Egy csapat, amely kétszer is elveszítette az otthonát – a Coventry City nem mindennapi története a megszűnés szélétől a Premier League-ig
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-de5031ce-4074-491f-a474-2672824b033b-68-310-310.jpeg)
Publikálva 14/10/2026 - 09:24 GMT+2
Egy történet arról, hogyan veszítette el egy angol focicsapat szinte mindenét – az élvonalbeli helyét, a pénzét, a stadionját, majd a szurkolói bizalmát –, és hogyan szerezte vissza mindezt 25 év alatt. A Coventry City focicsapat története.
Egy csapat, amely kétszer is elvesztette az otthonát – a Coventry City nem mindennapi története a megszűnés szélétől a Premier League-ig
Fotó: Getty Images
We'll be back.
Vagyis visszatérünk. Most én is kicsit visszatértem a Coventryhez, ugyanis amikor nyáron láttam a történetüket, úgy éreztem, remekül passzolnának az Elversberg vagy a Racing Santanderes feljutós/visszatérős sorozatunkba. Aztán úgy voltam vele, hogy várjuk meg az első győzelmüket a Premier League-ben, ami a nem túl baráti sorsolásuk okán viszonylag későn jött össze (szeptember végén), de valahogy ott még mindig nem éreztem, hogy írni kellene róluk. Mostanáig.
2026. október 12-én a Coventry 25 év után megszerezte az első hazai győzelmét az angol első osztályban, méghozzá nem is akárhogyan: 4-1-re verték a Newcastle-t a Coventry Building Society Arenában – valamivel több mint 30 ezer néző előtt. De hogy ezt miért kell kiemelni? Ne rohanjunk egyből a történet végére...
2001. május 5-én, az Aston Villa elleni 3–2-es vereség után egy Coventry-szurkoló egy egyszerű üzenetet emelt a magasba: ”We'll be back”, vagyis visszatérünk. A csapat 34 egymást követő élvonalbeli idény után búcsúzott akkor az angol első osztályból, de azt valószínűleg ők sem gondolták, hogy a visszatérésre negyed évszázadot kell majd várniuk.
A kiesés ráadásul különösen fájdalmas volt egy olyan klubnak, amely évtizedeken át szinte művészi szintre fejlesztette a bennmaradást, mint műfajt. A Coventry ugyanis 34 évnyi élvonalban töltött szezonból tízszer (!) rendesen kicentizte, és csak az utolsó fordulóban biztosította be, hogy a soron következő idényt is az első osztályban kezdhesse meg. Nem véletlenül tartották a klubot az angol futball egyik legnagyobb túlélőjének: bár kimondottan sűrűn nehéz helyzetbe került, valahogy mindig sikerült megmenekülnie. Egészen 2001-ig.
Amikor 2026 áprilisában a Coventry a Blackburn otthonában elért döntetlennel biztosította be a Premier League-be jutását, egy 25 éves ígéret teljesült. A mostani, Newcastle elleni 4–1-es győzelem pedig újabb mérföldkövet jelentett: 2001 áprilisa óta először nyert hazai pályán Premier League-mérkőzést a csapat.
A két győzelem között eltelt negyedszázad alatt azonban szinte minden megváltozott a klub életében.
A Coventry elveszítette korábbi stadionját, súlyos pénzügyi válságba került, több tulajdonosváltáson ment keresztül, és volt olyan időszakuk is, amikor a saját városában sem játszhatott a csapat. A visszakapaszkodás története ezért jóval többről szól, mint egy ilyen klasszikus szezon előtti kellemes kis sztoriról, egy régi-új csapat megismeréséről.
A stadion, amely a jövőt jelentette volna
A Coventry több mint egy évszázadon át a Highfield Roadon játszott. A stadion 1899-től 2005-ig szolgált a klub otthonául, és szerves része volt a város mindennapjainak is: a környékbeli sorházak közé ékelődve egészen másfajta futballélményt kínált, mint a gigantikus, hipermodern stadionok, amelyek gyakran a városok peremén épülnek.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/10/13/image-34ec32f8-6686-49c5-8eb3-ddfe4e271a3c.jpeg)
Talajfűtés telepítése a Coventry City otthonául szolgáló Highfield Road stadion gyepén, 1961. április 25-én. A Coventry City volt az első angol futballklub, amelynek stadionjában talajfűtést építettek ki. (Fotó: Coventry Telegraph Archive/Mirrorpix via Getty Images)
Fotó: Getty Images
A kilencvenes években a Coventry vezetőinél is beakadt ez a modernizációs szalag, úgy látták, hogy a klub jövőjét egy modern létesítmény biztosíthatja. Az eredeti elképzelések szerint az új stadion 45 ezer néző befogadására lett volna alkalmas, elhúzható tetővel, és akár a 2006-os világbajnokság mérkőzéseinek is otthont adhatott volna. A tervek végül egészen másként valósultak meg.
