A kötelező győzelem megvolt, az önbizalomnövelés elmaradt

Délután azt írtuk, hogy innentől a hátralévő mérkőzések arról szólnak, hogy tapasztalatot szerezzünk, és jobb szájízzel térjenek haza a játékosok a vb-ről. Ehhez ideálisnak tűnt a mai ellenfél, hiszen Kongó csapata az eddigi négy mérkőzéséből egyet nyert meg, igaz, azt meggyőző fölénnyel Tunézia ellen.

A találkozó elején mindent eldöntött a magyar csapat, azzal együtt is, hogy több rossz döntés és egyéni hiba is volt a mieinknél. Viszont a védekezésünk működött, amíg a kezdősorunk volt a pályán, Lukács pedig hat zicceréből hatot belőve repítette el 11-4-es vezetésig a magyar válogatottat. Innentől kezdve pedig igazából nem nagyon változott az eredmény, hiszen ugyan vezettünk 10 góllal is, de a vége 30-22 lett. A második sorunkból támadásban elsősorban Kácsor Gréta jeleskedett, hátul viszont kiengedett a védekezésünk, és a kongóiak néhány ügyesebb játékosa ezt jól ki is használta.

Az ilyen mérkőzéseken a jobbik csapatok egyik legfontosabb feladata az, hogy a játékosok önbizalmat szerezzenek a következő feladatokra, ez viszont a magyar válogatottnál csak részben sikerült. Szikora Melinda elég jól védett, Lukács 7 gólt szerzett, de követett el komoly hibákat elsősorban döntéshozatali szempontból. Planéta Szimonetta 8/8-as lövési mutatóval zárt, mind az öt büntetőjét értékesítette, ami azért elég jó támadó teljesítmény egy védekező-specialistától. És mindenképp dicsérendő Vámos Petra, aki az elején lendületet adott a csapatnak, 4 góljából hármat is az első 5 percben szerzett, ő sem hibázott lövést.

A többieknél viszont talán inkább a negatívumok kerekedtek felül egy olyan ellenfél ellen, amelynek a jobb játékosai is csak a francia másodosztályban játszanak. Kívülről úgy tűnt, hogy Tóth Eszter abszolút nem tudott rákoncentrálni erre a mérkőzésre, a védekezése pedig Kongó ellen sem volt jónak mondható. Kovács Anett mind a négy lövését elhibázta, Szemerey Zsófi összesen 2 védésre és csak 13%-os védési hatékonyságra volt képes. Kácsor Gréta ugyan jól kezdett, de utána sok lövést rontott, Háfra Noémi alig vállalkozott, Bordás Réka hátul egy kiállítással úszott meg két olyan, az ellenfél álla/nyaka környékére érkező ütést, amik közül egy szigorúbb játékvezetői felfogás akármelyiket piros lappal büntethette volna, Szöllősi-Zácsik Szandra pedig annyira nem érezte ma a játékot, hogy a második félidőben már nem is került pályára.

Félreértés ne essék: nem az a cél, hogy lehordjuk a lelkileg elég mélyen lévő játékosokat, csak inkább arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy itt volt egy jó lehetőség arra, hogy egy kicsit a fejekben hátrébb kerüljön a Dánia elleni gyengébb teljesítmény, ezt a lehetőséget azonban nem sikerült kihasználni. És így kanyarodunk rá a vasárnap 18 órakor kezdődő, számunkra záró mérkőzésre, amelyen Dél-Korea ellen az lesz a tét, hogy a 9-12. helyek vagy a 13-16. helyek valamelyikén zárja-e a csapat a világbajnokságot. Ha a teljes erősorrendet nézzük, valószínűleg az előbbi kategóriába tartozunk, és ha a szerencsés sorsolás ellenére sem sikerül oda kerülni számszerűen is, az mindenképpen kérdéseket vethet fel a csapat jövőjével kapcsolatban.

Bízunk benne, hogy egy lelkileg kicsit jobb állapotban lévő csapat legyőzi Dél-Koreát vasárnap, és egy kicsit pozitívabban állhatunk neki az előttünk álló munkának.

Eredmény, középdöntő, 2. forduló, III. csoport: