Eric Cantona most énekesnek állt

Manapság talán a fiatalabb generációk is tudják, ki volt Eric Cantona: a Manchester United labdarúgója, világszép gólok szerzője, a világ egyik leghíresebb kungfu-rúgásának elkövetője, a francia botrányhős, akinek a válogatottból való kizárása után olyan emberek vették át a stafétát, mint Youri Djorkaeff vagy Zinedine Zidane.

Cantona ugyanakkor több, mint egy ex-labdarúgó. Saját bevallása szerint is művész. „Ha nem tudom kifejezni magam, akkor azt érzem, nem létezem” – mondta egy Le Figarónak adott interjúban.

Az 57 éves Cantona legutóbb az éneklésben próbálta ki magát, a héten épp nevelőklubja városában, Auxerre-ben adott koncertet, ahol a sorok között ott volt korábbi edzője és mentora, a 84 éves Guy Roux, valamint több volt csapattársa is.

Cantona stílusa valahol a francia sanzon és a slam poetry között keveredik, és olyan témákról énekel, mint az elmúlás vagy a viszontlátás öröme.

A francia játékos karrierlépése remek alkalom arra, hogy felidézzük, hány területen próbálta már ki magát az évek alatt. Mutatjuk – kronológiailag visszafelé.

Cantona legutóbb 2020-ban jelent meg hivatalos klipben, akkor Liam Gallagher Once c. dalában egy lecsúszott királyt alakított.

Korábban a feleségével együttműködve egy albumot is kiadott, egy dalban (Le temps passe) éneklést is vállalt, igaz, azt csak Auguste Raurich álnév alatt.

Igaz, nem művészeti ág, de Cantona egy időben sportvezetőként is szerepet vállalt: 2011-ben a New York Cosmos nevezte ki felelős pozícióba. Pelé korábbi klubja még a ’70-es években volt fontos tényező az amerikai labdarúgásban, ám az évek alatt különböző pénzügyi és jogi viták miatt lecsúszott. Úgy tervezték, hogy 2013-ban visszavásárolják magukat az MLS-be, ám a visszakapaszkodás meghiúsult. Cantona 2012 novemberbén távozott.

Cantona mindig is híres volt markáns véleményéről és szókimondásáról, ezt a kiállását aztán a politikában is megpróbálta visszaforgatni. 2010-ben a mélyszegénységgel küzdő Abbé-Pierre alapítvánnyal állt össze, ahol képviselői aláírásokat gyűjtött. Bevallása szerint viszont nem a pozícióra hajtott, pusztán tematizálni akarta a közéletet és a francia lakhatási problémákra szeretette volna felhívni a figyelmet, mint ahogy ebben a kampányfilmben, ahol egy teljesen lepusztult lakást hirdetett meg kiadásra:

Cantona számtalan reklámban szerepelt már egészen az 1990-es évek óta. Azt nehéz elvitatni, hogy a szereplésnek ne lett volna anyagi haszna, de Cantona számlájára írható, hogy legtöbbször önazonos karaktereket keresett. A Nike-ban még saját magát alakította, a Sharpban viszont már egy kissé megborult, egyedül egy sziklán élő remetét.

Később aztán a Joga Bonito nagykövete lett, de dolgozott olyan márkákkal együtt is, mint a Pepsi, a L’Oreal, a Kronenburg vagy a Renault.

Talán a reklámbeli szereplések is meghozták a kedvét ahhoz, hogy a színpadon is kipróbálja magát. Cantona több darabban is játszott 2010 és 2018 között, legtöbbször az Ubu enchainé címűben, amelynek központi figurája egy általa megformált múlt századi fiktív személy, Ubu, egy diktatorikus vezető, aki önként lemond a trónjáról és szolgának áll, hogy megtanulja, mi fán terem az igazi hatalom. Nem tűnik egy rossz szerepnek „Eric, the King” számára.

Rendesen kuriózumszámba ment, amikor Eric Cantona a francia sportolók között elsőként filmes karrierbe kezdett. Nem csak cameo-szerepeket vállalt, hanem rendes főszereplői alakításokat is, több mint két tucat filmben szerepelt 1995 és 2019 között. A leghíresebb közülük az egyik legelső szerepe, a „Le bonheur est dans les prés” (A boldogság a réten van) c. film, melyben testvérével, Joellel együtt játszott. Az Cate Blanchette-féle, 1997-es Elizabeth filmben Vincent Cassel mellett egy francia nagykövetet is alakított.

Cantona emellett Ken Loachcsal is együtt dolgozott a Looking for Eric c. filmben és Charles Bukowski Bring me your love francia adaptációjában is szerepet vállalt.

Még a pályája elején, 1988-ban szóltak hírek arról, hogy Cantona a festészettel is megpróbálkozott.

Marseille-ben kiállítása is nyílt, ahol saját stílusát „erős színhasználatú expresszionistaként” írta le. 22 éves volt, amikor több mint 10 posztimpresszionista festményt vásárolt meg egy aukción. Egy kortárs francia festő, Ronan Barrot festményeiből több nagyobb vásznat is vásárolt.

Végül, de nem utolsó sorban Cantona még egy új sportágban is kipróbálta magát. 1997-ben testvérével, Joellel a strandfoci franciaországi nagykövete lett. Az akkor még újdonságnak számító sportágban aztán a visszavonulása után olyannyira belevetette magát, hogy 2005-ben világbajnokságon indult és meg is nyerte azt. A siker mellett hozzátartozik, hogy az azt követő években a francia válogatott egyre gyengébben muzsikált, 2011-re pedig már 0 ponttal estek ki a csoportkörből, Cantona ezután hagyta ott a sportágat.