Xabi Alonso helyett Xabi Alonso light – kockázatos lépésre kényszerült a Bayern München

2012 óta először fordult elő, hogy a Bayern München egyetlen trófeát sem nyert egy szezon során. Ez alapján logikus feltételezés lenne, hogy a Bundesliga egyeduralkodói romokban hevernek, és masszív újjáépítésre van szükség a visszavágáshoz. Ez azonban csak részigazság: a bajorok még egy önmagukhoz képest szürke szezonban is kimagaslóan erősek voltak Németországban, csak épp volt egy történelmi szezont futó csapat, amely náluk is jobban teljesített.

Ha kicsit a számok mögé pillantunk, már nem tűnik annyira rossznak a helyzet. A 2023/24-es szezon során a Bayern München alakította ki a legtöbb helyzetet a várható gólok alapján (85.2) és a második legkevesebbet engedte (32.1), de például a 90 perces várható gólkülönbsége is a legerősebb volt Németországban (+1.56). Miközben támadásban tartotta magát a Bayern (94 rúgott gól), hátul már voltak gondok, és a viszonylag kevés engedett helyzet ellenére 45-ször vették be a kapuját.

Mindebből két dolog következik: a támadásban és védekezésben is átlag feletti teljesítményt nyújtó Bayer Leverkusennek nagyon nehéz lesz megvédeni a címét, a Bayern Münchennek pedig elsősorban finomhangolásra van szüksége. A következő edző elsődleges feladata nem a futballforradalom – Thomas Tuchelt aligha lehet taktikai vaksággal vádolni – hanem a külső-belső konfliktusok elsimítása, a harmónia megteremtése.

Innen nézve érdekes utat járt be a Bayern München vezetősége, mire eljutott Vincent Kompany kinevezéséig. Xabi Alonso volt a tökéletes jelölt, akiben egyszerre van jelen a taktikai felkészültség, a bayernes múlt, illetve a nagy edzőkre jellemző kisugárzás, ő azonban nem vállalta a feladatot. Utána kísérletet tettek Julian Nagelsmann visszacsábítására, egy furcsa kanyart követően Ralf Rangnickkal tárgyaltak, majd Oliver Glasnert próbálták megszerezni, mire újra Tuchelnél kötöttek ki.

Ebben a listában az az érdekes, hogy a felsorolt nevek egytől egyig nagyon más karaktert képviselnek. Van közöttük trendi laptopedző, dohos futballforradalmár, németes stílusedző, valamint keménykezű stratéga, de a német foci ismeretét leszámítva csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. A sokadik visszautasítást követően pedig a Bayern egy merész húzással visszalépett a startmezőre, és egy Xabi Alonso-karaktert keresett.

Jelentős játékosmúlttal rendelkezik, határozott elképzelései vannak a játékstílusról, megvan a Pep Guardiola-hatás (ami erősebb, mint a többféle iskolát egyesítő Alonso esetében), emellett pedig kiemelkedő vezetői és kommunikációs képességek jellemzi. Ha nem is sokat, de játszott a Bundesligában, emiatt elég jól beszél németül, az angolja tökéletes, az anyanyelve pedig a francia, vagyis némi túlzással a Bayern München teljes öltözőjét lefedi.

De milyen edző Kompany? Ez az, amit most még nem tudunk biztosan, a belga mögött ugyanis összesen négy szezon áll vezetőedzőként, amiből csupán egyet töltött topligában. Utóbbi épp az előző szezon volt, amit nehéz lenne sikertörténetként értékelni: a Burnley 24 pontot gyűjtött a Premier League-ben, amivel csont nélkül kiesett. Hogy a münchenieket ez nem riasztotta el, elsősorban két tényezőre vezethető vissza: a projekt jellegére és a tavalyi eredményekre.

