"Attól, hogy valamit szeretünk, még nem biztos, hogy értünk is hozzá" - tulajdonost keres a Videotonnak a város, interjú dr. Cser-Palkovics Andrással

Természetes volt a mi székesfehérvári családunkban, hogy Vidi-szurkolók vagyunk és Vidi-meccsekre járunk. Kisgyerekkorom óta édesapámmal és bátyámmal, ma már sokszor velük és a gyermekeinkkel járunk Vidi-meccsekre. Az első élmények a 80-as évek elejéről vannak, aztán persze az első nagy sikerek valóban az 84-85-ös UEFA-kupa-meneteléshez kapcsolódnak és kötnek engem is. Nagyjából tízéves voltam akkor, amikor ez a menetelés zajlott, és rengeteg emlékem, élményem van a pályáról, a stadionból, a mérkőzésekről. A tévé előtt izgultunk az idegenbeli mérkőzéseken, hihetetlen izgalmak voltak Prágában, már az első fordulóban, pedig akkor még nem tudtuk, hogy milyen menetelés vár ránk. Aztán Párizsban 4-0-ra vezet a csapat a PSG otthonában... ugye, ha ma kimondjuk, hogy egyáltalán a PSG otthonában játszik egy magyar csapat, az sem nagyon történik meg, de hogy 4-0-ra vezessünk, az önmagában kuriózum, és nyilván minden mérkőzésről vannak ilyen élményeim. Azt gondolom, hogy aki ezt átélte, erre máig emlékszik. És hogy ennek mennyire van még hatása a mában, az abból látszik, hogy most nyáron, amikor történt, ami történt a Vidivel, nagyon sokan kerestek meg, szó szerint a világ különböző pontjairól, akik azt írták, hogy Videoton-szurkolók az UEFA-kupa menetelés óta. Pedig lehet, hogy nem Fehérváron, akár nem is Magyarországon élnek. Tehát látszik, hogy ez azt jelentette, hogy a Videoton egy más polcra került, és nagyon-nagyon sok szurkolót szerzett a városon és a város agglomerációján túlról is.

Ez nehéz lett volna, hiszen utána a csapatot elkezdték szétszedni, több játékost például bevonultattak és elment a Honvédba játszani. Aztán a 90-es és a 2000-es években is voltak időszakok, melyek jól sikerültek, de voltak olyanok is, amelyek rosszabbul. Egyszer aztán már ki is esett az együttes, majd utána gyorsan vissza is jutott az első osztályba. Volt, amikor stabil volt a klub helyzete, volt, amikor pénzügyi értelemben nagyon nehéz. Nyilván 1990 után, amikor az egész fehérvári ipar is átalakult, akkor magának a Videotonnak – egy gyárhoz kapcsolódó csapatként – is átalakult a helyzete, és ebben voltak nehézségek, voltak olyan nehéz időszakok, amikor az önkormányzat rendkívüli pénzügyi támogatásával lehetett csak a klubot megmenteni. Aztán jött egy nagyon izgalmas időszak, amikor egy új és valódi tulajdonosa lett a Vidinek Garancsi István személyében. Ennek a több, mint 15 évnek volt nagyon-nagyon szép periódusa bajnoki címekkel, kupagyőzelmekkel, nemzetközi kupaszerepléssel, az új stadion megépülésével. És aztán volt az utolsó néhány évben többször is nehéz időszak, de még akkor is volt azért sikere a klubnak, hiszen akkor is volt nemzetközi kupaszereplő. Aztán sajnos a tavaly bajnokság végén jött a kiesés, utána pedig ez az ultimátumszerű üzenet a városnak, hogy vagy átvesszük a klubot, vagy megszűnik az egész.

Szerintem fontos elmondanunk, hogy mielőtt ő átvette a klubot, sokszor került a Vidi pénzügyi értelemben szinte a megszűnés szélére, csőd közelébe. 

