játék nagyon is célravezetőnek bizonyult, a franciák 2018-ban ezzel a felfogással nyerték meg a világbajnokságot, az angolok pedig a vb-4. hely után Eb-ezüstéremig jutottak az óvatosabb játékkal.
Foci-vb
Mbappé megállíthatatlannak tűnik, de talán Angliának van rá ellenszere
16 ÓRÁJA
A trendek azonban folyamatosan változnak, újabban egyre több ellenpélda is mutatkozik. Tavaly az olasz labdarúgó-válogatott szervezett letámadással, labdabirtoklás-központú játékkal, helyenként látványos támadójátékkal nyerte meg az Európa-bajnokságot. Luis Enrique a spanyol válogatottnál klubcsapatos sémákat kezdett el alkalmazni, a mutatott játék alapján sikerrel, a Németországot irányító Hansi Flick is nagyban támaszkodhat a Bayern Münchennél elvégzett munkájára, míg Tite brazil válogatottja kimunkált pozíciós játékra épít.
Hogy a minőségi fölény elvére építő francia válogatott ezúttal is sikerrel jár-e, avagy a komplexebb játékrendszerek tornája lesz-e a katari, legkorábban az egyenes kieséses szakaszban derül ki, mindenesetre már a csoportkör is hozott érdekes taktikai húzást. Ráadásul nem valamelyik sztárcsapat húzta elő, hanem a tornát megelőzően lesajnált Szaúd-Arábia, amely könnyen lehet, hogy a 2022-es világbajnokság legnagyobb meglepetését produkálta a legnagyobb esélyesek közé sorolt Argentína 2-1-es legyőzésével.
A Gracenote nevű statisztikai vállalat számításai szerint konkrétan ez volt a vb-k történetének legnagyobb meglepetése, megelőzve ezzel például az 1950-es Egyesült Államok-Anglia mérkőzést. Szaúd-Arábia sikerének Hervé Renard taktikája volt a kulcsa, aki eltért a megszokott kiscsapatos harcmodortól, és szinte teljesen semlegesítette Argentína játékát. Beszédes adat, hogy Lionel Messiék akcióból csupán 0,3-as xG-t tudtak összehozni, a lehetőségeik többségét rögzített helyzetek után alakították ki.
Szaúd-Arábia gyakorlatilag a félpályáig tolta a védelmi vonalát, és lényegében egy 20-25 méteres sávra szűkítette a pályát. Korán nyomás alá helyezték az argentin játékosokat, akiknek sokszor még a labdakihozatallal is meggyűlt a bajuk, középen pedig elvétve találtak csak területet, ezért kénytelenek voltak szélre kipasszolni a labdát. Lionel Scaloni csapata lényegében teljesen lemondott a megszokott játékáról, és jobb híján megpróbálta minél gyorsabban a védelem mögé juttatni a labdát, ami sikerült is párszor – többnyire lesről.
A szaúdiak sikerében épp az a legnagyobb dolog, hogy ez a mérkőzés tökéletesen megmutatta, mekkora kockázatot vállaltak a magas védelmi vonallal. Argentína nem kevesebb mint három gólt szerzett lesről, Messi és különösen Lautaro Martínez találatánál centiken múlott a dél-amerikaiak kétgólos vezetése. Mindegyik alapjaiban változtatta volna meg a mérkőzés lélektanát: a szaúdiak vélhetően veszítettek volna az önbizalmukból, és ezt kihasználva akár egy fölényes argentin sikerrel is zárulhatott volna a mérkőzés.
Ehelyett a második félidő elején teljesen megfordult a meccs dinamikája, Szaúd-Arábia két remekbe szabott találattal átvette a vezetést, a játékosok pedig önkívületi állapotban védték a kapujukat – végig kitartva az eredeti elképzelésük mellett. Amint arra az Athletic cikke is rámutatott, Szaúd-Arábiának már a selejtezősorozat alatt is védjegye volt az erős helyzetkihasználás, a nagy lehetőségeik 41,2%-ból gólt szereztek, elsősorban Salah Al-Shehri és Salem Al-Dawsari játékának köszönhetően. Nem véletlen, hogy most is ők voltak eredményesek.
Argentína finoman szólva sem játszott jól, ugyanakkor az is tény, hogy nagyon kevés helyzetet engedtek a szaúdiaknak, csakhogy az ázsiaiak kíméletlenül hatékonyak voltak a kapu előtt. Mindennel együtt az argentin válogatott 2,04-es xG-vel zárt (ebben persze benne van a könnyű síppal befújt tizenegyes is), Szaúd-Arábia pedig 0,13-mal. Utóbbira sikerült két gólt lőni, ami jelzi, mennyire kivételes napot fogtak ki a támadói a lövéseknél, egyúttal arra is választ adhat, miért csak kettőt sikerült megnyernie az előző 11 meccséből.
Szaúd-Arábia vélhetően a folytatásban is hasonló játékfelfogásban lép pályára, és a bravúros kezdés ellenére kérdéses, mennyire tudja ezt hatékonyan játszani a továbbiakban. Egy ennyire bátor játékfelfogás esetén minden hibának súlyosabb következménye van, Argentína ellen is a tökéleteshez közeli kivitelezésre volt szükség. A dél-amerikaiak ráadásul azért is szenvedtek ennyire, mert többnyire olyan támadóik vannak, akik lábhoz kérik a labdát, egyedül Lautaro próbált területbe futni, és ő sem feltétlenül az a csatár, aki 30-40 méteres labdacipeléseiről híres.
A mérkőzés miatt a szövetségi kapitány Scalonit is joggal lehet kritizálni, aki tulajdonképpen teljesen feladta a középpályát, és olykor 4-0-6-nak tűnő alakzatban játszatta a csapatát. A második félidőben ráadásul a védelem mögötti területeket is egyre nehezebben találták meg, és labda nélküli mozgással is csak ritkán sikerült megzavarni a szaúdi védekezést. Akármennyire is kellemetlen volt a szaúdiak stílusa, egy kicsit okosabb játékkal az előnyükre fordíthatták volna az ellenfél védekezését, ehelyett viszont újra és újra beleszaladtak a késbe.

