Eddigi legjobb játékával is nagy zakót kapott női kéziválogatottunk

Azok után, hogy a magyar válogatott két mérkőzésen keresztül iszonyú görcsösséggel játszott az Európa-bajnokságon (Svájc ellen szűk győzelem, Horvátország ellen szűk de megsemmisítő vereség lett a vége), egy felszabadult csapatot láthattunk az A-csoport utolsó fordulójában. Ez persze amiatt is lehetett, mert Norvégia ellen az utóbbi 15-20 évben még a szoros vereségek is ritkák voltak, nem hogy a győzelmek (utóbbiból 2005 óta kettő jött össze világversenyen), úgyhogy semmilyen teher nem nyomta a játékosokat.

Az márpedig jól látszik, hogy ha nincs teher a magyar csapaton, akkor igenis képes megmutatni, hogy a játékosai képesek remek megoldásokra. Vámos, Kuczora és Klujber is lőtt bombagólokat, Győri-Lukács az első félidőben szépen használta ki helyzeteit (bár a másodikban volt néhány bántóan gyenge lövése), és szinte az egész első 30 perc során tartotta a lépést a magyar válogatott a végig a legjobbjaival felálló norvégokkal. A védekezésünkben elsősorban az okozta a problémát, hogy a brutálisan erős norvég belső hármas (Reistad-Oftedal-Mörk felállásban) nagyon szépen megtalálgatta a réseket a védekezésünkben, és jól játszotta meg Ingstadot beállóban. Az Esbjerg beállója 8 gólig jutott (9 lövésből), őt választották a meccs legjobbjának.

A díj másik várományosa Silje Solberg lehetett volna, aki nagyjából 50%-os teljesítménnyel zárta a mérkőzést. Ez 21 védést jelent, ami önmagában egy elképesztő szám, és egyben magyarázza is a két csapat közötti végül 10 gólos különbséget: ha csak egy átlagos, 30 százalékos teljesítményt nyújtott volna, a magyar csapat 30 gólig jut 22 helyett. A kapusteljesítmény nálunk is jobban alakult, mint az első két mérkőzésünkön (hozzátéve, hogy annál nem volt nehéz jobban teljesíteni), de ha a hivatalos statisztikát nézzük, összesen 7 védés, 18 százalékos teljesítmény jött össze a két magyar kapusnak. Érzésre Szikora egyébként nem védett rosszul, de a számok mást mutatnak.

Amit viszont a szemünkkel láthattunk, az az volt, hogy az első félidei szoros eredményhez (14-12 volt az állás a szünetben) kellett az, hogy a norvégok elképesztő mennyiségű kapufát lőjenek, és rengeteg ziccert rontsanak el, ami amúgy nem szokott rájuk jellemző lenni. A második félidőben már jobb hatékonysággal lőttek, és Solberg védéseinek a nagyobb része is ekkor esett - talán azzal is magyarázható ez a két statisztika, hogy a norvégok egy fokkal jobbal bírták a meccs második felét.

Ami pedig szintén jellemző volt: sokszor sikerült a norvég támadások első hullámait ügyesen kivédekezni, ám a végén sokszor volt egy-egy olyan klasszis megmozdulásuk, amivel nehéz mit kezdeni, legyen szó Reistad átlövéseiről, Mörk vagy Oftedal cselezéseiről és bejátszásairól, így a norvégok sokszor olyan támadásokat is góllal fejeztek be, amelyeknél már elkezdtünk bízni a sikeres védekezésben.

Most már csak az a kérdés, hogy a folytatásban melyik arcát mutatja a magyar válogatott: az első két meccsen látott görcsölőset, vagy a norvégok elleni első félidőben mutatott bátrat. Utóbbival ugyanis lehet esély jó mérkőzéseket játszani a középdöntőben. Mivel innen az elődöntőbe már csak a csoport első két csapata jut tovább, erről alighanem fölösleges beszélni, de látva a B-csoport eseményeit, esélytelenek semmiképp se leszünk a dánok, a svédek és a házigazda szlovénok ellen.

Mindhárom riválisunk 2 ponttal érkezik a középdöntőbe, mint ahogy a mi csoportunkból továbbjutó Horvátország is előttünk áll. Szerbiát győzte le ez a három csapat, a legjobban az utolsó körben a szlovénok szenvedtek meg a szerbek ellen (elég érdekes lehetett a Bregar-Mavsar házaspárnak, akik klub szinten Siófokon egy csapatot erősítenek, egymás ellen küzdeni a kispadon és a pályán). A három továbbjutó viszont körbeverte egymást, leginkább azért, mert a svédek iszonyatosan elrontották a dánok elleni utolsó csoportmeccs első félidejét, mindössze 5 gólt lőttek, és hiába nyerték meg a második félidőt 18-12-re, két góllal így is kikaptak.

A szlovén csapat még a nyitómeccsen a győri Ana Gros remeklésének köszönhetően kapta el az esélyesebb Dániát, míg a svéd-szlovén mérkőzésen 19-9-es második félidővel nyertek nagyon könnyen a svédek. Szlovénia továbbjutásával egyébként egy 18 éves rossz szériája szakadt meg a házigazdának, utoljára 2004-ben sikerült továbbjutnia a jelenleg Dragan Adžić által edzett csapatnak a csoportjából.

A középdöntő lebonyolítása meglehetősen furcsa, hiszen minden csapatnak lesz egy szabadnapja. A mieink már holnap este pályára lépnek Dánia ellen, legutóbbi egymás elleni mérkőzésünkön, a tavalyi világbajnokság középdöntőjében 11 góllal a dánok győztek. Ezután három nap pihenő jön a magyar lányoknak, majd november 14-én Svédország következik, akiket a tavalyi olimpia csoportkörében legyőztünk, igaz, a svédek már biztos csoportgyőztesként játszhattak a továbbjutásért küzdő magyarok ellen. Az utolsó fordulóban, jövő szerdán Szlovénia ellen zárjuk a középdöntőt, meglátjuk, hogy mekkora tétje lesz még egyik vagy másik csapat számára annak a meccsnek.

Elvárásokat nehéz megfogalmazni a középdöntő kapcsán a magyar csapattal szemben, de egyet azért mindenképp meg kell: ne attól féljenek, hogy mi van, ha valami nem sikerül, hanem játszanak bátran, maximum belecsúszik egy-egy hiba a játékba.

Nekünk biztosan sokkal jobb egy próbálkozó csapatot nézni egy tanácstalannál.