20 jó perc kellett, olimpiai selejtezőtornás a magyar válogatott

Az előző, Svédország elleni mérkőzés után azt írtuk, hogy majdnem minden eddigi mérkőzésén jól játszott az első félidőben a magyar válogatott, a másodikra viszont vagy elfáradt, vagy a játékunk gyenge pontjait ismerik ki jobban az ellenfelek, mint fordítva. Most már az elején sem ment jól.

Ez pedig most elég egyértelműen - és nagyon sajnálatos módon - a torna végére dinamizmusának néhány százalékát elveszítő Vámos Petra gyengébb játékának volt köszönhető, hiszen felállt fal ellen nem sikerültek azok az előnyszerzések, amelyek az ő játékának a legfőbb fegyverei.

Emiatt pedig sem Kuczora, sem pedig Klujber nem igazán került lövőhelyzetekbe, az első félidőben a kezdőjátékosaink közül egyedül Győri-Lukács Viktória játszott jól (plusz Böde-Bíró Blanka a kapuban), aki lerohanásból, szélről, majd középen, betörésekből is eredményes volt.

Az volt a mieink szerencséje, hogy ez a horvát válogatott azért nem az az ellenfeleket legázolós fajta, így a gyengébb játékunk ellenére (és Böde-Bíró remelése miatt) nem tudtak igazán ellépni, 11-8 volt az állás 30 perc után. Az viszont sokat elárult a magyar csapat támadójátékáról, hogy a korábbi fehérvári kapus, Tea Pijević földöntúli, 59%-os lövési hatékonysággal védett az első félidőben.

A második félidő elején folytatódott az elég kilátástalan játék támadásban, a kezdősorunk sajnos ekkor sem tudott lendületet vinni a játékba. Amikor 5-6 gólos hátránynál elkezdett belecserélni a meccsbe Golovin Vlagyimir, valami megváltozott.

Védekezésben már az első félidőben is egész jól működött a nyitott formáció, amelyben Klujber hol Mičijević elé lépett fel, hol zavarót játszott, és amikor a második félidőben átálltunk erre a felállásra, az megakasztotta a horvátokat. El tudtunk kezdeni kicsit gyorsabban játszani, a Simon - Debreczeni-Klivinyi - Albek belső hármas megtalálta a réseket a horvát falban.

Volt olyan három perc, amely során 4-0-s sorozatban voltak a mieink, és sikerült két gólra felzárkózni. Ebben az időszakban nem csak Böde-Bíró hozott bravúrokat hátul, hanem Klujbernek is volt labdaszerzése, amelyből üres kapus gólt lőtt, és úgy tűnt, hogy megragadhatja a létező legutolsó esélyt a csapat. De aztán csak nem sikerült átlépni a saját árnyékunkon.

Háromgólos hátrányban, nagyjából hét perccel a vége előtt az addig hibátlanul játszó Győri-Lukács óriási ziccerben hibázott, megint elmentek néggyel a horvátok. Az ilyen pillanatok sokszor változtatják meg a meccsek dinamikáját, de mégis megmaradt a csapat hite, Böde-Bíró bravúrokat mutatott be, Simon csodálatos játékintelligenciával harcolt ki büntetőt a saját térfeléről, és volt némi szerencsénk is.

Klujber utolsó büntetőjénél - amelyet alighanem megköszönhetünk a játékvezetőknek - belehibázott, de a labda a kapufáról pont a kezébe pattant vissza, másodjára pedig bevágta Pijević mellett. Ezzel sikerült 22-22-nél kiegyenlíteni, majd Böde-Bíró védte óriási bravúrral Šimara szélsőziccerét. A következő támadásban Debreczeni-Klivinyi tört be bátran, gólt lőtt, és ugyan Milosavljević hetest és kétperces kiállítást harcolt ki a túloldalon, az ő utolsó hetesét Böde-Bíró a kapufára rúgta, onnan az alapvonalon túlra pattant, a hátralévő 40 másodpercben pedig iszonyatosan okosan sikerült ráülni a labdára, így a végén a horvátoknak már nem volt idejük támadni.

Nagyon hasonló a helyzet női és férfi válogatottjaink esetében. Ugyanúgy Svédországban játszottak a világbajnokságon 2023-ban, ugyanúgy elég rosszul játszottak a torna egészében. De ugyanúgy volt egy kiemelkedő 20 perces időszakuk egy kiemelten fontos meccsen, ahol hatgólos hátrányból fordítani tudtak, és ezzel olyan eredményt értek el, amellyel életben tartották az olimpiai reményeiket.

A fiúknál januárban ez a csoportkör egyik mérkőzése volt, Izland ellen, ahol az utolsó 18 percet sikerült nyolc góllal megnyerni, aztán a középdöntő végén lehetett szurkolni, hogy ez a győzelem - illetve az Európán kívüli csapatok legyőzése - elég legyen. A férfi vb-n ez negyeddöntős szereplést és végül nyolcadik helyet jelentett, az pedig majd jövő januárban, az Eb után derül ki, hogy melyik selejtezőtornára ér besorolást.

Most a szurkolás megelőzte a kulcsfontosságú meccset, hiszen vasárnap alakulhattak volna úgy az eredmények, hogy nem nagyon marad tétje a horvátok elleni meccsnek. De a brazilok megverték a cseheket, amivel biztossá vált, hogy a horvátok ellen elég egy egygólos siker az olimpiai selejtezőtornáért. Az utolsó 15 percben pedig hatgólos hátrányból sikerült fordítani ellenük.

A múlt heti Hosszabbítás podcastben beszélgettünk arról, hogy kellene már egy olyan meccs ennek a válogatottnak, ahol egy velünk nagyjából azonos szinten lévő ellenfelet sikerül legyőzni komoly téthelyzetben. Montenegró ellen ez nem jött össze, most viszont igen, ami új lendületet adhat a csapatnak.

Ami külön öröm volt, hogy a svédek elleni vereség után összeszedett problémáknak egy jelentős részére reagált a kapitány, részben kényszerből, de azért elég jól sikerült forgatni a csapatot, a végére a kezdőcsapatban helyet kapó mezőnyjátékosok közül csak Győri-Lukács volt a pályán - na meg Klujber, de nem támadásban, hanem zavaró védőként játszott nagyon hasznosan.

Egy teljesen felforgatott csapattal sikerült fordítani egy kiélezett helyzetben, óriási tétnél, egy olyan csapat ellen, amelytől a legutóbbi két Európa-bajnokságon is vereséget szenvedtünk. És amekkora mázlink van, ezzel a vb-10. hellyel várhatóan a legkönnyebb selejtezőcsoportban játszhat majd a magyar válogatott az olimpiai részvételért, egy európai topcsapat, Japán és Kamerun ellen.

Kell ennél jobb lélektani állapot és sorsolás ahhoz, hogy kimozduljon a gödörből a magyar női kézilabda?!