Egy átalakuló országban, átalakuló gazdasággal jóval kevesebb pénz jutott a sportra, azon belül a labdarúgásra. Többször átalakult a tulajdonosi szerkezete is a klubnak. Egy biztos, hogy a nap végén mindig – adott esetben egy adott évben többször is – az önkormányzatnak kellett megmentenie az anyagi csődtől a klubot. Aztán jön Garancsi István, és jön egy teljesen új időszak, amikor az önkormányzatra hosszú ideig ilyen feladat szerencsére nem hárult. A klub működtetését a tulajdonos biztosította, finanszírozta és nyilván meghatározta a szakmai és a pénzügyi döntéseket egyaránt. És még egyszer: ez egy vitathatatlanul sikeres időszaka volt a Videotonnak, hiszen az első bajnoki cím, majd utána további bajnoki sikerek is következtek, voltak kupagyőzelmek, és az európai sorozatokban is szép sikereket ért el a Vidi. Tehát ez mindenképpen egy sikeres időszak volt. Azt gondolom, hogy Garancsi István egy pénzügyi stabilitást hozott a klub életében, és sokáig úgy éreztem, hogy nagy lelkesedéssel végezte a munkáját. Én az egyetlen, de mégiscsak szimbolikus rossz döntésnek azt érzem utólag is, amikor megváltoztatták a nevét a klubnak. Ugye ez a legnagyobb magyar vállalat (a MOL - a szerk.) belépésekor történik meg. Valljuk be őszintén, hogy egy klub neve, színe, címere szerintem muszáj, hogy szent és sérthetetlen legyen, mert a korábbi időszakban is volt példa arra, hogy változott a csapat neve, és általában az sem vezetett jóra. Amikor ez megtörtént, én voltam olyan egyeztetéseken, amit akkor a klub tartott a szurkolókkal. Ott azt ígérték, hogy szintlépés történik, és erre azért van szükség, hogy hosszú távon is stabilizálja magát a legjobb csapatok között a Vidi, sőt, hogy folyamatosan nemzetközi kupaszereplést érjen el, ezért épült ekkora stadion, és azt kérték, hogy a szurkolók ezt az árat pedig fogadják el. Úgy gondolom, hogy ez a lépés hiba volt, az ígéretek pedig nem teljesültek. 

Utána a sikerekből egyre kevesebb lett, és sajnos a szintlépés végül nem felfelé történt, hanem lefelé. Emellett persze a MOL-nak is köszönjük a korábbi évek komoly pénzügyi támogatását. 

Nyilván a MOL és Garancsi István tud erre válaszolni, az önkormányzat erről akkor nem kapott tájékoztatást. Amikor a főszponzor kilépett, a tulajdonos azt kérte az önkormányzattól, hogy vállaljon a város nagyobb szerepet két dologban: egyrészt az utánpótlás pénzügyi támogatásában, másrészt pedig a stadion működtetésében. Mi mind a kettőben megállapodtunk a tulajdonossal, tehát az ő utolsó két évében már ezen megegyezés alapján történt az együttműködés. Nem titok egyébként, hogy az utánpótlásra 150 millió forintot biztosított a város évente. Itt fontos megjegyeznünk, hogy voltak olyan esztendők, amikor az önkormányzatnak egyáltalán nem kellett pénzt biztosítania a csapat működéséhez, szemben a kosárlabdával, jégkoronggal, kézilabdával, az atlétikával, az öttusával, az amerikai focival és a röplabdával, amely klubok esetében a csapatok működtetéséhez is biztosít az önkormányzat forrást. Ez is az előző időszak korrekt és teljes történetéhez tartozik. Mint ahogy az is, hogy soha olyan kevés pénzébe nem került a labdarúgás az önkormányzatnak, mint az elmúlt másfél évtizedben.

Mindenki láthatta, hogy volt vitám az utolsó időszakot tekintve Garancsi Istvánnal, ami nem egy személyes vita volt, hanem a város közösségének és a volt tulajdonosnak a vitája, de mindig fontos elmondanunk, hogy neki sokat is köszönhet a klub és a város, és ezért sajnálom nagyon, hogy így zárult ez a történet. Le lehetett volna elegánsabban és szebben is zárni. De hát így alakult...

