Az argentin Thomas Müller már az európai kluboknál kopogtat

Julian Alvarez legutóbb az argentin bajnokság legkomolyabb összecsapásán mutatta meg a képességeit. A mérkőzésen, amit a hazaiak 2:1-re nyertek, nagyjából minden eldőlt már az első félidőben. Alvarez ugyanis a 25. és a 43. percben jelszó lőtt egy gólt, ráadásul két teljesen eltérő típusút: egyet a tizenhatoson kívülről, egyet pedig igazi center módjára a kapu torkából.

Ő ugyanis egy csatár. Ő az argentin labdarúgás legjobb játékosa napjainkban. Mármint azoké, akik a hazájukban játszanak, mert európai társai persze még mindig egy másik bolygón élnek. Sokan vannak, akik így gondolják, és sokan vannak, akik nyilvánosan támogatják őt. Mert az ő kora (mindössze 21 éves) lehetővé teszi az efféle bizalmi ugrásokat, és a pályán nyújtott teljesítménye teljes mértékben igazolja az elmúlt hónapokban körülötte kialakult hype-ot.

Tudja azt is, hogyan kell ügyesen manőverezni kintről. És tudja, hogyan kell gólt lőni: március óta 9-szer talált be a bajnokságban, jól elosztva (mindössze két duplát, utoljára a Superclásicón).

„Az argentin futball Thomas Müllerje a Riverben játszik”– mondta néhány napja Federico Bulos újságíró és rádiókommentátor. „A németek azt mondják, hogy Müller nem játszik egy adott poszton, ugyanakkor mindenhol ott van. Julian Alvarez nem 9-es, nem szélső, nem irányító típusú 10-es, de egy kicsit mindezekből a dolgokból".

Lionel Scaloni, az argentin válogatott szövetségi kapitánya ismeri és nagyon nagyra értékeli őt. Olyannyira, hogy tavaly nyáron magával vitte Brazíliába a Copa Americára. A Bolívia elleni könnyed, 4-1-es győzelem alkalmával egy maréknyi játékpercet adott neki a pályán, de időközben Alvarez abban a luxusban részesült, hogy Messivel, Di Mariával és Lautaro Martinezzel edzhetett.

Még Európa is elkezdte megismerni őt. A legfrissebb pletykák szerint az AC Milan beszállt az amúgy is zsúfolt versenyfutásba, amelyben a Tottenham, az Aston Villa és az Ajax is szerepel, valamint az Orlando City, akik egyedüliként próbálkoztak komolyan tárgyalni a Riverrel, eddig hiába. Mindez persze nem lehetetlen feladat: Alvarez 2022 decemberében lejáró szerződésében 25 millió eurós záradék szerepel. Nagy valószínűséggel tehát a szezon végén Európában költözik. Vagy akár már januárban.

Akik azonban a legjobban ismerik őt, az a Real Madrid. Ahol Alvarez büszkélkedhet azzal, hogy játszott, bár nagyon fiatalon és rövid ideig. 11 éves korában a fiatal Julian átkelt az óceánon, és elment egy meghallgatásra a Merengueshez, jól teljesített, de végül nem vették fel. A Chiringuito című tévéműsorban Josep Pedrerol spanyol szakújságíró a Superclásico után élesen kikelt magából: „De hol vannak a játékosmegfigyelőink?". Szavak, amelyeknek komoly visszhangja volt Argentínában, és nem csak egy ember arcára csaltak mosolyt.

„Ez volt az első alkalom, hogy repülőre szálltam" – nyilatkozta Alvarez. „Emlékszem, ahogy megérkeztem, még aznap odaadták a 10-et, és játszottam egy barátságos meccsen. Nyertünk, és lőttem néhány gólt. Rögtön utána beálltam egy tornán, amit meg is nyertünk. Miért nem maradtam? A Real csak 13 éves koromtól tudott szerződtetni, ráadásul az egész családomnak el kellett volna költöznie.”

Beto Marcico, a Boca egykori játékosa, aki a kilencvenes években a Riverben szerzett néhány gólt, a vasárnapi Superclasico előtt így nyilatkozott: „A középpályától felfelé intenzívek és veszélyesek. És náluk van az argentin futball legjobb játékosa, Julian Alvarez.”

Az egyik testvére Arañának, azaz póknak becézi Alvarezt, „mert amikor játszott, úgy tűnt, hogy több, mint két lába van”. A Superclásico után csapattársa, Nico De la Cruz pedig Niño Maravillának, vagyis csodafiúnak nevezte, akárcsak Alexis Sanchezt. Alvarez élvezi a pillanatot és szövi a saját hálóját. Ma a River Plate-nél és az argentin futballban, holnap Európában. A madridi villámlátogatást most hosszabbra cserélné.