Nem kellett izgulnunk Szenegál ellen a vb-középdöntő első meccsén, még a horvátok is segítettek nekünk egy kicsit

20 perc játék után 10-2-re vezetett válogatottunk a világbajnokság középdöntőjének első mérkőzésén Szenegál ellen, és eddigre nagyjából el is dőlt a mérkőzés. A mieink a tornán megszokott kezdőcsapata (a kapuban Böde-Bíró, a mezőnyben Szöllősi-Schatzl, Kuczora, Vámos, Bordás, Klujber és Győri-Lukács) elsősorban védekezésben teljesített jól, és ugyan elég sok pontatlanság volt a játékban, a szenegáliakéban sokkal többet láthattunk.

Igazán csak a francia utánpótásben felnövő Soukeina Sagna jelentett veszélyt a kapunkra, az említett 20 perc mindkét szenegáli gólját ő lőtte, ráadásul szépségdíjas átlövéseket láthattunk tőle, a meccs legjobbjának is megválasztották. Ugyanakkor a torna talán legnagyobb felfedezettje, Doungou Camara szinte semmi emlékezeteset nem csinált.

Az első félidő végén érkező cseréknek köszönhetően a védekezésünk sokkal átjárhatóbbá vált (sőt, a szenegáli góltermés már a cserék előtti percekben megindult), de így is 14-8 volt a félidei állás.

A második játékrész gyakorlatilag végig úgy csordogált, hogy 6-10 góllal vezettünk, így aztán elég nehéz bármit mondani, mert egy ilyen helyzetben a kézilabdát meghatározó döntéshozatali folyamatok másképp működnek, mint egy szoros mérkőzés esetén.

Az mindenesetre érdekes volt, hogy Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány csak a félidők végén cserélgetett bele a meccsbe, bizonyos játékosok a fölényhez képest nagyon kevés játéklehetőséget kaptak - ennek megfelelően néhányan talán több játékpercet töltöttek a pályán, mint mások.

Óriási pech, hogy miután Golovin az utolsó 10 percre beküldte Szemerey Zsófit, egy faultot kapó szenegáli játékos ráesett a mosonmagyaróvári kapus térdére. Szemereyt le kellett cserélni, és csak bízhatunk benne, hogy nem súlyos a sérülése, mert nagyon szerencsétlennek tűnt az ütközés.

A végeredmény ugyanúgy 30-20 lett, mint a négy évvel ezelőtti világbajnokságon, amikor a két csapat utoljára találkozott egymással.

Ami a mi meccsünknél érdekesebb volt, az a délutáni Montenegró-Horvátország mérkőzés volt. Itt is volt egy térdsérülést szenvedő kapus, a mieink elleni meccsen kiemelkedően teljesítő Marta Batinović non-kontakt térdsérülést szenvedett, szinte biztosan véget ért a szezonja.

Már ekkor vezettek 3-4-5 góllal a horvátok, és bár a montenegrói csapat rá jellemző módon nagyot küzdött a végén, ez pontot nem ért, 26-25 lett a végeredmény.

Kétféleképpen lehet nézni ezt az eredményt. Egyrészt, ha a negyeddöntőbe jutás szempontjából nézzük, akkor most már csak eggyel kell több pontot szereznünk Montenegrónál a hátralévő két meccsen (mindkét csapat játszik a társházigazda svédekkel, nekünk Horvátország, Montenegrónak Szenegál a másik ellenfele). Másrészt viszont egy montenegrói győzelem nagyon közel juttatta volna a magyar válogatottat a csoport harmadik helyéhez, ami hat pont és jó gólarány esetén még akár egy kedvezőbb olimpiai selejtezőtornás szereplést is érhetne, mint egy 5-8. hely.

Ennyire azonban talán nem kell előreszaladni, az viszont biztos, hogy a két nap múlva esedékes Svédország elleni következő mérkőzésünkre (szombat 20:30) úgy mehet ki a pályára a válogatott, ahogy szeret játszani: underdogként, az esélyesség terhe nélkül.

Hátha összejön az a bravúrpont, amivel elérhetővé válna a célkitűzésben megszabott negyeddöntős szereplés.

Eredmény, középdöntő, 1. forduló, I. csoport: