Van Aert: „Soha nem lesz belőlem háromhetes-menő”

Ha Herentals és országúti kerékpár, akkor elsőre minden belga szurkolóknak a legendás Rik Van Looy jutott eszébe. Így volt ez hosszú évtizedeken keresztül, egészen Wout van Aert megérkezéséig.

Manapság Herentals városáról már mindenkinek azonnal a Jumbo-Visma versenyzője ugrik be, nem a hatvanas évek kiválósága, a kétszeres világbajnok, a mind az öt nagy egynapost megnyerő Van Looy.

Sanremo, két Flandria, három Roubaix, egy Liége és Lombardia. A két vb-arany mellett ezeket a nagy egynaposokat nyerte meg Rik Van Looy, szóval elég magasra tette a lécet.

"Nem hiszem. Sőt, ez a tény még egy kicsit motivál is. Sanremót már nyertem, és a többin se érzem esélytelennek magam. Megfelelő felkészültés mellett persze. Talán idén mentem a legjobban egynaposokat, az utolsó órában mindig kifejezetten erősnek éreztem magam. Azt azért sajnálom, hogy a Flandria előtt pont bejött a koronavírus, és nem is indulhattam."

"A kerékpársportnak élek, széthajtom magam az edzéseken, sokat járok magaslatra, és minden apróságra próbálok odafigyelni. Máshogy ez nem műkődik."

"Jövőre a fókusz elsősorban a két nagy egynaposon, a Flandrián és a Roubaix-n lesz. Furcsa a következő év, mert a vb nem sokkal a Tour után jön, ami nem megszokott. Egyébként pedig az a terv, hogy sokat megyek majd Olaszországban. A Strade Bianche, a Sanremo és a Tirreno majdnem biztos."

"Ez így van. Három cross-vb-t nyertem Colnagóval, nemrég Szardínián voltam nyaralani, ahol valami csodálatos a tenger. Ilyen kék színt én korábban még nem is láttam. Jártam már turistaként Pugliában, Firenzében, szeretek Olaszországba utazni és imádom az ételeket is. A tészták egészen egyszerűek, de valahogy mégis zseniálisak."

"Elképesztően nagyot ment, szerintem ezt a rekordot senki nem fogja elvenni tőle. Kell egy kis őrültség ahhoz, hogy valaki ebbe beleálljon, de minden tiszteletem az övé. Tényleg zseniális volt, persze neki nem kis rutinja van pályán, ami mindennek az alapja. Sajnálom, hogy nem írtam rá utána, mert amúgy jóban vagyunk, de épp nyaralni voltam. És a feleségem már így is kiakadt, hogy kerékpárt néztem a tv-ben."

"Ne is mondd, az a verseny máig fájó pont. Talán a legfájóbb. Pár másodperccel kaptam ki tőle, ráadásul hazai közönség előtt."

"Soha. Ott van előttem Boonen példája, aki szintén maradt otthon, Molban. Nekem valahogy szükségem van a szurkolókra, a tőlük kapott szeretetre, meg a személyes kapcsolatokra. Vannak, akik órákat várnak rám a sarkon, vagy egy bár előtt, hogy kicsit velem tekerhessenek. Megint mások néha becsöngetnek hozzám egy fotó miatt. Ami persze akár zavaró is lehetne, de én ezt mégis szeretem. Kiszámoltam, idén 200 estét töltöttem valamilyen szállodai szobában, nem szeretném a maradék időt is egy külföldi apartmanban lehúzni."

"Nekem valahogy ösztönösen jön az egész. Tudom, hogy kell bánni a többiekkel, mikor mit kell mondani, és talán részben ezért is hallgatnak rám a srácok. Nálam minden magától jön.

"Szerintem a nyomást senki nem szereti igazán, de simán megbírkózom vele. Valahol kell is, hogy igazán jól tudj teljesíteni."

"Nekem ez eszembe sem jutott. Szeretek sok különböző versenyen indulni, és nem egyetlen dologra koncentrálni. Soha nem fogok tudni napról-napra és három héten keresztül úgy menni a nagy hegyeken, mint Pogačar vagy Jonas. Szeretek úgy versenyezni, ahogy most, ez motivál igazán, és nem akarok megváltozni. Nem gondoltam vagy készültem arra, hogy összetett versenyző leszek és háromhetest nyerek. Képtelen lennék télen azt mondani, hogy lényeg a július és csak a Tour számít. Én nem ilyen vagyok.

(La Gazzetta dello Sport)