Simeone bevetette az 5-5-0-t Guardiola ellen, az Atlético egyszer sem lőtt kapura a City ellen

Idegenbeli 3-1-es sikerével a Liverpool gyakorlatilag eldöntötte a továbbjutás kérdését a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. A Premier League-beli fő riválisuk, a Manchester City viszont – a papírformának megfelelően – sokkal jobban megszenvedett hazai pályán az Atlético Madriddal, egy szűk 1-0-s sikerrel várhatják a folytatást. A meccs képe alapján nem lehetnek elégedetlenek a spanyolok, bár az kétségtelen, hogy a visszavágón nagyon nehéz helyzetből indulnak.

Várható volt, hogy taktikai szempontból a Manchester City–Atlético Madrid hozza majd a „legtisztább” küzdelmet a két edző gyökeresen eltérő filozófiája miatt. Pep Guardiola játékrendszerének a labdabirtoklás az alapja, a passzjátékkal megalapozott mezőnyfölény a támadásban és a védekezésben is fontos. Diego Simeone viszont akkor van leginkább elemében, ha lemondhat a labdáról, és mélyen meghúzott védelmi vonalból keresheti a kontrák lehetőségét.

A mérkőzést megelőzően Guardiola félig-meddig viccesen megjegyezte: időnként hajlamos túlagyalni a meccstervet, emiatt helyenként egészen őrült taktikával küldi fel a pályára csapatát. (Ehhez azt is hozzátette, hogy a sikereinek a többségét épp ennek a gondolkodásmódnak köszönheti.) Ezúttal nem okozott igazán nagy meglepetést, a szokásosnak mondható 4-3-3-mal kezdte meg a meccset, legfeljebb csak azzal húzott váratlant, hogy Phil Foden kimaradt a kezdőből.

Simeone a karrierje nagy részében a 4-4-2-es játékrendszert alkalmazta, az utóbbi egy-két szezonban azonban sikeresen kísérletezett a háromvédős felállásokkal, amelyek az ehhez hasonló meccseken áthajlanak öt védőbe. Manchesterben az Atlétinek tökéletesen megfelelt volna a döntetlen, ezért Simeone az 5-3-2 mellett tette le a voksát – a támadásokért papíron az Antoine Griezmann, João Félix alkotta duó felelt. De tényleg csak papíron.

Az argentin vezetőedző hamar átlátta, hogy a manchesteri középpálya ellen nem elegendő három játékos, ezért Griezmannt és Felixet egy sorral hátrébb vezényelte, akik innentől kezdve az első félidőben defenzív szélsőként játszottak. Ezzel az Atlético gyakorlatilag teljesen lemondott a kontratámadásokról, cserébe viszont pokolian megnehezítették a City dolgát, az angolok jobb híján körbe-körbe passzolgatták a labdát a Jan Oblak kapuja előtt meghúzott kettős fal előtt.

Az elképzelés tökéletesen működött, a Manchester City ugyan 73%-ban birtokolta a labdát, viszont a mezőnyfölényt képtelenek voltak helyzetekre váltani, kapura lövésből is csupán hatot jegyezhettek fel (ezek összességében 0,2-es várható gól értékkel bírtak), és egyik sem talált célba. Középen teljesen esélytelen volt a City, többnyire széleken tudott támadásokat építeni, ám hiába húzta szét a pályát a szélekre bebetonozott Raheem Sterling és Riyad Mahrez, az Atléti védelme tökéletesen zárt.

Simeone a második félidőben újabb változtatást hajtott végre, Griezmann egy sorral feljebb léphetett, Felix viszont maradt a szélen, ezzel kialakítva egy 5-4-1-es rendszert. Az Atléticónak akadt is néhány veszélyes ellentámadása a játékrész elején – épp Griezmann léphetett ki a labdával – ám nem sikerült lövésre váltani a lehetőségeket. A leheletnyivel lazább szerkezet, de még inkább a City cseréi pedig nagyobb mozgásteret biztosítottak az angoloknak.

Guardiola sokáig kivárt a cseréivel, csak a 68. percben nyúlt bele a meccsbe, amikor Mahrez, Gündogan és Sterling helyére érkezett Foden, Grealish és Jesus. Fodennek nem kellett sok, hogy felvegye a ritmust, két perccel később Silvával játszott össze remekül, majd három ember gyűrűjében megtartva a labdát kiugratta Kevin De Bruynét, aki éles szögből kilőtte a bal alsót. Lényegében az első igazán nagy helyzetét gólra váltotta a City, és ez akár az egész párharcot meghatározhatja.

Erre kiváló példa a két edző előző párharca, amikor a Bajnokok Ligája elődöntőjében az Atlético kiejtette a Bayern Münchent. A németek a két meccs során 53-szor vették célba a kaput, míg a spanyolok 18-szor, mégis ugyanannyi találattal zártak (2-2), az idegenbeli gólok pedig az Atlétinek kedveztek. Most a visszavágót Guardiola várhatja kedvezőbb helyzetből, és ez a madridi meccsre nézve is jelentősen növeli a csapata esélyeit.

Azt túlzás kijelenteni, hogy az Atlético innentől esélytelen lesz, ugyanakkor Simeonénak sokkal többet kell kockáztatnia a szokásosnál (és a manchesteri mérkőzésnél). Az identitását egyik csapat sem fogja feladni, borítékolható, hogy a Citynél lesz többet a labda, az Atléticónak pedig a kontrák és a pontrúgások jelenthetik a fő esélyt. Manapság egyikből sem egyszerű gólt szerezni Guardiola csapata ellen, főleg, hogy az egygólos előny tudatában az angoloknak nem kell forszírozniuk a támadásokat.

A Manchester City edzője mindenesetre jelezte: nem azt tervezi, hogy ráülnek az eredményre Madridban. „Azért megyünk, hogy betaláljunk, és megpróbáljuk megnyerni a meccset. Egy hihetetlen topcsapattal találkoztunk, akikkel szemben nehéz játszani, szóval ez egy jó eredmény. Sajnálatos módon a végén kimaradt pár lehetőségünk, például Kevin is betalálhatott volna. Szóval támadhatunk ennél jobban, nem azért megyünk, hogy védjük az eredményt, hanem a győzelemért.”

Simeone a meccs után azt emelte ki, mennyire nehéz felvenni a versenyt a Cityvel. „Nagyon nehéz egy, az övékhez hasonló csapattal játszani. Lemegy három jó játékos, és három még jobb érkezik a pályára” – magyarázta. „Nagyon nehéz meccs volt egy kivételes csapat ellen, valószínűleg ők most a világ legjobbjai, mi azonban alázattal küzdöttünk. Szoros meccset akartunk, és kontrákkal meglepni őket. Az első félidőben nem tudtunk kiszabadulni, bár nekik sem volt kaput eltaláló lövésük.”

- foglalta össze a történteket az edző.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.