Sok mindenről lehetne beszélni az idei NBA rájátszás kapcsán. A nézők tömeges visszatéréséről, ami egyúttal visszahozta az igazi playoff hangulatot az arénákba, az esetleges korszak és generációváltásról, elsősorban a nyugati konferenciában, vagy a példátlan sérüléshullámról, ami azzal jár, hogy rengeteg sztár szereplése folyamatosan bizonytalan, ez pedig tovább növeli az amúgy is kaotikus képet a bajnoki esélyekkel kapcsolatban.

Azonban a hihetetlen egyéni teljesítmények miatt is emlékezetes marad ez a rájátszás, mivel a jelenkor legjobbjai az elmúlt hetekben sorra termelik az „agyeldobós” meccseket. Olyan egyéni teljesítményeket láthatunk, amikor valaki rengeteg pontot dob, kimagasló hatékonysággal. A hatékonyság mérésére az erre talán legalkalmasabb úgynevezett advance statisztikát érdemes használni: a true shooting percentage-et (TS%). Ez a statisztika igyekszik pontosabb képet mutatni a hatékonyságról, mint az egyszerű mezőnyszázalék, ugyanis beleveszi a számításba, hogy a hárompontos többet ér, mint a kettes, valamint figyelembe veszi a büntetőzést is, a három dobáskategóriát pedig igyekszik súlyozni is.

Hét meccs az örökkévalóságnak

Tokyo 2020
Bejutott a negyeddöntőbe az amerikai kosárlabda-válogatott
31/07/2021 17:54
A statmause.com-on könnyen rákereshetünk arra, hogy mely játékosok tudtak legalább 40 pontot dobni egy playoff meccsen a legjobb TS%-kal. Ezen listán a top 25-ből, 7(!) meccset találunk az idei rájátszásból, ami azért is elképesztő, mert a második legtöbb ilyen mérkőzést hozó év a 2016-os és a 2020-as, mindkét esetben két darab ilyen teljesítményt láthattunk.

Damian Lillard

Fotó: AFP

A legjobb ilyen meccs idén, könnyen lehet, hogy minden idők egyik legjobb egyéni teljesítménye Damian Lillardtól. A Portland irányítója az első körben a Denver Nuggets elleni ötödik meccsen dobott 55 pontot, 96.8 %-os TS-gal (17/24 mezőnyből, 12/17 triplából, 9/10 büntetőből), ez pedig minden idő leghatékonyabb 50 pont feletti meccse a playoffban. Sőt, a 40 pont felettiek közt is a második, mindössze a szintén portlandi Terry Porter előzi meg, aki az 1992-es nyugati döntőben dobott 41 pontot 101.7%-os TS-gal. (Igen, a TS 100% fölé is mehet, hiszen ha valaki csak kettesekből dob tökéletesen mezőnyből, akkor a TS%-ka is 100% lesz, ha triplákat is dob, akkor pedig lehet ennél több is, a TS% maximuma 150%.) Azonban Porter jóval kevesebb pontot dobott, jóval kevesebb rádobással, sokkal kisebb nyomás alatt, ugyanis Lillard kétszer is hosszabbításra mentette a meccset, mindkétszer óriási hátrányból hozta vissza a csapatát az utolsó percekben, miközben 12 triplájával NBA playoff rekordot is döntött. Igaz csapata így is vesztett, mert gyakorlatilag senki nem tudta segíteni a csapattársak közül. Ez a vereség pedig döntőnek bizonyult, így a párharcot is a Denver nyerte, 4-2-re.
A második legjobb idei ilyen meccs Devin Booker nevéhez fűződik, a Phoenix kettese a Lakers elleni a hatodik meccsen hozott egy 47 pontos meccset 90.5 TS%-kal (15/22 mezőnyből, 8/10 triplából). Ez mindeni idők ötödik legjobb eredménye a már említett listán. A Phoenix pont Booker történelmi meccsén zárta le a párharcot, és ejtette ki a sérülésektől sújtott bajnoki címvédőt, azóta a Suns már a Denveren is továbblépett, méghozzá söpréssel, és bejutott főcsoport döntőben.
Kawhi Leonard két meccset is hozott már ebben a rájátszásban, amivel felfért a listára, mindkettőt a Dallas elleni sorozatban, az első körben. Érdekes, hogy az ő csapata is el tudott bukni egy meccset, úgy hogy Leonard 40 pont fölött dobott 80% feletti TS%-kal, csakúgy, mint Lillardé. Viszont Leonard még egyszer képes volt ilyen teljesítményt lehozni a hatodik meccsen, ezzel pedig életben tartotta csapatát Doncicék ellen, ráadásul idegenben, hogy aztán a Clippers hét meccsen behúzza a párharcot. Sajnos Leonard a Jazz elleni párharc negyedik meccsén térdsérülést szenvedett, de csapata nélküle is bejutott a nyugati döntőbe, ahol a Suns lesz az ellenfele.

