Viszlát, tiki-taka!

Eurosport

Publikálva 14/07/2016 - 18:35 GMT+2

2008 a labdabirtoklásra épülő futball születése volt, 2016 pedig a halála.

Fotó: Eurosport

A futballban nemcsak a játékosok csatáznak egymással a pályán, de a különböző játékról alkotott felfogások is versengenek. Éppen ezért a labdarúgás uralkodó felfogásai mindig ciklikusak. Amint előtérbe kerül egy elképzelés, mások máris azon dolgoznak hogyan lehetne semlegesíteni azt. Ez történt a tiki-takával is.

2008 után a labdabirtoklásra épülő futball határozta meg hosszú évekre a nemzetközi és klubfutballt egyaránt, elsősorban a spanyol válogatottnak és a Barcelonának köszönhetően. A stílust Andrés Montanes, spanyol újságíró és kommentátor nyomán az egész világon tiki-takaként emlegették. Dominanciájának megtörésére korábban is voltak kísérletek - elég az emlékezetes Guardiola-Mourinho csatákra gondolni - de 2016 lehet az az év, amikor ténylegesen megtört a labdabirtoklás uralma.

Ha 2008 a labdabirtoklós futball születésének éve, akkor 2016 a halálának dátuma.

Európa-bajnokság

Dzsudzsákék voltak Ronaldóék legnehezebb ellenfelei

13/09/2016 - 11:33

Több temetést is rendeztek. A Leicester, az Atlético Madrid vagy épp Olaszország stílusa és eredménye, jelezte, hogy a folyamatos labdatartás többé nem garanciája a győzelmeknek. Legutóbb a Stade de France stadionban a portugál válogatott ért fel a csúcsra, pedig az egyenes kieséses szakaszban alig találkoztak a labdával.

Fotó: Eurosport

A labdarúgás az elmúlt nyolc évben megváltozott. A Pep Guardiola által képviselt stílus, melynek lényege, hogy a labdatartás egyben a védekezés is, Luis Enrique alatt átalakult egy másik sikeres játékká, melyben a gyors és hatékony ellentámadások nagyobb szerepet kaptak. A nemzetközi futballt Spanyolország uralta ezzel a taktikával, két Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot nyerve ebben az időszakban.

Múlt hónapban, 2-0-ra kikaptak Párizsban a legjobb tizenhat között az Eb-n. Az az olasz csapat verte meg őket, ami csak 40%-ban birtokolta a labdát. Két évvel korábban szintén kínosan hamar, már a csoportkörben kiestek, annak ellenére, hogy a labdabirtoklásuk mindegyik esetben 67% környékén volt. A Barcelona képes volt újragondolni az identitását, Spanyolország viszont nem.

A spanyolok kiesését követően, a Roy Hodgson által irányított angol válogatott kiesett Izland ellen, annak ellenére, hogy az északi csapat egyharmadnyi labdabirtoklást mutatott fel Nizzában. A 2016-os Európa-bajokság remekül szimulálta az elmúlt két évben lezajlott taktikai változásokat, négy héten át azt igazolva, hogy a futball búcsút intett a tiki-takának.

Vegyük például Hodgson Angliájának példáját. Négy meccset játszottak le, ezalatt 52, 70, 61 és 68%-ban birtokolták a labdát, ebből egyetlen győzelmet értek el. Csak a rend kedvéért, az angolokat elsősorban nem a játékosok cserélgetése, vagy a keret technikai hiányosságai miatt kritizálták. Sokkal inkább az innovatív játékot hiányolták a labdabirtoklásban, illetve a mentális problémákat emelték ki, amik nyomás alatt felerősödtek.

Fotó: Eurosport

Izland továbbjutott, csakúgy, mint Wales, Portugália és Olaszország. Tudták, hogy az ellenfél szeretné birtokolni a labdát, így aztán a fegyelmezett, erőteljes, nagy munkabírású játékosokat választották a középpályára, a fineszes, technikás társaik helyett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy sokan gyenge színvonalúnak tartják a tornát, de az elképzelésük működött.

