Szépre sikerült a búcsú - győzelemmel zárta a magyar csapat a kézi Eb-t

Mármint nekünk volt tét nélküli (hacsak nem számítjuk, hogy egy győzelemmel megszerezhető volt a 11. hely...), a szlovénok viszont egy győzelemmel még akár az elődöntőbe jutásban is reménykedhettek.

Lehet, hogy éppen emiatt a tétbeli különbség miatt, de fordítva alakult a meccs, mint ahogy ljubljanai közönség nagy része szerette volna: az első félidőben végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, a második közepén viszont egy jó periódussal elléptünk, és az akkor megszerzett előnyt sikerült is megtartani a végéig (29-25).

Ha a két csapat keretét összehasonlítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a szlovénok mélységben valószínűleg mögöttünk állnak, viszont a két keret legjobbja náluk játszik, Ana Gros éppen a második győri időszakát tapossa. Az nem volt egyértelmű, hogy mi lehetett Grosszal, de az első félidőben is csak néhány percet játszott a mérkőzés elején, majd a második elején ugyan sorra lőtte a gólokat, de egy idő után már nem került a pályára támadásban. Arra tippelnék, hogy valamiféle betegség vagy kisebb sérülés lehet a háttérben.

Márpedig Gros nélkül azért a szlovénok játéka a legveszélyesebb elemét veszítette el. Így kevesebb hely jutott a beállóknak (bár így is elég sok jó bejátszással borzolták az idegeinket), Omoregie egy-egy elleni cselezéseire is jobban oda lehetett figyelni, és mintha lelkileg is összenyomta volna a szlovénokat valami - az persze lehet belemagyarázás is, hogy ez Gros hiánya volt.

Ráadásul a túloldalon láttunk egy klasszis teljesítményt jobbátlövőben, Klujber Katrin 9 góljával messze a mezőny legeredményesebb játékosa volt, mindezt ráadásul már-már észrevétlenül hozta össze, megmutatva, hogy a következő évek válogatottjának stabil játékosaként számolhatunk vele.

Akármelyik mérkőzésünk után írtunk eddig értékelőket, mindig kiemeltük, hogy a kapusaink nem teljesítettek jól, a mérkőzés előtt a 12 versenyben lévő csapat közül a magyar kapusoké volt a legrosszabb összesített védési hatékonyság. Lehet, hogy a számok ma sem túlzottan kedvezők (30,5%), de volt egy olyan 10 perces időszak, amikor beállt Szikora, védett négy lövésből kettőt, majd egy kapufáról a szemére pattanó labda miatt kénytelen volt lejönni, és a visszaálló Janurik, aki amúgy a meccs egészében nem volt kiemelkedő, szintén gyorsan bemutatott három védést.

Ebben az időszakban 20-19-es szlovén vezetésről sikerült meglépnünk 24-20-ra, és innentől szépen, már-már a játékosok korát meghazudtoló érettséggel sikerült lehozni a hajrát. Sőt, ami még többet mond el a csapat tartásáról, az az, hogy Kuczora kihagyott ugyan egy büntetőt, a szlovénok pedig Gros hetesével négy perccel a vége előtt két gólra jöttek fel, és ebben a helyzetben is sikerült helyzeteket kiharcolni és gólokat szerezni. Igaz, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a szlovén kapusoknak nagyon gyengén ment, mindössze 6 védéssel és 17 százalékos hatékonysággal zártak.

A részletes értékeléssel a hét második felében jelentkezünk, annyit azonban mindenképpen érdemes kiemelni, hogy most, ezzel a kerettel reálisnak mondható a magyar válogatott szereplése, egyedül a Horvátország ellen elveszített találkozó miatt szomorkodhatunk, hiszen ha ott sikerül nyerni, a legjobb nyolc között zártunk volna.

Abban kell bíznunk, hogy ez a magyar női kézilabda gyengébb időszakának már a vége, és a fiatal, de már világversenyeken érlelődött játékosok a következő 10 évben felnőtt szinten is olyan eredményeket hoznak majd, amilyeneket az utánpótlás világversenyeken hoztak.