Klujber, Kuczora, Kácsor kreálhat királyt a kapitányból

Nem irigyeljük a szövetségi kapitányt.

Úgy tűnik, hogy a 2020-as évek elejére végképp eljutott oda a női kézilabda-válogatottunk, hogy egy kettős együttállás negatívumait szenvedi. Az együttállás egyik fele az, hogy a 2000-es években nem termelt ki olyan mennyiségű jó játékost a magyar utánpótlás, akik most rutinos játékosokként húzhatnák a válogatottat. A másik pedig az, hogy azok közül a fiatalok közül, akik az utóbbi évek utánpótlás világversenyein megtanulhatták, milyen nyerni, nagyon kevesen játszanak BL-szereplő csapatokban, márpedig ha felnőtt szinten kiemelkedő játékosokról lenne szó, alighanem válogathatnának a BL-csapatok ajánlatai közül.

Egy ilyen mixből kellene válogatnia Golovin Vlagyimirnek, akinek a most kezdődő Európa-bajnokság a második világversenye kapitányként. A tavalyi vb-n egy kifejezetten jó sorsolásnak köszönhetően jó esélye volt a csapatnak a negyeddöntőbe jutásra, ám a németek ellen szoros, a dánok ellen szomorúan sima meccsen maradtak alul a mieink. Most ahhoz, hogy a magyar csapat a nyolc közé jusson, valószínűleg Horvátországot és a svéd-dán-szlovén-szerb négyes három továbbjutója közül egyet kellene megelőzni a középdöntőben. A korábbi években erre azt mondtuk volna, hogy simán megugorható szint, most viszont nem vagyunk ennyire optimisták.

Kovacsics Anikó, Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsanna, Szöllősi-Zácsik Szandra, Bíró Blanka, Háfra Noémi, Schatzl Nadine. Kis erőszakkal egy kezdőcsapatot lehet kiállítani azokból a játékosokból, akik az elmúlt 4-8 évben meghatározó játékosai voltak a magyar válogatottnak, és ilyen-olyan okokból hiányoznak abból a keretből, amely csütörtökön megkezdi szlovéniai szereplését. Ennek köszönhetően olyan játékosok kerülhetnek elő húzóemberként, akik eddig kiegészítő játékosok voltak, és ebben a helyzetben mindig óriási kérdés, hogy elbírják-e a plusz mentális és fizikális terhet.

A kapuban rendben vagyunk, hiszen Szikora Melinda személyében van egy nagyon jó formában lévő, rutinos játékosunk, aki rendszeresen kiemelkedően teljesít ebben a szezonban a Bajnokok Ligájában. Igaz, klubjában hozzá igazították a csapat védekezését, amire nem biztos, hogy a válogatottnak lesz elég ideje. Főleg, hogy Janurik Kinga, a másik BL-ben edződő kapusunk azért elég más stílusú játékos.

Balszélen elég komoly meglepetést jelentett, hogy az utolsó keretszűkítésnél kimaradt a csapatkapitány Schatzl Nadine, ám alapvetően itt is mondhatjuk, hogy rendben vagyunk, hiszen Márton Gréta még a mostani gyengébb ősz ellenére is nyugodtan mondható megbízható, nemzetközi szinten is jó játékosnak. Mellette visszakerült a válogatottba az a Korsós Dorina, aki rengeteg sérülés után került újra jó formába a Rapid Bukarestben (nem emlékszem nagyon olyan válogaott játékosra, aki román klubból játszotta be magát egy magyar keretbe).

Jobbszélen Győri-Lukács Viktória az első számú játékosunk, az ő formája nem mondható mostanság igazán jónak, igaz, a Győri ETO szélsőinél azért elég nehéz formáról beszélni, mivel a belső poszton szereplő játékosok annyira erősek, hogy a szélsőknek teljesen más a szerepük, mint a válogatottban, ahol sokszor muszáj nekik lövésre vállalkozniuk. Kimaradt az utolsó szűkítésnél Faluvégi Dorottya, a másik győri, így Győri-Lukács váltótársa a debreceni Töpfner Alexandra lesz, aki abszolút újonc a válogatottban. 26 évével viszont így is a keret idősebbék felébe fog tartozni.

Jobbátlövőben találjuk a keret legjobb mezőnyjátékosát, Klujber Katrin sokat fejlődött az elmúlt 1-2 évben mind védekezésben, mind támadásban. Általában magabiztosan értékesíti a büntetőit is, méretéből adódóan talán a kettes védekezése mondható gyenge pontnak, zavaróban viszont nagyon jó arányban szerez labdákat. Már a tavalyi vb-n is Albek Anna volt a keret legfiatalabb játékosa, és a jövőre nézve nyugodtan elképzelhető, hogy tavalyi és mostani kerettagságának nagyon pozitív következményei lesznek, a kimaradt Planéta viszont azokon a mérkőzéseken, amikor Kim Rasmussen rá építette a csapat védekezését, kiemelkedőt nyújtott, amire Albek még nem volt képes. Ő ráadásul egyike a 4 (!!) olyan játékosnak, aki a Mosonmagyaróvárból érkezett a keretbe, így idén összesen hat tétmérkőzést játszottak le a bajnokságban.