Nem.

Fontos rögzítenünk, hogy hosszú-hosszú évekre visszamenőleg az önkormányzatnak és a tulajdonosnak olyan túl sok kapcsolata egymással nem volt. Amikor a tulajdonos valamit kért az önkormányzattól, akkor az önkormányzat kivétel nélkül biztosította és teljesítette, ezzel is elfogadva és elismerve azt a munkát és finanszírozást, amit a klubnál ő – és nyilván a főszponzor más szponzorokkal, támogatókkal közösen – végzett. Azt gondolom, ha volt konfliktus, az nem köztem és a tulajdonos között volt, hanem egyre inkább a szurkolók, magyarul a helyi közösség és a tulajdonos között.

Szerintem a névváltás és a fokozatosan növekvő távolság.

Szerintem igen: a névváltás az egy szimbolikus dolog, több, mint önmagában egy név, az az identitása egy klubnak. Székesfehérvár egy történelmi város, itt van több, mint 1050 éve, büszkék vagyunk arra, hogy a nemzet egyik történelmi fővárosa. Itt az emberek büszkék, lokálpatrióták, szeretik ezt a várost, szeretik ennek a városnak azokat a dolgait, amik a városhoz kötődnek, mondjuk a Videotont. A szurkolóknak fontos az identitás, és úgy érezték, hogy ezt elvették tőlük, míg végül is azokat a dolgokat, amiket ígértek azokban az években, már nem teljesítették. Látszott, hogy ez egy lefelé menő tendencia, ahol a tulajdonos már érdeklődését vesztette a klubbal szemben. Tehát szerintem itt nem az utolsó pár nap a lényeges. Hosszú-hosszú évekig már azt lehetett érezni, hogy egyre kevesebb a beletett energia, pénz. Ön mondta, hogy az ország egyik leggazdagabb emberéről beszélünk, tehát itt nem a pénz fogyott el, hanem az akarat és a szándék.

Azt, hogy ő mit akart vagy nem akart, nem tudom pontosan. Én évek óta már azt éreztem, hogy valójában kikacsint ebből a történetből. Ez nem az utolsó néhány nap volt, az utolsó néhány esztendő már erről szólt. Pénzt érdemben szerintem – legalábbis amit mi látunk könyvekből, a cég irataiból – már nem tett bele a klubba. Volt olyan év, amikor osztalékot vett ki. A teljes kép érdekében fontos azonban azt is hozzátenni, hogy a legvégén a klubbal együtt több mint 1 milliárd Forintot is átadott, ami ugyan nem lett volna elegendő ennek a bajnoki idénynek a teljes finanszírozására, de le lehetett vinni a csapat költségvetését arra a szintre, hogy ez a pénz, plusz a költségcsökkentés együtt már egy stabil működést garantál a Fehérvár FC Kft-nek. Az elválás sajnos ultimátumszerű volt, mert hétfőn bejelenteni, hogy a következő péntekig egy önkormányzat vagy átveszi a klubot, vagy megszünteti, az nem tud nem ultimátum-szerű lenni, hiszen ez még két magánszemély vagy magáncég között is rendkívül rövid idő lenne, hát még egy önkormányzat esetében, amelyre speciális jogszabályok vonatkoznak, hogy egyáltalán mit hogyan tud átvenni vagy vásárolni. A klubon belül egy teljesen átlátható, korrekt jogi, pénzügyi működést találtunk, és benne maradt annyi forrás, amely biztosította a következő bajnoki idényen való másodosztályú indulásnak a lehetőségét. De közben – ha jól emlékszem – mindösszesen hét, szerződéssel rendelkező játékosa volt már csak a csapatnak, mert az előző években folyamatosan csökkentették a keretet, az értékes játékosokat eladták, hosszútávú szerződéseket már nem kötöttek. Tehát nagyon ambivalens érzéseim vannak az utolsó két-három esztendőről. Egyébként jogilag, pénzügyileg korrekt átadás-átvétel történt, és a város azt tudta vállalni, hogy ezekkel a feltételekkel ebben a bajnoki idényben a csapat stabilan fog tudni működni, és közben pedig megpróbáljuk megtalálni az új tulajdonost. Egy kétfordulós pályázatot indítottunk, remélem, hogy valamikor a tavasz folyamán meglesz a Vidi új tulajdonosa.

