Meg nem adott tizenegyes miatt elbukott Eb-trófea vagy eurómilliók: felelősségre vonható a bíró?

Közös bennük, hogy mostanában bírói döntés miatt savanyú a szájuk íze. Hogy precízebbek legyünk, bírói hiba miatt. A német legendának írása is van a hibáról, és nagy árat fizetett érte. A magyarországi futballisták erkölcsileg kitámasztottak ugyan, de „legalább” a bírói hiba tétje még nem látszik.

Közelebb hozva az eseményeket, az alábbi tényekkel van dolgunk: Nem olyan régen az Európai Labdarúgó Szövegség (UEFA) közleményt adott ki, miszerint a játékvezető tévedett, amikor nem ítélt tizenegyest Marc Cucurella kezezése után a nyári Európa-bajnokság német – spanyol negyeddöntőjében. Mint ismeretes, ezen a meccsen a Nationalelf 2-1-re kikapott Spanyolországtól, így ezért búcsúzott az Eb-n. Kroos keserűen nyilatkozott, hogy ettől még nem tarthatja magát Európa-bajnoknak, hiába ismerte be a UEFA a hibát.

Ugyanilyen tizenegyeses probléma hevítette Waltner Róbert vezetőedzőt, aki szerint a csapatának javára igenis tizenegyest kellett volna ítélni a Kazincbarcika elleni meccsen, hiszen nemcsak a fordított helyzetben történt ugyanez, de ráadásul még a kazincbarcikai játékos is elismerte a bűntető jogosságát. A Szentlőrinc is kikapott.

Nyugodtan idecitálható egy régebbi írásunk is az U19-es dél-ázsiai női labdarúgó-bajnokság döntőjéről, ahol az India – Banglades találkozón végül pénzfeldobással (!) döntöttek a győztesről, hiszen mindkét csapat minden játékosa és kapusa berúgta a büntetőjét. Senki sem készült akkor ilyen gólszapora eshetőségre…

Mivel a sport – különösen a labdarúgás – önmagában jelentős üzleti értéket is képvisel, ezért a fenti események adják a kérdést, hogy egy-egy akár eurómilliókat érő bírói döntés miatt felelősségre vonható-e bíró, vagy sportszövetség. Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen üzleti nehézségek lehetnek ilyen esetekben! Esetleg nemcsak a továbbjutás miatti összegektől esik el a versengő csapat, hanem akár milliárdos szponzorációs összegektől is. Mégsem hallunk olyanról, hogy bármilyen sportágban nekiestek volna csapatok vagy versenyzők a róluk döntő bíróknak, esetleg pénzügyi követelést támasztottak volna szövetségekkel szemben.

Szinte bizonyosan nem áradhat szét a fény a szobában, hiszen a felvetettek inkább csak tankönyvben léteznek. De azért a tankönyv leképezheti a valóság egy nagyobb szeletét is! Minden játékvezető a sportági szövetségének, vagy annak valamely szervezetének munkavállalója, esetleg megbízottja. Vagyis a bíró „a láncolat végén” a szövetségnek a dolgozója. Mint ilyen beszámolási, elszámolási és anyagi felelősséggel tartozik a foglalkoztatójának. Aki viszont felelősséggel tartozik a foglalkoztatójának, az helyt kell álljon az egyes döntéseiért is. Ha az áruházi rakodó eltöri a tojást, akkor a tojás árát levonhatják a fizetéséből. Miért lenne ez másként a bíróknál? (Az áruházi rakodós példa azért sánta, mert az áruházi hórukk tojástöréséért az áruház nyújthatná be a számlát, míg a bíróknál a sérelmet szenvedett csapatok vagy egyének. Kicsit úgy, mintha a törött tojás miatt én mint vásárló akarnék pereskedni, hiszen aznap nagyon kívántam volna az omlettet.)

Felemelkedett hát a bírói felelősség, mint Neptun a habokból. Akkor már csak az a kérdés adódik, hogy miért nincs ennek világgyakorlata? Miért nem esik senki neki a részéről hanyagnak szánt bírónak, hogy elvesztette az olimpiai bajnoki címet vagy bármilyen egyéb versenyeredményt? Visszarántva mindannyiunkat a valóságba, valójában két okból. Egyrészt azért, mert a szövetségek kisebb kibúvókkal, előre lefektetett szabályokkal – minden sportágban, minden kontinensen más és más módon – kizárják a lehetőségét az ilyen kártérítési ügyeknek. Másrészt van ennek olyan gyakorlati oldala is, hogy az egyes bírók anyagi felelőssége mindenképpen korlátos. Akár azért, mert például a munkaügyi szabályok korlátozzák az anyagi felelősség mértékét néhány hónapnyi fizetésben maximálva a mértéket, vagy történetesen azért, mert a bírótól, ha minden vagyonát elveszik is, akkor sem tarthatja a nagyságrendet a kárral. Képzeljük csak el, amikor egy bírói hiba miatt a Real Madrid kártérítést követel egy partjelzőtől.

Egy kicsit még tovább komplikálhatjuk a képletet az úgynevezett elmaradt haszon intézményével. Ilyesmi Kroos esete. Kárként érti a jogtudomány azt az elmaradt hasznot, amit biztosan megkapott volna a károsult. Ennek sportjogi érvényesítése kizárt, hiszen nem bizonyítható sem a megítélt büntető utáni meccseredmény, sem az azt követő viadalok eredménye.

Amint látjuk, az elszámoltathatóság elméletileg létezik, gyakorlatilag azonban szinte lehetetlen vagy értelmetlen. Sok sportolói karrier számos szereplőjének ajkán lebeghet a kiáltás, de ezzel vége. A pályára lépve ezzel mindenkinek számolnia kell. Ez is igényel egyfajta sportolói fegyelmezettséget. Mentsvár marad egy felháborodott sajtótájékoztató, vagy legvégül a mindent felülíró ász, a szurkolók szeretete.

Simor MiklóssportjogászSimor Ügyvédi Iroda