A bravúr elmaradt, de elégedetten zárhatják az Eb debreceni részét női kéziseink

Érdekes, hogy ha végignézzük ezt az Európa-bajnokságot, elég kevés olyan félidőt találunk, amelynek az elején a magyar válogatott egyértelműen jobb volt az aktuális ellenfelénél. A svédek ellen mindkét félidőt, a macedónok ellen a másodikat, a lengyelek ellen az elsőt és a románok ellen a másodikat kezdtük mi jobban, az összes többi félidő elején inkább az ellenfél volt jobb, vagy kiegyenlítettek voltak a viszonyok.

A franciák ellen az első félidőt 0-4-gyel, a másodikat pedig 0-3-mal kezdtük, és ugyan az első félidőben az utolsó bő hét percben sikerült visszajönni 6-10-ről, a második félidő elején beszedett háromgólos hátrányt már nem tudta ledolgozni a magyar válogatott - vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a franciák elképesztő rutinnal tartották meg az előnyüket.

Az, hogy a félidők elején nagyjából 50%-os a magyar csapat teljesítménye (öt félidő elejét nyertük meg, ötét vesztettük el, négy állt nagyjából egálra) ahhoz képest igazán érdekes, hogy a franciák elleni meccsel együtt 12-2 a megnyert félidők aránya a mieink javára.

A franciák elleni mérkőzésen ismét bebizonyosodott az, amiről még az Európa-bajnokság korai részében írtunk: a beállójáték hiánya középen nagyon egydimenzióssá teszi a válogatott játékát, ez pedig nagyban megkönnyíti az ellenfelek védekezését.

A franciák négy blokkolt lövéssel zárták a meccset, a távoli zónából 5/15 volt a magyar lövési mutató, különösen Kuczora Csenge (1/5 távolról, 4 eladott labda) fogott ki rossz napot, de a meccs legjobbjának megválasztott Klujber Katrin (2/6 távolról) is szenvedett felállt fal ellen. Rajtuk kívül csak Vámos Petra (1/2), Simon Petra (0/1) és az Eb-keretbe hétfőn behívott, először pályára lépő Juhász Gréta (1/1) próbálkozott lövéssel 9 méterről.

A beállóink, akik a románok ellen a legjobb meccsüket zárták, ezúttal kapuralövésig sem jutottak el, és ha azt írtuk két napja, hogy a számok nem hazudnak, akkor ez most is igaz: nagyon kevés olyan pillanat volt, amikor egy jó bejátszással meg lehetett volna játszani a beállókat.

Abból a szempontból persze meg kell védeni Füzi-Tóvizit és Bordást, hogy mindketten inkább védekező fókuszú beállók, Pásztor Noémi pedig amikor lehetőséget kapott ezen az Eb-n, inkább hibákkal vétette észre magát, de a top csapatok ellen nem igazán fér bele, hogy egy poszt ennyire ne legyen használva.

Elég kevés olyan kézilabdameccs van, amikor az egyik csapat semmi jót nem csinál, és bár nem brillíroztak a mieink a franciák ellen, azért nagyon sok örömteli fejleményt is észre lehetett venni.

A legfontosabb alighanem az, hogy a rossz kezdés és a több, mint 20 perces szenvedés ellenére sikerült kimászni a gödörből, és az első félidő hajrájában bő 7 perc alatt több gólt lőttek a magyar játékosok, mint előtte a játékrész első háromnegyedében. Ebben az időszakban elsősorban Győri-Lukács vitte a hátán a csapatot, hetest és kiállítást harcolt ki, lőtt gólt szélről, indításból és még egy olyan helyzetből is, ahol egy hosszúra sikerült indítást jobb kézzel, szinte kínaiból húzott be az üres kapuba.

Az is nagyon nagy pozitívuma a meccsnek, hogy Klujber 7/7-tel zárt büntetőkből, a magyar csapatoknak nagyon sokszor okozott problémát az, hogy a fontos meccseken a heteseket nagy százalékban értékesítsék, szerencsére ez most rendben volt.

És pozitívum az is, hogy annak ellenére, hogy Szemerey Zsófi a második félidőben megsérült, és a meccs után eléggé sántikálva tudott csak járni, nem tört össze a magyar csapat, küzdött az utolsó percig, és látva a játékosokat a lefújás utáni fél órában, nem azt éreztem rajtuk, hogy itt most összeomlott valami.

(Szemerey egyébként simán all-star kapusa lehet ennek az Eb-nek, ha Bécsben tud játszani, és úgy véd, ahogy eddig - ez 39%-ot jelent a torna egészére nézve).

Pénteken Bécsben Norvégia ellen folytatja a magyar válogatott, és ahogy Vámos Petra fogalmazott tegnap este, teher az biztosan nem lesz a csapaton.

A két csapat múltját olyan szörnyű emlékek alkotják, mint a 2004-es, budapesti elődöntőben elszenvedett 44-29-es vereség, a 2008-es 34-20, a 2010-es 34-13, a 2012-es, szintén elődöntőben bekapott 30-19, vagy a 2018-as 38-25. Legutóbb Ljubljanában 32-22 lett a vége a csoportkörben.

Szóval nem a magyar válogatott lesz az esélyes, de azért azt hozzá kell tenni, hogy a norvégoknál egy mindent megnyerő komplett belső sor (Kristiansen, Oftedal, Mørk) hiányzik a legutóbbi egymás elleni meccs óta, és bár Henny Reistad révén a norvégok rendelkeznek a világ egyértelműen legjobb játékosával, azért Deila és Skogrand talán kevésbé félelmetes játékosok.

Ha már félelmetes: Katrine Lunde még mindig itt van, 44 évesen, n+1. világversenyén, de kevesebbet játszik, mint az olimpián és gyengébb százalékkal is véd (34) - Silje Solberg 37%-on áll az utolsó középdöntős forduló előtt.

Az Eb-n egyébként szerda este Dánia és Hollandia között dől el, hogy ki lesz a franciák ellenfele a másik elődöntőben (a hollandoknak nyerniük kéne), és ha érvényesül a papírforma, akkor a négyből három csapat megmarad az olimpiai elődöntős mezőnyhöz képest - a svédek helyett viszont a magyarok játszhatnak az érmekért.