Nem kerestük magunknak ezt a lehetőséget.

Nagyjából két-három hét volt, amíg ez az átadás-átvétel lezajlott. Én 15 éve vagyok polgármester, elég sok mindent megéltem már, könnyebb és nehezebb dolgokat egyaránt. De soha olyat nem érzékeltem, mint ebben a két-három hétben: bárhova mentem, bármilyen rendezvényre, bármelyik közösséghez, vagy éppen csak az utcán vagy a boltban, biztos, hogy megkérdezték, hogy ugye megmenti az önkormányzat a Vidit. Rengetegszer egyébként úgy megfogalmazva, hogy "mi ugyan nem járunk túl sokat meccsre, de ez mégiscsak a városhoz tartozik." Rengeteg olyan ember írt rám, aki azt mondta, hogy egyébként ő Fradi-, Újpest- vagy Diósgyőr-szurkoló, de ezekre a klubokra, mint a Videoton is, szükség van. A rivalizálás fontos a sporton belül, így ők is annak szurkoltak, hogy mentsük meg a csapatot. Tehát ebben a kérdésben abszolút pozitívnak érzékeltem a közhangulatot. Ha már az volt a kérdés, hogy tegyen-e ebbe a város pénzt is, akkor ott már megosztott volt a közvélemény: azt mindenki elfogadja, hogy az utánpótláshoz biztosítson a város forrást, de a profi csapat esetében ez nem volt egyértelmű. Ezért fontos a nyár, mert jövő nyáron a tulajdonosnak ebbe a cégbe tőkét kell befektetni. Magyarul, ha az önkormányzat a tulajdonos, akkor ez a kérdés az önkormányzatot fogja terhelni, ezt pedig szeretnénk elkerülni azzal, hogy megtaláljuk az új tulajdonost.

Nagyon-nagyon sok érdeklődő volt már az elmúlt hónapokban. Gyakorlatilag nyár óta folyamatosan érkeztek érdeklődők Magyarországról is és a nemzetközi térből egyaránt, sőt, nemcsak Európából, hanem Európán kívülről is. Mi azért döntöttünk a kétkörös pályázat mellett, mert szeretnénk elválasztani a komolyt a komolytalantól. Nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni, hogy értékesítjük valakinek a klubot, és aztán fél év vagy egy év múlva már itt fognak kopogtatni az önkormányzatnál, hogy vegyük vissza, vagy biztosítsunk hozzá támogatást. Ezeket mi szeretnénk elkerülni. Ha eladjuk, akkor lehetőleg mindent meg szeretnénk tenni annak érdekében, hogy olyannak adjuk el, aki ezt a dolgot komolyan gondolja, és akinek vannak szakmai és pénzügyi garanciái is arra, hogy ezt a következő években működtetni is tudja. Ez a bizonyos 50 millió Forint valójában egy ajánlati biztosíték, ami egyébként a nem nyertes pályázóknak majd vissza fog járni. Ha valakinek nincs ajánlati biztosítékként 50 millió Forintja, akkor az nem fog tudni egy labdarúgóklubot működtetni... De az első fordulóban nem az 50 millió Forint szerintem a lényeg. A pályázat kettő részből kell, hogy álljon: az első részben vállalni kell legalább 5 esztendőn keresztül, minimálisan évi 1 milliárd Forint biztosítását. Ez nem más, mint a jelenlegi klub működésének az a hiányzó része, ami az MLSZ-támogatások, a magyarszabályból fakadó támogatások fölötti, a működtetéshez szükséges összeget jelenti gyakorlatilag. Természetesen a másodosztályban, szeretném hangsúlyozni. Emellett másik elem pedig egy olyan kis minidolgozat összeállítása, melyben néhány alapkérdésről az elképzelését felvázolja a pályázó. Mit gondol a profi csapat jövőjéről? Mit gondol az utánpótlás működtetéséről? Mit gondol a stadion működtetésének kérdéséről? Mit gondol a szurkolókkal, önkormányzattal történő együttműködésről? Mit gondol a klubnak az identitásáról? Írja le röviden, hogy ezekben a kérdésekben milyen elképzelései vannak.

