Rátgéber László, a pécsi kosárlabda mágusa: csak azért nem öltük meg az ellenfeleinket, mert a szabályok tiltották
Frissítve 24/10/2026 - 13:28 GMT+2
Mit jelent otthontól hazamenni? Mennyire maradt meg lázadónak? Hogy lesz a tehetségtelen zenészből a Kispál és a Borz frontembere? A győzelem gyilkosság? A kilencszeres bajnok és kupagyőztes Rátgéber László a felejthetetlen sikersztori után is maradt a pécsi „barlangjaiban”, miközben az is kiderül, a magyar kosárlabdát fenekestül felforgató edző ma attól punk, hogy kedves…
Novak Djokovic és Luka Dončić közösen tekintettek meg egy Euroliga-mérkőzést Madridban
Videó forrása: SNTV
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy a beszélgetésünk első témájaként felbukkan egy tizenhat és fél kilós, vak, süket kutya. Szinte már Ilf és Petrov, Rejtő vagy Jonas Jonasson szatirikus világa sejlik fel…
Nagyon kell vigyázni Bobira, nincs jó bőrben. Majdnem elvitte a hasnyálmirigy-gyulladás, nem mindegy, mivel etetjük. Korábban elütötte egy autó, műtéttel sikerült életben tartani, de lépcsőzni már nem nagyon tud. Kutyaszállodába visszük, amikor elutazunk, ott nagyon nagy szeretettel bánnak vele. Ha Bobit letudtuk, irány Szerbia – kezd bele a Rátgéber Kosárlabda Akadémia szakmai és stratégiai igazgatója, a sportág alighanem legismertebb magyarországi alakja, aki nemrég ünnepelte a hatvanadik születésnapját.
Haza Újvidékre?
Igen-igen, ez az én régi dumám, hogy megyek haza, de ha ott kérdik, hol voltál, azt felelem, otthon. Tehát otthonról haza. Alapvetően családi program miatt utazunk, illetve lesz egy kis üzleti ügyem, valamint vasárnap előrehozott parlamenti választást tartanak Szerbiában.
Újvidék még mindig a boldogságot jelenti önnek?
Onnan származik a feleségem, és ott tudják, ki vagyok.
Csak azt ne mondja, hogy Magyarországon nem.
Pedig így van. Én itt egy edző voltam, aki tette a dolgát. Érti? A sport és a munkahely rengeteg érdekbarátságot szül, sok ilyen kapcsolatot épít ki az ember, miközben úgy viselkedik, ahogy valójában nem szokott. Igaz, hogy az életem a kosárlabda, és azt csináltam, amit a legjobban szeretek, de valahol ez a világ kicsit torzít. Nemrég, amikor a születésnapomat Újvidéken ünnepeltük, kiderült, hogy a barátaim alig húsz százaléka került ki a sport közegéből. Őszintén mondom, én nem az az ember vagyok Magyarországon, aki Újvidéken voltam. Back to the roots, azaz vissza a gyökerekhez.
Hozzáteszem, boldog vagyok Pécsett, van két undergroundom; a házam, fönt a Havihegyen, a másik barlangom pedig az akadémia. Itt is, ott is el tudok bújni, és néha kidugom a fejem…
Még egy gondolat Újvidék kapcsán: nem egyszer hangsúlyozta, hogy legendásan színes társaság gyűlt össze ott a nyolcvanas-kilencvenes években, olyan hírességekkel, mint a drMáriás művésznéven alkotó festő, író, zenész, vagy éppen a fájdalmasan fiatalon elhunyt Bada ”Dada” Tibor. Ön is zenélt, elég csak a Vegeta című számukat említeni. Ha akkor befut, a kosárlabda elveszti Rátgéber Lászlót, a punk új csillagát?
Nem, nem, ennek a veszélye nem állt fenn. Elsősorban azért, mert nincs jó hallásom; valójában tehetségtelen zenész voltam.
Aztán mégis állt több ezer ember előtt a Kispál és a Borz vendégeként…
Igen, mert nagyon tetszett nekik, hogy van itt egy hülye, aki bajnokcsapatot irányít, közben pedig rajong a zenéért és bátran színpadra áll – így alakult, hogy több pécsi koncerten is felléptem egy-két szám erejéig.
Az egyik ilyen sokak szerint minden idők legjobb magyar sportdala, indulója, amit a Kispál írt a PVSK-nak.
Az egy zseniális alkotás. A liverpooli You'll Never Walk Alone-ból jött az ötlet, van benne keringő és sörpunk, Lovasi Bandiék nagyjából egy nap alatt megírták, felvették. Annyi hiányérzetem van csak, hogy szurkolói kórussal kellett volna elénekeltetni – egyszer talán még megcsináljuk.