Lionel Messi

Fotó: Getty Images

Ez pedig komoly sokk annak az Argentínának, amely a világbajnokság egyik legnagyobb esélyesének számított a torna előtt. Volt már rá példa, hogy egy későbbi győztes vereséggel kezdte a vb-t (2010, Spanyolország), ám ebben a négyesben papíron ez számított a legkönnyebb mérkőzésnek Argentína számára. A Mexikó-Lengyelország mérkőzésből kiindulva a hátralévő két fordulóban több esély van rá, hogy a megszokott játékát vegye elő a Copa América-győztes, viszont mostantól nagyobb nyomás nehezedik a játékosokra.
„Nincs mentségünk. Egységesebbnek kell lennünk, mint valaha. Ez egy erős társaság, amit már sikerült megmutatnunk. Rég voltunk hasonló helyzetben, de most bebizonyíthatjuk, hogy valódi csapat vagyunk. Mindenki számára kemény csapás, nem ilyen kezdésre számítottunk. De minden okkal történik. Fel kell készülnünk a folytatásra, megnyernünk a következő mérkőzéseket, és ezt csak rajtunk múlik” – fogalmazott Messi a találkozót követően, és hasonló gondolatokat osztott meg Scaloni is.
Mindenkinek fáj, de szeretnénk megfordítani a helyzetet. Meg kell nyernünk a következő meccseket, és akkor ez máris megvan.
1990-ben, az akkor még Diego Maradonával felálló, címvédő argentin válogatott hatalmas meglepetésre kikapott Kameruntól az első fordulóban, ám ennek ellenére eljutott a vb döntőjéig. A kezdeti sokk után most valami hasonlóra lesz szüksége a Messi vezette Argentínának, ám az szinte biztos, hogy újabb botlás nem fér bele, ha tovább akar jutni a csoportjából. Ebből a szempontból Mexikó és Lengyelország 0-0-s döntetlenje nem rossz hír a dél-amerikaiaknak, akár a csoportelsőségre is lehet esélyük, ám ehhez jó eséllyel mindkét meccsüket meg kell nyerniük.

Próbáld ki az Eurosport foci-vb tippjátékát, jósold meg, ki nyeri a világbajnokságot!
Foci-vb
Messi a pályán kívül is megmutatta, mekkora klasszis - meglepő helyre került a híres meze
16 ÓRÁJA
Foci-vb
Foci-vb: bekeményített Deschamps a francia válogatottnál a nyakláncügy után
TEGNAP - 20:33