Érdeklődő 8-10 is volt. Az a kérdés szerintem, hogy hány pályázó lesz, de erre most még nem tudok válaszolni. Más érdeklődni és más pályázni. 

Igen, láttam. Láttam magyart is és nemzetközit is.

Azt hiszem, hogy a nemzetközi focihoz képest most nagyon olcsón lehet megvásárolni egy tradicionális, valódi beágyazottsággal rendelkező labdarúgóklubot, melynek gyakorlatilag vadonatúj infrastruktúrája és egy kiváló utánpótlása van.

Jó lett volna azt mondani a nyáron, hogy az azonnali visszajutás a cél, de ez abszolút nem volt reális. Hét igazolt labdarúgója maradt a klubnak három héttel a bajnoki rajt előtt, nagyrészt fiatal játékosok. A semmiből kellett egy keretet összeállítani. Itt fontos, hogy köszönetet mondjunk Boér Gábornak, aki ezt a nagyon nehéz feladatot vállalta, és szerintem az ő munkája eredményeként is egy jó keret állt össze. Nélküle ez ennyire rövid idő alatt nem tudott volna létrejönni, azaz a keret sokkal erősebb lett, mint amit mi abban a néhány hétben gondoltuk, hogy egyáltalán reálisan el lehet érni. Ebből a keretből – szerintem – jelenleg nem jön ki az az eredmény, ami benne lehetne. Az önkormányzat azt hangsúlyozta az első pillanattól kezdve, hogy nem tudunk szakmai befektetőjévé válni a klubnak. Én magam is szeretem a labdarúgást, de én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, attól, hogy valamit szeretünk, még nem biztos, hogy értünk is hozzá. Én szurkolója vagyok ennek a klubnak. Most persze képviselem azt az önkormányzatot, ami – remélem csak átmenetileg, de – tulajdonosa a klubot működtető cégnek, de a szakmai döntéseket nem mi szeretnénk meghozni. Ezért örülök annak, hogy Nikolics Nemanja elvállalta a sportigazgatóságot. Korrekt volt egyébként, hiszen erről beszéltünk már nyáron, és akkor ő maga is kért még egy kis időt, de tanácsadóként már csatlakozott hozzánk az elmúlt hónapokban. Az eredeti elképzelés az volt, hogy legkorábban a téli szünetben fog ebbe belépni, vagy lehet, hogy csak jövő nyáron. Én örülök, hogy most meg tudtuk győzni, így ez előbb megtörtént. Mögötte azért nagyon komoly játékospályafutás van.

Nem is hiszem, hogy ambicionálná az edzőséget, ő sportigazgatói jövőképpel rendelkezik, ahhoz kapcsolódó elképzeléseit vázolta fel nekünk már hónapokkal ezelőtt, és mi ezt el is fogadtuk. Egyébként nyilván én nagyon örülök annak – ezt azért hozzátehetem –, hogy egy fehérvári stáb van, mint ahogy a csapat nagy része is kötődik a városhoz. Csak magyar játékosunk van. Nagyon sok a fiatal, tartjuk a fiatalszabályt. Én magam egyetértek az MLSZ azon törekvésével, hogy magyar klubok – főleg, amikor mondjuk a magyar utánpótlásban ennyi közpénz van, az infrastruktúra közpénzből épült mindenhol – azért alapvetően magyar játékosokra támaszkodjanak. A válogatottnak is az az érdeke, hogy nagy választási lehetősége legyen a mindenkori szövetségi kapitánynak.

