Az álom álom maradt: a Veszprém nem jutott a BL döntőjébe

2020 után újra a bronzéremért játszhat a férfi kézilabda Bajnokok Ligájában a Telekom Veszprém csapata, amely a kölni négyes döntő első mérkőzésén 37-35 arányú vereséget szenvedett a lengyel bajnok Kielcétől. Az eredmény papírformának mondható, hiszen a lengyelek megnyerték a csoportjukat (a Veszprém ugyanitt negyedik lett), majd elég sima győzelmekkel jutottak el az elődöntőig, ám a látottak alapján nagyon bánhatjuk, hogy a második félidő elején, egy 10 perces időszakban nagyon nem ment a játék a veszprémi kézilabdázóknak.

Az első félidőben nagyjából az az optimista forgatókönyv valósult meg, amelyet beharangozónkban írtunk: támadásban Mahé, Lauge és a padról beszálló Nenadić is remekelt, így a szélsőknek és a beállóknak is voltak helyei, a kapuban pedig Rodrigo Corrales 38%-os teljesítményt nyújtott, számos nagy bravúrt bemutatott, olyan klasszisok ziccereit védte, mint Dylan Nahi, akinek a második hibája után le is kellett ülnie a Kielce kispadjára. 18-16 volt a félidei állás, de abban talán csak bízni lehetett, hogy a veszprémi kapuban olyan teljesítmény jön majd a mérkőzés végéig, mint a szünetig.

Ezután kulcsfontosságú negyed óra következett a továbbjutás szempontjából. A második félidő elején egy elég véleményes piros lappal a dán játékvezetők végleg kiállították Blagotinšeket, amivel a három igazán jó hármas védője közül az egyiket elvesztette a Veszprém. A Kielce védekezése feljavult, a kapujába visszatérő Andreas Wolffnak pedig volt néhány elképesztő bravúrja, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy forduljon a mérkőzés képe. 11 perc után, egy 3-9-es sorozatot követően 25-21-es lengyel vezetésnél kért időt Momir Ilić, ám ez csak arra volt elég, hogy egy kicsit megtörje a Kielce lendületét.

A hajrá forgatókönyve olyan volt, amit a legrosszabb a vesztes csapat szempontjából végignézni. A Kielce folyamatosan a passzív játékok végéig játszott, de a legtöbbször gólra váltotta a támadásait - a második félidőben annak ellenére is 21 gólt lőttek a lengyelek, hogy miután átvették a vezetést, nagyon lassították a játékot. A Veszprém általában képes volt gyors gólokat lőni (elsősorban Rasmus Laugét érdemes ebből a szempontból dicsérni), de nem tudta megállítani a Kielcét. Iszonyatosan vontatott volt a mérkőzés, rengeteget állt a játék - nem emlékszem olyanra, hogy egy nettó 60 percig tartó kézilabdameccs bruttóban 110 percig tartson.

Ez a taktika amúgy is jellemző a Kielcére, Álex Dujshebaev, Karačić és Karalek is szeret meglehetősen rájátszani a kapott faultokra, ez nem volt másként ezúttal sem, és elég sokszor sikerült az amúgy meglehetősen rutinos dán bírókkal elhitetni azt, amit a lengyelek szerettek volna. A hajrában szokatlanul sokáig hagyták a passzív játékokat, de természetesen nem szabad az ő nyakukba varrni a vereséget.

Köln, 20 600 néző, v.: Hansen, Madsen (dánok)