Kawhi Leonard (Clippers)

Fotó: Getty Images

A Brooklyn Nets játékosai már három meccset is hoztak a listára, a Boston elleni párharcban Hardennek és Durantnek is volt egy-egy olyan dobó estéje, ami befért a top 25-be. A Celtics sima legyőzése (4-1) után a Nets a legnagyobb bajnokesélyesnek tűnt, úgy nézett ki, hogy a szezon közben összeálló Durant-Irving-Harden trió megállíthatatlan támadásban, erre azóta se érkezett cáfolat, de közben minden rossz megtörtént a Brooklynnal, ami előfordulhat. A Milwaukee elleni első meccs első percében elvesztette a csapat James Hardent, annak combhajlító sérülése miatt. A támadójáték motorjának kiesése után a Nets kétszer is hatalmasat ment, és már 2-0-ra vezetett a párharcban, aztán azonban kiegyenlített a Bucks, sőt a negyedik meccsen Kyrie Irving is kidőlt miután egy kosara után Giannis Antetokounmpo lábára érkezett, és megsérült a bokája. Az ötödik meccsre ugyan visszatért James Harden, de láthatóan „féllábon” játszott, így a szoros párharcok során általában kulcsfontosságúnak számító ötödik meccsen elő kellett lépnie Kevin Durantnek, aki 49 pontot dobott (16/23 mezőnyből, 4/9 triplából, 13/16 büntetőből, 81,6 %-os TS%). Ennek az elképesztő teljesítménynek köszönhetően a Nets megfordította a meccset, miután a harmadik negyed közepén még 16 pontos hátrányban volt. Aztán a hatodik meccset megnyerte a Bucks, szóval ebben a párharcban hetedik meccs lesz.

Mitől van most ennyi elképesztő egyéni teljesítmény?

Azt nem igazán lehet megmondani, hogy miért pont ez a rájátszás hoz hét ilyen meccset, ami befér a top 25-be. Arra azonban lehet magyarázatot találni, hogy miért ebben az érában vannak ilyen meccsek, a listán 25-ből 15 meccs 2015-ös vagy az utáni. Ez részben összefügg azzal a jelenséggel, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy inflálódnak a statisztikák, hiszen egyre nő a tempó, minden csapatnak jelentősen több dobáskísérlete van meccsenként, miközben a hatékonyság nem csökken. Ráadásul az elmúlt években jelentősen megnőtt a hárompontos kísérletek száma is, ez azt eredményezi, hogy valamivel könnyebb jó statisztikai mutatókat elérni, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt (ezzel a jelenséggel például jól magyarázható a tripla-duplák számának ugrásszerű növekedése), ez azonban inkább a kvantitatív statisztikákra vonatkozik, nem annyira a hatékonyságra.
A tavalyi buborékban lejátszott playoffban csapatszinten volt kiugróan magas a hatékonyság, ezt a szakértők azzal magyarázták, hogy a pályák kialakítása elképesztően steril, már-már laboratóriumi körülményeket eredményezett, ugyanis Orlandóban nem csak közönség nem volt, hanem lelátó se, a palánkok mögött egyenes ledfalak húzódtak, a palánk mögötti tér és távolságok egyenletessége pedig kifejezetten megkönnyítette a játékosok dolgát, különösen a hárompontosok célzása során.
Úgy tűnik, hogy az idei rájátszás inkább arról szól, hogy az egyes sztárok elképesztő hőstetteket produkálnak, mint arról, hogy csapat szinten rekordszerű dobó teljesítményeket láthatunk.
Mindenképpen nagyon jó, hogy ilyen történelmi meccseket nézhetünk, de az idei playoffot még ezeknél a csodás estéknél is jobban meghatározzák a sérülések, sajnos úgy néz ki, hogy a végén az lehet a bajnok, akinek a végére több kulcsembere marad állva, bár reméljük, hogy ez nem így lesz.
NBA
Miért utáljuk a nagy hármasokat, és mi lehet számukra a feloldozás?
04/07/2021 07:15
NBA
Extra izgalom vagy profitéhségből elkövetett igazságtalanság?
18/05/2021 11:11