Az Európa-bajnokság során 15 meccset (azaz 30%-ot), azok a csapatok nyertek, amelyek 45%-nál kevesebbet birtokolták a labdát, köztük három egyenes kieséses szakaszban lejátszott portugál meccsel. A 2006-os világbajnokságon, ez az arány csak 3% volt, de a négy évvel későbbi tornán is csak 5%.

Brazíliában a váltásnak már egyértelműen megvoltak a jelei. Először is abban az évben nyerte meg a spanyol bajnokságot és jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe az Atlético Madrid, egy olyan csapatot felépítve, ami inkább a munkára helyezte a hangsúlyt, és keveset találkozott a labdával. A 2014-es vébén 16 csapat (25%) volt képes 45% alatti labdabirtoklással meccset nyerni, a trend pedig 2015-ben és 2016-ban is folytatódott.

Hogy még inkább leegyszerűsítsük a dolgot, nézzük meg mit is jelent ez. Amíg 2010-ben annak a csapatnak, ami 45% alatt birtokolta a labdát, egy a húszhoz volt az esélye a győzelemre, addig 2016-ban, ez már közel egy a háromhoz volt.

Fotó: Eurosport

Arsene Wenger is egyetért a labdabirtoklás jelentőségének csökkenésével.

"Mára már nem éri meg annyira a labdabirtoklásra építeni, mint régen" - mondta az Arsenla decemberi, 2-1-es ManCity elleni győzelmét követően. "Ez az első olyan évem a Premier League-ben, amikor a labdabirtoklás nem tesz sokat hozzá a játékhoz. Megtartottam a filozófiámban, de figyelem a trendeket is, és mindig végignézem a statisztikákat. Próbálom megérteni a dolgot: ez valami új jelenség? Olyan folyamat zajlik, ami korábban még nem?"

Azon az estén az Arsenal 37%-ban birtokolta a labdát, és a győzelem azt jelentette, hogy a karácsonyt az élen tölthették. A következő meccsen a Southampton következett, Ronald Koeman csapata pedig 35%-os labdabirtoklással, 4-0-ra verte őket. Az Arsenal harca a bajnoki címért, nagyjából árpilisban ért véget, a Manchester United és Swansea elleni vereséggel (39, illetve 37%-os labdabirtoklás), majd ikszeltek a Stoke-kal (45), Southamptonnal (33), West Hammel (39) és Crystal Palace-szal (28).

Fotó: Eurosport

A Chelsea megbízott edzőjeként dolgozó Guus Hiddink is egyetért a jelenséggel. Szerinte a legtöbb csapat még mindig a labdabirtoklásra törekszik, de egyre többen vannak, akik ezzel nem törődnek és még eredményesek is. Így a holland szakember szerint nem szabad túlzottan is nagy jelentőséget tulajdonítani a labdabirtoklásnak.

Az utóbbi 10 év Premier League statisztikái is drámai változást mutatnak a labdabirtoklás tekintetében, ugyanis egyre több csapat hagyja az ellenfelét játszani. És erre minden okuk meg is van.

A Leicester úgy nyert bajnokságot, hogy előzetesen 1 az 5000-hez volt az odds a csapatra, stílusuk miatt minden bizonnyal a liga történetének leghatékonyabb csapatai közé kerülnek. Sikerült megtalálni a támadósorban a megfelelő egyensúlyt a technika, sebesség, direkt játék és erő között.

Az Atlético szintén hasonló játékkal eredményes évek óta, de egyáltalán nem könnyű ehhez a stílushoz alkalmazkodni. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de nagy az esély, hogy a Premier League-ben még több ilyen csapatot látunk. A tendencia egyre inkább erre utal.

A 2007/2008-as szezonban 19 győzelem született 40% alatti labdabirtoklással. 2014/2015-ben ez felkúszott 46-ra, az előző idényben pedig 52 volt.