Az új, Ricoh Arena névre keresztelt stadion csak 2005-ben nyílt meg, 32 500 férőhellyel, elhúzható tető és világbajnoki mérkőzések nélkül, cserébe az építkezés körüli pénzügyi problémák egyre súlyosabbá váltak. A Coventry a költségek fedezésére eladta legértékesebb játékosait, eladta magát a Highfield Roadot is, majd még az új stadionban birtokolt 50 százalékos részesedésétől is megvált. Így esett meg, hogy mire a csapat beköltözött az új létesítménybe, már nem volt saját stadionja, és évente 1,3 millió font bérleti díjat kellett fizetnie, hogy egyáltalán játszhasson valahol.
A klub tehát éppen azt veszítette el az új aréna miatt, amit az építkezéssel hosszú távon biztosítani szeretett volna: a stabilitását.
2007-re már a Coventry fennmaradása is veszélybe került.
Claudio Cardellino, aki 1970-ben járt először Coventry-mérkőzésen, a Guardiannek úgy idézte fel ezt az időszakot, hogy a klub mindössze félórányira volt a megszűnéstől...
De aztán ekkor érkezett meg a Londonban működő Sisu befektetési alap, amely átvette a Coventry irányítását.
Az új tulajdonosok a Premier League-be való visszatérést tűzték ki célul, ám a gyors sikerről szőtt remények helyett hosszú évekig tartó bizonytalanság következett.
Amikor a Coventry már Coventryben sem játszhatott és malacok potyogtak az égből
A Sisu és a stadion tulajdonosai között hosszasan elhúzódó jogi viták kezdődtek. A klub közben egyre mélyebbre süllyedt, a pénzügyi gondokat csődeljárás, pontlevonások és átigazolási korlátozások súlyosbították.
Míg végül 2013-ban egy egészen különös helyzet állt elő: a Coventrynek el kellett hagynia a saját városát. Hazai mérkőzéseit a nagyjából 50 kilométerre fekvő Northamptonban, a Sixfields stadionban játszotta, miközben a szurkolók jelentős része konkrétan bojkottálta a találkozókat, volt, hogy kétezernél is kevesebben jelentek meg a lelátókon.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/10/13/image-c91de35d-9caf-4f24-a05e-96e5597cc793.jpeg)
A Coventry City szurkolói tiltakoznak a Bristol City elleni harmadosztályú (League One) bajnoki mérkőzés előtt, a northamptoni Sixfields Stadionban, 2013. augusztus 11-én. (Fotó: Pete Norton/Getty Images)
Fotó: Getty Images
A csapat később ugyan visszatért Coventrybe, ám az "otthonuk" körüli problémák nem oldódtak meg. 2014-ben a Wasps rögbicsapat vásárolta meg a Ricoh Arenát, így a Coventry továbbra is más tulajdonában lévő stadionban játszott.
A The Independent egyik riportjában a klub egyik alkalmazottja arról számolt be, hogy a mérkőzésnapokon rendszeresen a Wasps reklámjainak és jelképeinek eltávolításával, illetve lecserélésével kezdődött a munka. A Coventry-szurkolók még az üléseken is a rögbiklub logójával találkozhattak, a legkevésbé sem tűnt számukra hazai pályának a közeg.
A stadion körüli konfliktusok nyilván egyre inkább megviselték a közönséget, az identitásuk elvesztését látták minden egyes matricában, talán nem is alaptalanul.
A frusztráció pedig egészen látványosan megjelent: a Sheffield United elleni mérkőzésükön szurkolók rohantak a pályára, a Millwall ellen teniszlabdákat, a Charlton ellen pedig műanyag malacokat dobáltak a játéktérre.
A játékosok egy része már arról beszélt, hogy szívesebben futballoznak idegenben, mint hazai pályán.
2017-ben aztán jött egy mélypont: a Coventry a negyedosztályban találta magát. A klub, amely évtizedeken át az angol élvonal állandó szereplője volt, már a Premier League-től három osztállyal lejjebb próbált talpon maradni. A következő években ráadásul ismét elveszítette a hazai pályáját: 2019 és 2021 között Birminghamben, a St Andrew's stadionban fogadta ellenfeleit a csapat.
