Alighogy elindultunk az olimpia felé, máris lábon lőttük magunkat

Óriási lehetőséget harcolt ki magának a magyar férfi kézilabda válogatott azzal, hogy két napja egy fantasztikus hajrával legyőzte Izlandot. Portugália több szempontból is sokkal könnyebb ellenfélnek tűnt, egyrészt játékerőben, másrészt játékstílusban is az izlandi csapatnál, úgyhogy optimistán állhattunk az utolsó kristianstadi meccsünkhöz.

Ehhez képest az első 15-20 percben ami a pályán történt, az a létező legrosszabb forgatókönyveket is alul tudta múlni. Már az első percben piros lapot kapott Sipos Adrián, a legfontosabb védekező játékosunk, aki arcon találta a portugálok szupertinijét, Kiko Costát. Az első lövéseinket Miguel Ferreira védte, köztük ziccereket is, de sokáig benne volt a levegőben az, hogy sikerül felpörögni, mert a védekezésünk nekünk is működött, és a kapuban kezdő Székely Márton is jól kezdte a mérkőzést.

Aztán a folyamatos szerencsétlenkedés (rossz passzok, eladott labdák, rossz lövések) után a portugálok elkezdték belődözni a saját helyzeteiket, nálunk viszont maradt a szerencsétlenkedés, így óriási különbség alakult ki a két csapat között, 10-2 után sikerült elkezdeni tartani a lépést az ellenféllel.

Már az első félidőben voltak olyan pillanatok, amikor benne volt a levegőben, hogy vissza lehet jönni még ebbe a meccsbe, de aztán ezekben a pillanatokban mindig valami rossz történt, és a portugálok mindig vissza tudták állítani a különbséget. Az első félidőben Bodó Richárd volt az egyetlen veszélyes játékosunk, de ő is sok hibával játszott, a többiek pedig szinte teljesen veszélytelenek voltak.

A beállóinkat szinte csak akkor tudtuk megjátszani, amikor már eldőlt a meccs, és akkor is sokszor előfordult, hogy az egyébként nagyszerű Bánhidi még büntetőt sem tudott kiharcolni, annyira jól megtartották őt a hozzá hasonló méretű portugál belső védők.

Nehéz egy ilyen meccs után túl sok okosat írni, hiszen ez a nagyon súlyos vereség egyértelműen amiatt alakult ki, hogy a magyar játékosok nem pörögtek fel eléggé az elején, és nem voltak elég koncentráltak ahhoz, hogy a rossz kezdés miatti hátrányt esetleg sikerüljön ledolgozni. Van viszont néhány dolog, ami feltűnő volt.

Egyrészt Chema Rodríguez már Izland ellen is megpróbált egy általam soha korábban nem látott 7-6 elleni játékot. Ebben három beálló próbálja leszorítani a falat, Bodó és Hanusz van még a pályán a két szélső mellett. Nyilván ez egy olyan felállás, amit csak akkor vesz elő egy edző, ha meg akarja lepni az ellenfelet, vagy ha ég a ház. Viszont az előző mérkőzésen se sikerült ebből igazán jó helyzetet kialakítani, ezúttal pedig Bodó bizonytalankodása miatt üres kapus kapott gólok lettek belőle. Nem ezen múlott ez a vereség, de nehéz látni, hogy milyen szintű csapatok ellen működhet ez a játék.

A másik probléma, ami elsősorban a második félidőben jött ki, a szélsőjátékunk. Már a vb előtt tudtuk, hogy nem mi rendelkezünk a legerősebb szélsőkkel a világon, de amikor 5 napon belül harmadszor játsszák végig ezek a szélsők a mérkőzéseket, akkor olyan hibák születnek, mint Pedro Rodríguez kétszer indulása, ami ráadásul az egyik olyan helyzete volt a meccsnek, amikor már-már feltűnt a fény az alagút végén.

A hiba után a meccs végéig Pedro három lövést rontott, Bóka 4/6-tal zárt, de a két kihagyott helyzete óriási ziccer volt, szintén elég rosszkor. Amire ki szeretnék lyukadni: azzal, hogy a belső posztok erősítése érdekében oldalanként egy szélsőt nevez a kapitány a meccskeretekbe, pont azt kockáztatja meg, hogy ha ezeknek a játékosoknak nem megy a játék, az óriási hátrányt jelent a csapatnak.

Ráadásul Leimeter Csaba emlékeim szerint nem lépett pályára sem Izland, sem Portugália ellen, miközben Szöllősi Szabolcs csak a fent már részletezett három beállós 7-6 elleni játékban kapott szerepet, úgyhogy nagyon nem hiányzott volna ő sem a keretből. Külön szomorú, hogy a hasonló hibát elkövető, legfontosabb játékosainak túl sok játékpercet adó izlandi kapitány hibájából nem tanult a miénk.

Ha sikerült volna legalább egy pontot szerezni, tökéletes helyzetből várhattuk volna a középdöntőt. A Zöld-foki Köztársasággal két éve már találkoztunk, majd jöhetett volna Brazília (szintén egy 2021-es ellenfél), végül pedig a házigazda Svédország, egy olyan utolsó mérkőzésen, ami nem biztos, hogy nekik számított volna (ilyen helyzetben tudta kivívni a negyeddöntőbe jutást pont a svédek ellen női válogatottunk a legutóbbi olimpián).

Ehelyett kezdhetjük a középdöntőt a svédekkel, akiknek nem kell utaznia, akik a mi kínszenvedésünk idején átgázoltak Uruguayon, és akiknek mi leszünk az eddigi legerősebb ellenfelei, úgyhogy jóval pihentebben érkezhetnek a szerdai mérkőzésre, mint mi. Márpedig a portugálok elleni zakó miatt a magyar válogatott csak úgy juthat tovább a negyeddöntőbe, ha valahol tud egy ponttal többet szerezni Izlandnál és Portugáliánál.

Nehéz eldönteni, hogy mire van nagyobb esély: hogy mi pontot szerzünk a svédek ellen, vagy hogy az izlandiak vagy a portugálok pontot veszítenek Brazília vagy a Zöld-foki Köztársaság ellen. A mai játék alapján előbbire nagy pénzben nem fogadnánk - de a két nappal ezelőtti hajrával még arra is lehet esélyünk.