Meglehetősen egyszerűen hangzik a rátgéberi filozófia: győzzük le az ellenfelet!
Azt szoktam mondani, csak azért nem öltük meg a riválisainkat, mert a szabályok tiltották. Tudja, ma sem tartom szégyenletesnek ezt a kijelentést. Szerintem ez az élsport egyetlen útja, csak ebbe időközben belefáradtam. Mi edzők óriási lúzerek vagyunk. Amikor kikapsz, és azért volt ilyen is, az nagyon rossz érzés. Amikor pedig nyersz, senki nem kérdezi meg, mekkora a siker ára. Húsz vagy huszonegy szezonom volt, ha jól emlékszem három bronzérem mellett mindig döntőt játszottunk, sokat meg is nyertünk. Időközben szövetségi kapitányként irányítottam a női és a férfiválogatottat, azért ez kemény menet volt, és amikor azt éreztem, már nem tudom vezetni a csapatot, amelyik a győzelemért ”meggyilkolja” az ellenfelet, kiszálltam.
A nemrég készült életútfilmjében úgy fogalmazott magáról, mindig is mozdony volt. Lassult a tempója?
Nem hinném. Ha igen, csak azért, mert most több vagont húzok magam után. Régebben egyet húztam, melyben tizenvalahányan utaztak. Semennyivel sem dolgozom kevesebbet, az akadémia felépítése és működtetése mellett rengeteg időt töltök a sporttudománnyal is. A Nemzeti Kosárlabda Akadémia jól működő rendszer. Mondhatnám, hogy sikersztori a miénk, csak nem akarom dicsérni, megteszik helyettem a referenciáim. Rengeteg munka, tudás, tapasztalat van benne.
PhD fokozat summa cum laude minősítéssel a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán, habilitált doktori cím: már megbocsásson, nem éppen ilyennek képzel az ember egy tudósembert.
Pedig szerintem a sporttudóst úgy kell elképzelni, aki a gyakorlatba képes vinni a tudományt. Pontosan a rossz beidegződésekről, nevelési folyamatokról van szó. Amikor megkérdezem a pszichológustól, az akadémián belül hol képzeli el az irodáját, nyilván kiválasztja a megfelelő helyiséget. Én az ő irodáját a pályán látom. A tudományt is a pályára kell vinni.
Látjuk még edzőként a kispadon?
Nem hinném. Jelentős hiányosságot látok az élsportban, hogy úgy mondjam, nincsenek meg az alapok ahhoz, hogy csapatot tudjak építeni. Az edzőképzés a magyar kosárlabda egyik legnagyobb problémája, sportvezetői fronton sem állunk jól. Kevés partnert látok az érdemi munkához, ugyanakkor nem haragszom, és nem mutogatok senkire. Megértem, ha az önkormányzat nem ad pénzt, azt is, ha nincs megfelelő szponzor. Volt egy segélykiáltás, amire nagyon kevesen reagáltak…
Mi maradt meg a lázadó énjéből? Ha úgy tetszik, mennyire punk ma Rátgéber László?
Sokan azt mondják, nehéz ember vagyok, csakhogy ez nem így van. Inkább őszinte. Az én punkom most az, hogy mindenkivel rendkívül kedvesen bánok. Ez a válaszom a mai világra.
Nehezére esik?
Egyáltalán, sőt rengeteg újítást vezettem be az életembe. Az a filozófiám, hogy a közlekedés olyan, mint az utánpótlásnevelés: nem verseny, hanem együttműködés. Minden nap legalább négy-öt gesztust gyakorolok vezetés közben. Nem vicc, hét-nyolc éve figyelek erre, és jól érzem magam a forgalomban. Természetesen rendszerint nem kapom vissza, tehát amikor az irányomba kellene szívességet tenni, az elmarad. De nem veszem rossz néven – ilyen az élet.
Mondja csak, hogy fejezné be most ezt a klasszikus rátgéberi mondatkezdést! Az van…
…az van, hogy megyünk előre. Töretlen szenvedéllyel, miközben megválogatom magam körül az embereket, a munkatársakat. Szeretném, hogy olyan rendszerben éljek, melyben megvan a tudás és a teljesítmény tisztelete. Ugyanis az van, hogy az aranyérem pillanatnyi referencia, amely holnap elad, státuszt nyújt, beáraz. A valódi értéket mégis azok az emberek jelentik, akikkel együtt dolgoztam, akikre hatással voltam.
Kapcsolódó cikkek:
- Csótányok a hűtőben és egy felbőszített legenda – a 40 évvel ezelőtti magyar-amerikai női kosármeccs
- Juhász Dorka: "Bajnoki címek mellett a válogatottal is szeretnék több sikert elérni a jövőben"
Kapcsolódó témák
Csatlakozz a több mint 2 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Scan me
Hirdetés
Hirdetés