Az álmok élnek, de idén már a négyes döntős részvétel is nagy dolog a Veszprémtől

Amikor szűk egy éve, tavaly júliusban bejelentették, hogy a korábban a csapatból visszavonult, azóta pedig utánpótlásedzőként dolgozó Momir Ilić lesz a Telekom Veszprém vezetőedzője, és hogy a következő években kissé más szemlélettel, a magyar játékosoknak fontosabb feladatokat adva, de talán kicsit az elvárásokból is lejjebb adva építkezik majd tovább a magyar férfi kézilabda zászlóshajója, alighanem kevesen gondolták, hogy 2022 júniusában a csapat ott lesz a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjében.

A csoportkörben a bajnoki ezüstérmesként csak szabadkártyával induló csapat negyedik helyen zárt a Kielce, a Barça és a Paris Saint-Germain mögött, ám a helyezéshez képest kellemes ágra került. A negyeddöntőbe jutásért az évek óta a szétesés ellen harcoló Vardar volt az ellenfél, és már a szkopjei odavágón megszerzett nyolcgólos győzelemmel sikerült eldönteni a továbbjutást, majd a negyeddöntőben a tavalyi döntős, a Kiel és a Szeged előtt csoportelsőként záró, ám tavasszal sok problémával küzdő Aalborg ellen sikerült egy csodálatos hazai első meccsen kényelmes előnyt szerezni a visszavágóra.

Abból a három csapatból, amely a Veszprémet megelőzte a csoportkörben, kettő ott van a Final4-ban is, és egyetlen gólon múlott, hogy a Paris SG-nek nem sikerült a négybe jutás, de a Kiel ellen ki lehet kapni a negyeddöntőben. A kieséses szakasz alapján tehát az a kép alakulhatott ki az emberben, hogy sokkal erősebb volt a Veszprém csoportja, ami már az őszi fordulók alatt is látható volt. Most pedig ennek a csoportnak a győztesét kellene legyőzni a döntős szerepléshez.

A veszprémi klub évtizedek óta az európai kézilabda egyik meghatározó alakja, először pedig éppen 20 éve játszhatott döntőt a Bajnokok Ligájában. Akkor a Magdeburggal nem bírt az Éles József nevével fémjelzett csapat, majd a Final4-érában 2014-től kezdve négy éven át mindig ott volt Kölnben a Veszprém, és most hetedszer játszhat a négyes döntőben. Az előző hat szereplés mérlege: három második, egy harmadik és két negyedik hely - azaz a Veszprém a négyes döntő vasárnapi mérkőzései közül csak egyet tudott megnyerni.

A lengyel bajnok az egész szezonban kiemelkedően teljesített nemzetközi szinten, oda-vissza legyőzték a Barçát a csoportkörben, igaz, március elején Veszprémben vereséget szenvedtek. Nemrég megnyerték a lengyel bajnokságot (a Płock elleni döntő mérkőzésen, ahol horvát játékvezetők öt piros és két kék lappal díjazták a csapatok durvaságát, döntetlent játszottak), viszont a nagy rivális Wisła Płock elvette tőlük a triplázás lehetőségét a kupadöntő megnyerésével.

A Barça szokás szerint uralta a spanyol küzdelmeket - leszámítva a szezon bombameglepetését, amikor a katalán csapat számos sztárját pihentetve kikapott az utolsóként a ligából kieső Antequerától, ezzel sokévnyi spanyol veretlenséget lezárva. Ráadásul azok, akik a szezon egy részét ilyen-olyan okokból kihagyták, mind újra egészségesek, és a korábbi veszprémi edző, CarlosOrtega rendelkezésére állnak. A Barça ellen talán csak az szól, hogy a Final4 érában még egy csapat sem tudott címet védeni, sőt játékosként is egyetlen kézilabdázó lett BL-győztes egymást követő években, a Kielcével és a Vardarral duplázó Ivan Čupić személyében.

A Kielnél számtalan áldozattal járt az, hogy a csapat a legnehezebb negyeddöntős párharcot kapta, és hogy egészen a szezon végéig küzdenie kellett a Bundesligában is. A PSG elleni negyeddöntő visszavágóján sérült meg Hendrik Pekeler, aki azon kevés kézilabdázó közé tartozik, akik támadásban és védekezésben is világklasszisok, majd a Bundesliga hajrájában sérült meg Sander Sagosen, a világ egyik legjobbja, és sajnos mindkettejükre hosszú hónapos rehabilitációk várnak. Ugyan az ex-veszprémi kedvenc Bjarte Myrholt sikerült visszahívni az eke szarvától, de a két sztár hiányát nagyon megérezheti a Kiel, és valószínűleg jóval kevesebbszer támaszkodhat majd a Filip Jícha által nagyon kedvelt 7-6 elleni játékra is.

Védekezésben nem sikerült a szezon végére megtalálni a legjobb felállást, Blagotinšek, Ligetvári és Sipos váltogatták egymást a legtöbbször a hármas pozíciókban, de elég sok olyan fontos meccse volt a Veszprémnek a tavasszal, amikor inkább múlott azon a csapat kapott góljainak száma, hogy Corrales vagy Cupara extrát hozott-e a kapuban. A Szeged elleni bajnoki döntő egyik meccsén igen, a másikon viszont nem sikerült ez a veszprémi kapusoknak, amire rá is ment a csapat újabb bajnoki címe - a Szeged története során először védett címet az NB1-ben.

Ami pedig a támadójátékot illeti, általában akkor mentek flottul a dolgok, amikor a Mahé-Nenadić páros egyike parádézott. Lauge ugyan általában megbízhatóan játszott, de ő mostanra inkább tűnik a gépezet részének, mint a támadójáték hajtóerejének, jobbátlövőben viszont Omar Yahia önbizalomhiánya és formahanyatlása (tyúk vagy tojás? ki tudja) okozott problémákat, hiszen Maqueda inkább epizodista, mint főszereplő. A jobbszélen Marguč továbbra is a csapat egyik legjobbja, de gyakorlatilag egyedül van, így a két nap alatt lejátszandó két meccs elég balhésnak tűnik, míg a túloldalon Štrlek magához képest sokat hibázott a szezonban, Manaskov pedig most tért vissza egy térdszalag-szakadásból, és láthatóan nincs még csúcsformában.

Annak ellenére, hogy a csoportkörben a Kielce oda-vissza győzött a Barça ellen, mégis a címvédő a négyes döntő esélyese, míg a Kielce és a Veszprém között a fogadóirodáknál nincsen nagy különbség az oddsokban, és az elődöntőn is csak hajszálnyival tartják esélyesebbnek a lengyel csapatot a magyarnál. Ez meglepő is, meg nem is: alighanem ha mindkét csapat a legjobbját nyújtja, 10-ből 6-8 meccset a Kielce nyerne, de ha az a 3-4 sztár, akik tavasszal meghatározták a Veszprém játékát, extrát nyújtanak, akkor egyáltalán nem lesz az a Kielce, amely 2016-ban 9 gólos hátrányról fordította meg a Veszprém ellen a Bajnokok Ligája döntőjét.

Idén meglepetés lenne a döntőbe jutás is a magyar rekordbajnoktól, de két dolgot nem szabad elfelejteni: a Final4-ban számtalanszor nyert már meglepetéscsapat; és tavaly júliusban bármelyik veszprémi szurkoló aláírt volna egy hetedik kölni túrát, az ottani eredményektől függetlenül. A nyomás az ellenfeleken lesz, ez pedig nagyon sokat számíthat a mostani, rendkívül kiegyenlített kézilabdában.