Kezdjük el onnan, hogy én helytelennek tartom azt, amikor bármely sportágban egy bajnoki küzdelemben induló magyar csapatban nincs magyar játékos. Mindegy, hogy fociról van szó, kosárlabdáról, jégkorongról, kézilabdáról vagy bármely más sportágról. Szerintem nem kérdés, hogy az MLSZ-nek lépnie kellett. Persze Kubatov Gábornak régebb óta van közvetlen rálátása a kérdéskörre, mint nekünk, ráadásul tőlük elvárás a sikeres nemzetközi szereplés is. Én azonban összességében az MLSZ azon törekvésével, hogy több magyar játékos legyen, és a fiatalok kapják meg a lehetőséget a fejlődésre, a bizonyításra, egyetértek. Biztos lehet ezen a szabályon finomhangolni, úgyhogy szerintem érdemes tárgyalóasztalhoz ülni ilyenkor az MLSZ-nek és a kluboknak, és megnézni, hogy mi az, ami ebből a szabályozásból jó és elfogadható, és mi az, amiben esetleg érdemes változtatni. Általában hiszek a tárgyalásokban, tehát a sajtón keresztüli üzengetésnek, ha az eredményesség oldalát nézzük, nem vagyok túl nagy híve, ez ritkán szokott beválni. Én azt szeretem, hogy amikor valaki kupát nyer, akkor a vesztes gratulál a győztesnek. Én azt szeretem, amikor a szövetség és a klubok tárgyalnak egymással, és azt szeretném látni, hogy a szövetség és az ultrák, a szurkolói csoportok találkozzanak és tárgyaljanak egymással, és mondjuk a legfontosabb válogatott meccs előtti napok ne a veszekedésről szóljanak, hanem arról, hogy mi közösen hogyan segítjük a válogatottat. Ebben hiszek, mert polgármesterként állandóan tárgyalnom kell, kompromisszumokat kell keresnem és döntéseket kell hoznom. És szerintem a foci sem más, egy szövetség és a klubok viszonylatában is ugyanígy kell eljárni.

Ez nagyon viszonylagos lehet, mert mihez képest sok vagy kevés az a pénz? Az európai fociban nagyon-nagyon sok pénz van. Nem mindegy, hogy mihez viszonyítjuk, de talán nem is ez a lényeg. Én annyiban alkalmaznék más megközelítést, hogy a Videoton utánpótlása nem kiemelt akadémia, mert a kiemelt akadémia ebben a régióban a Puskás Akadémia Felcsúton. Nem tudom, hogy ott mennyi a támogatás, de biztos, hogy jóval egymilliárd forint felett van. A Videotonnak az utánpótlás-támogatása nem éri el jelenleg a 200 millió forintot. Miközben a jelenlegi utánpótlásnak a költségvetése is közel 500 millió forint, tehát a korábbi tulajdonosnak a profi csapat működtetésén túl az utánpótlásba is támogatást kellett biztosítania. Ez pedig versenyhátrányt okoz. Itt nyilván van egyfajta aránytalanság. Ma a kosárlabda-utánpótláshoz Fehérváron nem kell forrást biztosítania az önkormányzatnak a tao-rendszer miatt. A jégkorongnál is ugyanez a helyzet. A labdarúgó-utánpótláshoz viszont a város idén is ad 150 millió forintot. Az egy szakmai kérdés, hogy az akadémiákból kijött-e annyi minőségi játékos az elmúlt években, mint amennyi pénz az akadémiákban van. És itt jön a következő kérdés: helyes-e az, hogy az akadémiákhoz kötődő nagy csapatok annyira kevés magyar játékost játszattak az elmúlt években, mint ami megfigyelhető volt? Mert szerintem itt van egy ellentmondás: ha én kapok kiemelt akadémiaként óriási MLSZ-támogatást, állami támogatást, akkor nem vitatkozhatok azon, hogy miért várja el a pénzt biztosító MLSZ és állam, hogy egyébként a pénzért cserébe a magyar fiatal kapja meg a lehetőséget a magyar bajnokságban. Szerintem a válogatott versenyképessége miatt is fontos, hogy a legjobb magyar klubokban is játszhassanak magyar játékosok, akik mondjuk a nemzetközi kupaszereplés során nemzetközi színtéren is megmérettetik magukat. Ha a kispadon ül a saját klubjában, akkor nem várható el, hogy a válogatott problémáit viszont ő oldja meg.