Ekkorra már szurkolók egy egész generációja nőtt fel úgy, hogy a Coventryt elsősorban a bajokkal, a tulajdonosi vitákkal, az állandó otthontalansággal és a kiesésekkel azonosíthatta.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/10/13/image-25d32dbd-232c-4227-bd88-1a1115aa45f4.jpeg)
Sisu out felirat a szurkolóknál
Fotó: Getty Images
Az edző, aki visszaadta a klubot a szurkolóknak
A fordulatot Mark Robins 2017-es visszatérése hozta el, az edző korábban már egy rövid ideig dolgozott a klubbal, de elcsábították a Championshipbe, és utólag azt is elárulta, hogy eléggé frusztrálta a stadionhelyzet körül kialakult káosz. A visszatérésekor ugyan a harmadosztályból való kiesést már nem tudta megakadályozni, a vezetésével fokozatosan újraépült a csapat, és lassan a szurkolók is ismét magukénak érezhették.
Az első fontos pillanatok egyike a 2017-es EFL Trophy döntője volt. A Coventry a Wembley-ben 2–1-re legyőzte az Oxford Unitedet, a mérkőzést 74 434 néző előtt rendezték. A többséget a Coventry hívei alkották, akik az ország különböző pontjairól érkeztek a londoni stadionba. A csapat néhány hónappal később ugyan a negyedosztályban kezdte meg az új idényt, de a Wembley-ben aratott siker megmutatta, hogy a klub iránti kötődés továbbra is rendkívül erős.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/10/13/image-9bb51479-50ec-4d7f-bc9c-0e2e8583e28e.jpeg)
Mark Robins, a Coventry City vezetőedzője és Michael Doyle, a csapat játékosa a győzelem után a trófeával ünnepel a negyedosztály (League Two) Exeter City elleni feljutási rájátszásdöntőjét követően, a londoni Wembley Stadionban, 2018. május 28-án. (Fotó: Catherine Ivill/Getty Images)
Fotó: Getty Images
Robins irányításával 2018-ban a Coventry visszajutott a harmadosztályba, 2020-ban pedig már a Championshipben léphettek pályára. A fejlődés ráadásul nem egy milliárdos befektető hirtelen pénzesőjének köszönhetően indult meg, a Coventry tudatos igazolásokkal, többek között a később jelentős összegért továbbadott Viktor Gyökeres és Gustavo Hamer megszerzésével építette újra keretét.
Simon Lillibury, a That Cov Pod című szurkolói podcast egyik műsorvezetője a The Independentnek korábban arról beszélt, hogy Robins munkájának egyik legfontosabb eredménye nem is a tabellán volt szembeötlő, hanem az utcákon. Korábban ugyanis a városban rengeteg Manchester United-, Arsenal- és Liverpool-mezt lehetett látni, Robins visszatérése után azonban egyre többen kezdtek újra Coventry-mezben járkálni. A szurkolók, akik közül sokan hosszú éveken át eltávolodtak a klubtól, ismét közelebb kerültek hozzá.
A Coventry 2023-ban már a Premier League kapujában állt, ám a Championship rájátszásának döntőjében tizenegyesekkel kikapott a Lutontól.
Egy évvel később a Coventry egy másik Wembley-ben rendezett mérkőzésen is megmutatta, mekkora utat tett meg Robins irányításával. A 2024-es FA-kupa-elődöntőben a Manchester United ellen fél órával a rendes játékidő vége előtt még 3–0-s hátrányban volt, ám Ellis Simms, Callum O'Hare és Haji Wright góljaival kiegyenlített. A hosszabbítás utolsó perceiben Victor Torp találatánál már a továbbjutást ünnepelték a Coventry szurkolói, a gólt azonban a videóbíró les miatt érvénytelenítette. Végül a Manchester United tizenegyesekkel jutott döntőbe, de a Coventry így is az FA-kupa történetének egyik legemlékezetesebb elődöntőjét játszotta, több mint 35 ezer szurkolója előtt. Az eredmény csalódást jelentett, a mérkőzés azonban újabb bizonyítéka volt annak, milyen messzire jutott a néhány évvel korábban még negyedosztályú csapat.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/13/image-d48c456c-edcc-4880-8901-8209990b9260.jpeg)
LONDON, ENGLAND - APRIL 21: VAR disallows Victor Torp of Coventry City goal for offside displayed on the big screen during the Emirates FA Cup Semi Final match between Coventry City and Manchester United at Wembley Stadium on April 21, 2024 in London, England.(Photo by Crystal Pix/MB Media/Getty Images)
Fotó: Getty Images
Robins végül nem tudta befejezni az általa megkezdett munkát. Amikor 2024 novemberében menesztették, a szurkolók jelentős része csalódott volt, ugyanis sokan szerették volna, ha éppen az az edző vezeti vissza a klubot az élvonalba, aki a negyedosztályból is kimenekítette.
