Vajon meg lehet-e verni kétszer egy tornán a Team USA-t?

Ami két héttel ezelőtt szenzációszámba ment, éppen az lehet most, a döntő előtt a francia férfi kosárlabda-válogatott legnagyobb nehézsége. Mert a férfi torna első napján kereshetjük a kifogásokat az amerikai csapat vereségére, ettől függetlenül ez valóban nem fordult elő a 2004-es athéni torna elődöntője óta. Csoportmeccsen pedig még soha. Valóban, ez volt az első alkalom.

A kifogások ugyanakkor tényleg jogosak. Az NBA nagydöntőben érdekelt három amerikai válogatott játékost még valószínűleg erősen nyomta a jetleg, közben mégis jelentős mennyiségű játékpercet kaptak. Middleton ugyan mindössze 5, Devin Booker azonban 18, Jrue Holiday pedig 27 percet játszott. Booker például majd’ egy félidő alatt két mezőnykosarat és két lepattanót tudott összehozni. Lehet, hogy lett volna egy szoros győzelem a csak félig bevethető játékosok mellőzésével? De lehet, hogy az USA éppen így járt jól, mert két történelmi győzelem egy tornán biztosan nem jöhet össze?

A három hiányzó– vagy inkább 2 – pedig idővel beindult: noha ez a torna nem Khris Middletonról szól, a másik két társ felnőtt a feladathoz, átlagaikban utolérték a kezdő ötös szintjét.

Az amerikai-francia nyitónapi meccs után mindkét csapat villámtempóban folytatta. Az Egyesült Államok Iránt és Csehországot lépte át 54 és 35 ponttal, majd a negyeddöntőben Spanyolország (az aktuális világbajnok!) következett 14 ponttal. Végül az elődöntőt magabiztosan 97-78-ra nyerték Ausztrália ellen. A csapat vezéregyénisége a kapitány, Kevin Durant 19-es pontátlaggal és meccsenként 4 gólpasszal, ráadásul a védekezésből is kiveszi a részét. A feladathoz és Duranthez leginkább Jayson Tatum ért fel. Nem véletlen, hogy a hátsó emberek viszik a csapatot: az USA leginkább kívülről veszélyes. A legjobbak a kinti dobások százalékában, és leginkább a festéken belül foghatóak.

Éppen ezt emeli ki a franciák 2000-es játékokon ezüstérmes kosárlabdázója, aki az Eurosport anyaintézményének, a Discovery-nek nyilatkozott. Fredi Weis szerint az amerikaiak gyengébben védekeznek belül. Így gyakran kell labdával keresni Rudy Gobert-t, a franciák centerét, védekezésben pedig fokozottan kell figyelni a kinti dobásokra.

Persze ne feledjük a lélektani szempontokat sem. Mégiscsak Franciaország az egyetlen veretlen csapat eddig a tornán, és az első meccsen a szerzett győzelem szárnyakat adott Nicolas Batuméknak is.

Kétségtelenül kisebb arányban, de mégis könnyedén nyerte mindkét következő csoport meccsét a francia válogatott is: a csehek ellen 20, Irán ellen 17 ponttal. A negyeddöntőben nagyon szerették volna elkerülni a mumus Spanyolországot, és ez sikerült is. Nem volt nehéz dolguk az olasz válogatott ellen, akiknek a legjobb nyolc közé kerülés is már eredmény volt, a franciák pedig mindenképpen a döntőig szerettek volna menni.

Ebben a leginkább Szlovénia volt a legnehezebb ellenfél. A 22 éves Luka Dončić nagyjából az egész világ kosárlabdájával szembeni fölényére nem nagyon vannak szavak, az elődöntőben is tripla dupláig jutott a Dallas Mavericks dobóhátvédje. Egy végletekig kiélezett meccsen ugyanakkor mégis az ő nevéhez fűződik az utolsó rossz döntés: a sok elhibázott hárompontos kísérlet után a labdát inkább lepasszolta, a labda nem került kosárba, Franciaország pedig egy ponttal döntőbe jutott.

Hogy kik lehetnek a döntő meghatározó francia játékosai? Ezt már a német válogatott olimpikon, Jana Jagl elemzi. Gobert a védekezésben, támadásban pedig Evan Fournier kintről és Nando de Colo– ha továbbra is úgy játszanak, ahogy eddig. Akkor már csak a harmadik emberre van szükségük, mert elsősorban a franciák támadójátéka a kulcs. Tudnak-e, lehet-e több pontot szerezni az amerikaiaknál? Hogy ki lesz a harmadik ember, majd meglátjuk. Talán Batum, talán valaki más jön a padról, és ad egy kis pluszt, pontokat szerez támadásban. A franciáknak a kosár alá kell juttatniuk a labdát, Gobertnek kell adniuk a labdát, hogy ott pontot szerezzen, vagy személyi hibákat provokáljon ki.