És akkor eljutottunk a keret azon részéhez, amiről nagyon nehéz pozitívumokat írni. Irányítóban Vámos Petra már nem a kiszámíthatatlanságáról és a vagányságáról ismert, hanem arról, hogy meccsenként van ugyan néhány jó megmozdulása, de elég jól kiismerte őt a nemzetközi elit. Tóth Eszter játszatását őszintén szólva egy picit sem értem, védekezésben majdhogynem emberhátrányt jelent, támadásban pedig nagyon kevés olyan dolgot csinál, ami váratlan lenne. Lehet, hogy az volt a kapitány célja, hogy ne csak 20 év körüli irányítók legyenek a keretben, de Tóth szerepeltetését maximum a kora indokolhatja, személy szerint sokkal szívesebben láttam volna a keretben az U20-as vb-n és a bajnokságban is remeklő (góllövőlista-vezető) Farkas Johannát, vagy a rendkívül dinamikus, és Golovinnal jó kapcsolatot ápoló Pál Tamarát.

A támadójátékunk X-faktora így Kuczora Csenge, a Vác 22 éves játékosa lehet, akinek legalább a dinamikája rendben van, testalkatából adódóan viszonylag jól tud kettesben védekezni, ám elég szertelen, nemzetközi szinten rutintalan játékos. A Németország ellen borzasztóan csúnyán elvesztett utolsó felkészülési mérkőzésen érezhetően lendületesebbé vált a csapat játéka a beállásával, ám nehéz volt számolgatni az eladott labdáit, annyi volt belőlük. Érzésem szerint a szokásosnál sokkal jobban múlik majd 2-3 játékos jó szereplésén a magyar válogatott teljesítménye az Eb-n, és Kuczora az egyik ilyen szereplő lehet.

Ugyanebbe a kategóriába tartozik Kácsor Gréta is. A 22 éves balátlövő idén egy szinttel feljebb lépett, és Vácról Debrecenbe igazolt, ahol a csapat második legeredményesebb játékosa a bajnokságban Töpfner mögött. Ám amíg kiegészítő emberként elfogadható teljesítményeket láttunk tőle azokon a mérkőzéseken, amikor lehetőséget kapott a válogatottban, most jó eséllyel Klujber mellett ő lehet a másik olyan játékos, akitől a távoli gólokat várjuk a csapatban. Debreczeni-Klivinyi Kinga ugyan jó formába lendült Siófokon, de nem valószínű, hogy megváltaná a világot, míg Kácsor utánpótlás szinten általában egy korosztállyal feljebb játszott, és 22 évesen itt lenne az ideje a felnőttek között is előrelépnie.

Beállóban az elmúlt években nagyon ritkán láttunk igazán jó teljesítményt a magyar válogatottban, a Füzi-Tóvizi - Pásztor - Bordás hármasnak most is elsősorban védekezésben lesz fontos szerepe, várhatóan Hornyák Dóra mellett játszik majd valamelyik beállónk a védelem tengelyében. Ők hárman nagyjából hasonló teljesítményeket nyújtottak eddig, így a rotálásuk könnyű lehet - hacsak nem lép valaki szintet, ami nagyon jót tenne a csapat játékának.

Az Eb-t elvileg a legkönnyebb ellenféllel, Svájccal kezdi meg a magyar csapat november 4-én. A svájci keret nagy része a hazai bajnokságból jön, négy játékost ad a keretbe a Vác EL-selejtezős ellenfele, a Brühl. Van néhány német légiós, két 17 éves játékos, a legrangosabb csapatban a viborgi Kerstin Kündig játszik. A csapat újonc, most először szerepel bármilyen világversenyen, így ha ellenül gondba kerülünk, az nagyon szomorú és komoly meglepetés lenne.

Ezután Horvátország következik, az előző Eb meglepetéscsapata. A keret gerincét most is a Kapronca és a Lokomotiva Zágráb adja, van hat romániai légiós, köztük az előző Eb-n remeklő Kalaus vagy Paula Posavec, illetve most is ott van a keretben a hosszú siófoki légióskodás után Törökországba igazoló Ježić is. A horvátok két éve nagyon komoly meglepetést értek el azzal, hogy bejutottak a legjobb négybe, és nem sok minden indokolja azt, hogy ezt megismételjék.

Norvégiáról nem nagyon lehet mit mondani, a csapat most is az Eb egyik fő esélyese. Az új arcok nagy része is a BL-ben játszik hétről hétre, a Reistad - Oftedal - Mörk belső hármasnál pedig nem valószínű, hogy lenne jobb. Természetesen még mindig a keret tagja a 42 éves Katrine Lunde, akiről maximum a győri magyaroknak lehetnek szép emlékei.

Továbbjutás esetén a középdöntőben jöhet Dánia, Svédország, Szerbia vagy a házigazda Szlovénia (a másik két házigazda, Észak-Macedónia és Montenegró a másik ágon játszik). A 12-be jutás kötelezőnek mondható, a legjobb 8 közé kerülés, amit a szövetség célként fogalmazott meg, már inkább tűnik álomszerű vágynak, mint reálisan elvárható eredménynek.

Az a szerencsénk, hogy ez az Eb a kevésbé fontos torna az olimpiai kvalifikáció szempontjából, bár az előző olimpiai ciklusban pont a négy évvel ezelőtti Eb 7. helyével sikerült egy nem túl nehéz selejtező csoportba kijutnia a magyar válogatottnak. Az viszont mindenképp jó lenne, ha nem három vereséggel jönnének haza a lányok, mert az jó eséllyel újabb kapitányváltáshoz, újabb kapkodó döntésekhez vezetne. Lehet, hogy a kapitány nem a megfelelő személy a válogatott élére, de amíg ilyen kerettel kell dolgoznia, addig ez nem is feltétlenül fog kiderülni.