Kompany hosszú távú szerződéssel rendelkezett a Burnley-nél, és nem egy rövid távú projektet üzemeltetett, hanem egy konkrét paradigmaváltást vezényelt le. Sean Dyche alatt a Burnley az igazi kőbunkó brit focit képviselte, mély blokkba zárkózva tették pokollá azoknak az életét, akiket a Turf Moorra sodort a balsors. Ezt a játékot a Burnley igen magas szinten művelte, rendszeresen erőn felül teljesített, és nem egyszer a Premier League középmezőnyében zárt.

Kompany érkezésével azonban egy egészen másik iskolát próbáltak megvalósítani: megérkezett a spanyolos (guardiolás) labdaorientált, domináns foci.

- panaszkodott az egyik reklámban a képzeletbeli Burnley-drukker.

A poénos jelenet jól szemlélteti, mekkora kulturális váltás volt a Dyche-focit követően a Kompany-féle pozíciós játék. Ennek ellenére az első szezonjában nagyszerűen teljesítettek: 101 pontot gyűjtve megnyerték a Championshipet a legtöbb rúgott és a legkevesebb kapott góllal, és átlagban 64%-os labdabirtoklással. Kompany játéka ismerős alapokon nyugszik: intenzív letámadásra törekszik, folyamatosan kontrollálni szeretné a játékot a labdával, és az angol 2-ben ezt meg is valósították.

Ehhez a focihoz sokkal nagyobb minőségre, technikásabb játékosokra lett volna szüksége a Burnley-nek, hogy az angol élvonalban is hatékony legyen. A klub azonban elfogadta, hogy a stílusváltás hosszadalmas folyamat, és éppen ezért nem kezdtek pánikszerű edzőváltásba, amikor egyértelműen érződött, hogy gond lesz a bennmaradással. Arra készültek, hogy egy újabb Championshipben töltött szezont követően, a korábbi tapasztalatokat felhasználva, megerősödve térhetnek vissza.

De aztán jött a Bayern München, ami gyors véget vetett a Kompany-projektnek.

A belga rendszerében egyértelműen van fantázia, a minőséggel Münchenben nem lesznek problémák. A választásban mégis bőven akad kockázat, hiszen nyilvánvaló, hogy Kompany még csak tanulja ezt a szakmát. Sokan felrótták neki, amiért a kilátástalanság ellenére ugyanazt a játékot erőltette, és csak későn nyúlt hozzá a csapathoz, sőt, még a Championshipben sem volt annyira domináns a Burnley, mint amit a pontok sejtetik.

A várható rúgott gólok tekintetében például csak harmadik volt a csapat, és a támadók masszív felülteljesítése (+11.4) is kellett ahhoz, hogy kényelmesen megnyerjék a bajnokságot. Taktikailag tehát van még mit tanulnia, bár az őt ismerők szerint ezzel nem feltétlenül lesz gond, állítólag a Burnley-nél naponta 12-14 órát dolgozott. A fontosabb kérdés inkább az lehet, hogyan viszonyulnak hozzá a Bayern játékosai.

Angliában szerette őt az öltöző, ám ebből aligha lehet kiindulni, ott ő volt a projekt középpontja, a sztár, a sokszoros angol bajnok exjátékos, Münchenben ezzel szemben ő is csak egy a bajnokok közül. Az öltözői hierarchia egészen más, mint amivel edzőként találkozott, de még játékosként sem ilyen közegben szocializálódott. Vajon ennyi rutinnal a háta mögött kordában lehet tartani egy ennyire komplikált környezetet?

Nyilvánvaló, hogy ez a lépés nagyon korai volt Kompanytól, azonban túl nagy lehetőség volt, hogy nemet mondjon rá. Azzal, hogy elvállalta a felkérést, ő is rengeteg kockázatot vállalt, egy esetleges kudarc megpecsételheti a jövőjét, ha viszont sikerrel jár, a legnagyobb sorozatokban, a legnagyobb címekért harcolhat, és végsősoron minden edző erről álmodozik. Pár hónap múlva okosabbak leszünk, megérte-e hátat fordítani a biztos és egyenletes fejlődést ígérő Burnley-nek.