Lampard és a visszaszerzett otthon
A klub 2023-ban új tulajdonoshoz került: a Coventryt egy helyi üzletember, Doug King vásárolta meg. King később komoly kockázatot vállalt, amikor Robins helyére Frank Lampardot nevezte ki. A korábbi angol válogatott középpályás edzői megítélése ekkoriban korántsem volt egyértelmű. A Chelsea-nél és az Evertonnál töltött időszakok után a Coventry lehetőséget kínált számára, hogy újra felépítse edzői karrierjét.
Lampard már az első munkanapján jelezte, hogy nem csupán a futballistákra akar támaszkodni. Összehívta a klub dolgozóit, de még a szakácsokat és a takarítókat is, és arról beszélt nekik, hogy a Coventry sokkal többre lehet képes.
A csapat fejlődésében több igazolás is fontos szerepet játszott. Matt Grimes a középpálya meghatározó alakjává vált, Frank Onyeka kölcsönvétele stabilitást adott a csapatnak, a Brightontól érkező Carl Rushworth pedig a kapuban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Lampard irányításával a Coventry 2026 áprilisában, három fordulóval a Championship vége előtt biztosította be a feljutását, majd a bajnoki címet is megszerezte.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/10/13/image-c72d6f49-98bd-45db-ad93-c43ae5006e3c.jpeg)
Coventry - Premier League.
Fotó: Getty Images
Közben a pályán kívül is történelmi változás következett be. 2025 augusztusában a klub megvásárolta a Coventry Building Society Arenát. Húsz évvel azután, hogy beköltözött a stadionba, végre valóban a saját otthonának mondhatta.
A fordulat jelentőségét nehéz túlbecsülni egy olyan klub esetében, amely korábban kétszer is arra kényszerült, hogy más városban rendezze hazai mérkőzéseit. Doug King már a tulajdonszerzése után arról beszélt, hogy hosszú távra tervez, és a Coventry jövőjét a stadionhoz szeretné kötni.
Amikor 2025. augusztus 23-án végre sikerült megszereznie a létesítményt, a klub történetének meghatározó pillanataként értékelte az üzletet, amely nemcsak a jelenlegi, hanem a következő szurkolói generációknak is biztonságot adhat. A CBS Arena tulajdonjoga pontosan húsz évvel a stadion megnyitása után került a Coventryhez - az a létesítmény, amely évtizedeken át bizonytalanságot jelentett a klub életében, most már a hosszú távú jövő egyik alapja lehet.
A stadion körül ma már a klub korábbi legendáinak és jelenlegi játékosainak képei láthatók, a mérkőzések után is nyitva tartanak a bárok, és a szurkolók ismét egyre inkább a sajátjuknak érzik a helyet.
A Highfield Road emlékét természetesen nem lehet eltüntetni. A régi stadionhoz több mint száz év története kötődik, és egy szurkolói dal ma is arról szól, hogy bárcsak visszatérhetnének oda. Simon Lillibury azonban a The Independentnek már arról beszélt, hogy a CBS Arena végre azzá vált, aminek a Coventry hívei az eredeti költözéskor elképzelték.
A sokéves nehézségek után ma már valóban otthonnak érzik, és szerinte a szurkolók nem is cserélnék el másra.
Ehhez az új otthonhoz az évek során egy dal is szorosan hozzátartozott. A coventryi The Enemy együttes We'll Live and Die in These Towns című száma minden mérkőzés előtt és után felcsendül, a szurkolók pedig együtt éneklik. A szöveg eredetileg a városban töltött életről szól, de a kitartás, a csalódások és a nehéz időszakok átvészelése miatt a Coventry-szurkolók történetéhez is különösen jól illik.
És van ebben az egészben valami fájdalmas is. Paul Armstrong, a Coundon Supporters Club vezetője arról is mesélt, hogy sok olyan szurkolót ismert, aki már nem élhette meg a Coventry Premier League-be való visszatérését, ugyanis huszonöt év alatt egy egész generáció nőtt fel.
A klub korábbi legendái közül is többen meghaltak, köztük Jimmy Hill, az 1960-as évek legendás edzője és klubvezetője, aki 2015-ben hunyt el.
A 2001-es ”Visszatérünk!” felirat ígéretét a Coventry tavasszal már teljesítette, most pedig végre hazai pályán - szó szerint hazain - is volt mit ünnepelni. Most már csak az a kérdés, hogy a Newcastle elleni győzelem mennyi erőt ad a folytatásra, és hogy íródik tovább a klub története.
We are back.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/10/13/image-b0609775-25d0-4ae6-a3bf-f44ba7ec760f.jpeg)
Frank Lampard
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó témák
Csatlakozz a több mint 2 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Scan me
Hirdetés
Hirdetés