Fotó: Eurosport

Más területen is nyomon követhető ez a folyamat. Amíg 2006/2007-ben, 96 esetben hagyták a csapatok, hogy az ellenfél 60% felett birtokolja a labdát, addig a 2013/2014-es szezonra ez már 163 volt, az előző két év átlaga pedig nagyjából 150 körül áll meg. Nemzetközi labdarúgásban hasonló trendekkel találkozhatunk. A 2006-os világbajnokságon a csapatok 31%-ben engedték az ellenfél 55% feletti labdajáratását. 2014-ben ez már 75% volt, az Eb-n pedig 76.

De mit jelent ez a modern focira nézve? A Sky Sports spanyol foci szakértője, Guillem Balague szerint az, hogy a mai labdarúgás a régi taktikai elemekből építkezik.

"Az az érzésem, mintha visszamentünk volna az 1990-es évek vége, 2000-es évek eleje felé" - mondta a 2016-os Európa-bajnokság után. "Azt hittük, már rég meghaladtuk ezt a stílust, de ez a torna ismét bizonyította, hogy ismét divatba jöttek. Az olyan tehetséges középpályások, mint Ricardo Quaresma, Joao Moutinho, André Gomes, Rafa Silva, Kinglsey Coman és Anthony Martial mind a kispadon maradtak a döntőben, helyettük a nagy munkabírású játékosok kaptak lehetőséget."

A szakértő kiemelte, hogy a döntőben mindkét csapat inkább a nagy munkabírású játékosokat választotta a technika helyett. Portugália legjobbjainál William Carvalho, Renato Sanches és Adrien Silva, Franciaországnál pedig Moussa Sissoko, Blaise Matuidi és Paul Pogba kaptak lehetőséget.

Portugália számára végül a kevés labdabirtoklás trófeát hozott, és van még egy portugál, akinek ez a stílus kedvező lehet. Habár a Chelseavel nem futott jó szezont tavaly, Balague úgy véli ebből a folyamatból Mourinho profitálhat és ezzel a Manchester United is.

Fotó: Eurosport

"Ez nagyon érdekes a United számára. A futball mindig ciklikusan alakul, és az elmúlt években a labdabirtoklás volt domináns - azaz a csapatok hátulról próbáltak építkezni, és a védekezésben nagy szerepe volt a labdabirtoklásnak. Mourinho Chelseaje úgy tűnt, hogy elérte a csúcsot, és elavultnak látszódott Mourinho elképzelése, amikor nem sikerült a 10 emberre fogyatkozó PSG-t megverni a Bajnokok Ligájában. Akkor azon gondolkoztam, vajon változtat-e attól a stílusán."

A szakértő szerint azonban Diego Simeone és az Eb legeredményesebb csapatai is azt igazolják, hogy az a stílus, ami sikeressé tette Mourinhót, alkalmas a legmagasabb szintű sikerekre. Sőt, Balague szerint ez nagyban közrejátszott abban, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező Manchester United épp a portugált választotta, aki a konzervatív játékfelfogás egyik élharcosa.

A 2015/16-os szezon az angol bajnokság számára, minden idők egyik legmeglepőbb évét hozta el. Több sokkoló eredmény, kevesebb hazai dominancia és 1997 óta nem látott kevés különbség az első és a nyolcadik helyezett csapat között.

Miután folyamatosan csökken a különbség, a top kluboknak is alkalmazkodni kell. Wenger decemberben a rendszere átalakítására utalt, Guardiola Bayernje ugyan uralta Németországot, de Európában nem volt hatékony, eközben ráadásul Mourinho és Antonio Conte személyében két óriási taktikus is beszáll a küzdelembe, akiknek nem kell a Bajnokok Ligájára koncentrálni.

Tavaly nem sikerült legyőzni a Leicester Cityt. Most újra megpróbálhatják, ezúttal az ő stílusukkal kísérletezve.