Ha eredményesség oldaláról nézzük, akkor ez így van. De ez változtat például a szurkolói megítélésen? Változott az, hogy kinek szurkolnak, kategóriával nagyobb szinten többen a megyéből? Nem. Nyilvánvalóan nem összehasonlítható a Videoton-szurkolók száma a Puskás-szurkolók számával. Ezt csak azért mondom, mert ha a profi labdarúgásról beszélünk, és amennyire tudok a miniszterelnöki nyilatkozatról – ugye szóba kerülnek mindig a profi tulajdonosok –, akkor ez egy üzleti kérdés. Az üzleti kérdéshez az is hozzátartozik, hogy mennyi szurkoló, néző meg Facebook-követő van, nem? Persze lehet néhány év, amíg mesterségesen lehet bizonyos erőviszonyokon változtatni, de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. De szerintem nem ez a jó kérdés. A jó kérdés az, hogy mi volt Kovács Ferenc mesteredző vagy Mezey György víziója a 2000-es évek végén, 2010-es évek elején. Az elképzelésben egyfajta piramis szerepelt, melyben nagyon-nagyon fontos szerepe van az utánpótlásműhelyeknek a megyében, így kiemelt szerepe van a Puskás Akadémiának is. A víziójukban azonban egy csúcscsapat szerepelt a régióban, amelyiket szolgálja ez a struktúra, az pedig a Videoton. Bölcs emberek voltak.  

Azt gondolom, hogy Mezey Györgynek és Kovács Ferencnek volt igaza, és hátha egyszer majd ez a mindennapokban is tetten érhető lesz. Ha komolyan gondoljuk az emlékük ápolását, akkor ezt sem feledhetjük.

Ha valaki 170 milliót kap, valaki meg 1-2 milliárdot...

Nem.

Nem tudom, de mindig tisztelettel várjuk őt is. 

Ha egy szót kell mondani, akkor büszkeség, ha kettőt, akkor óriási büszkeség. Szoboszlai Dominikról ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy a labdarúgásban világsztár, a legnagyobbak között kezdik emlegetni, és még mindig nagyon fiatal. Tehát szerintem, ha ő továbbra is ugyanezzel az alázattal, akarattal, ambícióval megy előre, akkor még mindig a játékos pályafutása legszebb időszaka előtt van, és ez nyilván jó hír magának a magyar labdarúgásnak, jó hír a magyar válogatottnak, és persze nagyon nagy dolog Székesfehérvárnak.

Mennyire jó lenne, hogyha esetleg egyszer megérnénk azt, hogy egy világsztárrá vált magyar labdarúgó visszamegy kis hazájába, kis szülővárosába, és azt a klubot is naggyá teszi, amelyik ahhoz a városhoz, vagy ahhoz az országhoz nagyban kötődik. Már csak azért is, hiszen a Főnix egy fantasztikus utánpótlásműhely, nemcsak a múltban, hanem a jelenben is, egy modern infrastruktúrával. De ne csak Dominikról beszéljünk, azért ott van Bolla Bendegúz, aki ugyanúgy ehhez a városhoz kötődik, és egy szintén nagyon sikeres hazai és nemzetközi pályafutást is maga mögött tudhat, de játszott a Videoton felnőttcsapatában is – egyébként kiválóan –, már akkor megmutatva fiatalként, hogy mennyire tehetséges. Úgyhogy nagyon szurkolunk nekik, nagyon büszkék vagyunk rájuk, hiszen nincs sikeres magyar válogatott ilyen játékosok nélkül.