Ne kerteljünk: ez egy megsemmisítő vereség volt

Horvátország női kézilabda-válogatottja tökéletes példája annak, hogy az akarat mennyire sokat számít a sportban. Nincs a csapatnak egyetlen klasszisa sem, végtelenül egyszerű játékot játszanak, és mégis hatékonyak tudnak lenni sokkal erősebb riválisok ellen is.

A címvédő norvégok ellen is nagyjából 40-45 percig tartották magukat, és ugyan végül 9 góllal kikaptak, sejthető volt, hogy nem lesz egy sétagalopp ellenük játszani - különösen azután, hogy láttuk, hogyan megszenvedtünk a félamatőrökből álló svájciak ellen.

És ahelyett, hogy önbizalomnövelő kezdést produkáltak volna a mieink, a nyilvánvalóan súlyos önbizalom-problémákkal rendelkező magyar játékosok még mélyebbre ásták magukat azzal, hogy 11 és fél percig nem tudtak gólt lőni, úgyhogy egy 5-0-s kezdéssel rögtön kényelmes helyzetbe hozták a horvátokat. És innentől igazából nem történt semmi különleges, haladt a meccs, végig 3-5 góllal a horvát csapat vezetett, és általában amikor lett volna lehetőség a felzárkózásra, mindig elkövetett valaki egy buta hibát, így nem tudott lendületbe jönni a csapat.

Külön iszonyú idegesítő, hogy Tia Pijević nem egy top kapus, csak egyszerűen van egy - ellenfélként idegesítő - stílusa, mindig az utolsó pillanatokig kivár, mielőtt elmozdulna valamelyik irányba, és ha beletalál a mozgásba, akkor elég könnyű eltalálni. De ha ez nemzetközi szinten egy működő taktika lenne, akkor nem az Alba Fehérvárban játszana, az NB1 középmezőnyében.

Az, hogy a magyar csapat legjobb játékosa, Klujber Katrin 6/0-s lövési hatékonysággal hoz le egy ilyen meccset, egy olyan kapus ellen, akinek Fradi-mezben számolatlanul lövi a gólokat évente kétszer, nem nagyon vezethető vissza másra, mint hogy a válogatotton olyan lelkiállapot lett úrrá, ami még azokat is lehúzza, akik egyébként jó formában, önbizalomtól duzzadóan játszanak. Persze lehet, hogy ez egy spirál, amibe belekerültünk - mi, újságírók, leírjuk, hogy szerintünk ez nem egy túl erős csapat, a lányok ezt elolvassák, és el is fogadják, újra gyengén játszanak, mi pedig megint leírjuk, amit látunk, és ez így megy tovább.

A horvátok elleni meccs előtt és alatt pedig már egy olyan érzésünk is volt, hogy ez a teher a kapitányt is elkezdte lehúzni. A 16-os keretbe nem nevezte be azt a Szikorát, aki az idei BL-ben volt már a forduló legértékesebb játékosa. Azon kevés magyar játékos egyike ő, aki BL-csapatban játszik jó formában. A meccs során Golovin annyira próbálta keresgélni a megfelelő összeállítást, hogy állandóan variálta a csapatot. Hihetetlen szám: 40 olyan összeállítása volt a magyar csapatnak, amelyben kevesebb, mint 2 percig volt a pályán, ebből 30 olyan felállásunk volt, amelyben nem játszottunk egy egész percet. Ugyanezek a számok a horvátoknál: 15 és 12 összeállítás.

Ferling Bernadettnek volt egy nagyon jó gondolata a köztévén a Svájc - Norvégia mérkőzés alatt: az hiányzik a magyar válogatottból, hogy örömből kézilabdázzon, hogy élvezzék a játékosok a játékot. Azt már csak én teszem hozzá: ha ők élveznék, lehet, hogy mi is elkezdenénk újra élvezni a meccseiket.

Az utolsó csoportmeccs kedden, Norvégia ellen jön. Meglepő lenne, ha 10 gól alatt lenne a fogadóirodáknál a találkozó hendikepje.