2025. július 25., Montmartre, Párizs. A Tour de France utolsó szakasza. Wout van Aert hátsó kereke pattogott a csúszós kockaköveken. Közben az ízületei, melyeket próbált újraépíteni a tél során, minden egyes ütközésnél alaposan odaverődtek. Egy kilométer volt hátra, Tadej Pogačar ott volt mögötte, azt nem tudta csak, hogy mennyivel.
Egy örökké emlékezetes zárónap Párizsban, Van Aert szólóban nyerte a Tour utolsó szakaszát
Videó forrása: Eurosport
A csapatfőnök mondta a fülére, hogy a sárga trikós nincs a közelben, ő azonban ebből nem hallott semmit.
"A tévében mindig olyan tisztán látszik, hogy mi történik" – mesélte Van Aert. "De abban a pillanatban én nem hallottam semmit. Hallottam, ahogy kiabálnak, drukkolnak nekem, de mindig, amikor rádiózni próbáltam, azt gondoltam magamban, hogy basszus, ott vannak mögöttem."
"Visszanézni nem tudtam rendesen, mert az eső és a motorosok miatt nem láttam semmit."
Csak az utolsó egyenesben tudtam elhinni, hogy annyival elöl vagyok.
Ötven méterrel a cél előtt végül elengedte a kormányt, a karjait maga mellé engedte, látszott rajta, hogy halálosan kimerült. A cél előtt közvetlenül azért elkezdett ünnepelni, öklével a kormányra csapott, de ez a fáradt ünneplés is megmutatta, milyen energiákat emészt fel az, ha leszakítod Pogačart egy emelkedőn.
Az elmúlt két évben ez csak neki sikerült. Senki másnak.
Felegyenesedett végül a nyeregből, kinyújtott térddel állt a pedálokon. Több volt ez, mint puszta boldogság.
"Ez az ünneplés ott volt már a fejemben egy ideje. A sérülésem után volt egy célom. Meg akartam mutatni, hogy még itt vagyok. Hogy még itt vagyok a legjobbak között. Meg akartam mutatni, hogy még mindig állok és nyeregben vagyok. Ezért álltam fel a pedálokra és haladtam át úgy a célvonalon."
Wout van Aert
Fotó: AFP
Három hónappal később Van Aert már Los Angelesben volt, ott gondolt vissza erre a napra. Az őszi kaliforniai napfény nagyon messze van a sárral tömött belga cyclocross-pályáktól, ahol a 31 éves belga klasszis először nevet szerzett magának.
Ezúttal a nyugati parton volt, együtt a Visma csapatával, ahol meglátogatták a csapat kerékpárgyártóját, a Cervelót. Két nappal korábban 250 rajongó csatlakozott hozzá egy laza kétórás tekeréshez.
"Mivel nincs igazán nagy verseny az Egyesült Államokban, akár azt is gondolhatná az ember, hogy elfelejtették ezt a sportágat. De mi most megtapasztaltuk, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz."
Egy nappal később vendégül látta őt Reggie Miller, aki a montizás megszállottja, és aki tagja volt az Amerikai Kerékpáros Szövetség igazgatóságának.
Kondiztak együtt, büntetőket dobtak, dumáltak Miller pályafutásáról, a visszavonulásáról és arról az álmáról, hogy egyszer talán majd kommentálhatja a Tour de France-t. A korábbi dobóhátvéd amúgy az NBC-nek dolgozik és tagja az NBA-meccseket közvetítő csapatnak.
"A kosármeccsek eléggé el tudnak húzódni a sok időkérés miatt, de egy pillanatig sem unatkoztam" – mondta Van Aert, miután végignézte a Lakers meccsét a San Antonio Spurs ellen.
Wout van Aert
Fotó: AFP
"Mindig lehet más sportágakból is tanulni. Az NBA teljesen más pénzügyi rendszer, mint amiben mi működünk. Tanulnunk kéne tőlük és kipróbálni ezt-azt. Persze a változtatás nagyon nehéz lenne."
Van Aert szeretné, ha a World Tour visszaérne az Egyesült Államokba. Bár hamarosan részt vesz Kansasben egy gravelversenyen, az azért nem ugyanaz, mint amikor a Kaliforniai Körön tekertek az országúti menők. A versenyt legutóbb hat évvel ezelőtt rendezték meg, azóta az amerikai kerékpárrajongók nemigen találkozhatnak a sportág sztárjaival.
"Ez egy nagy piac, szóval, remélem, hogy hamarosan lesz majd itt egy jó verseny. A szponzoraink nagy részének itt van a főhadiszállása, úgyhogy kár, hogy a csapatok nem mutathatják meg itt magukat."
"Logisztikailag nem hiszem, hogy problémát jelentene, hisz vannak tengerentúli versenyek, a gond inkább az, hogy a naptár már így is nagyon zsúfolt."
Wout van Aert
Fotó: AFP
Nem véletlen mondja ezt Van Aert, hisz szeptemberben ő is befejezte az idei szezont, hogy maradjon elegendő ideje a regenerálódásra. Egyébként is, mint mondta, pályafutása egyik legnehezebb időszakán van túl.
"Tavaly volt egy nagy bukásom a Dwars door Vlaanderenen, úgyhogy már az önmagában egy nagy visszatérés volt, hogy készen álltam a Tour de France-ra."
"A Vueltán aztán a forma is megvolt újra. Nyertem is versenyeket, úgy éreztem, hogy igazán visszatértem, minden összeállt, de aztán jött megint egy bukás és fel kellett adnom a versenyt."
A 16. szakaszon rajta volt a ponttrikó, amikor bukott lejtmenetben. Egy hosszú, mély vágás keletkezett a térdén. A két 2024-es bukása visszahozta a 2019-es Tour időfutamán szerzett, az egész karrierjét veszélyeztető sérülésének emlékét.
"Akkor túl közel volt két sérülés egymáshoz. Azt hittem, hogy itt is ez lesz. Ez már túl sok volt. Minden sportoló hozzászokik valamilyen szinten a sérülésekhez és a visszatérésekhez."
És eszembe jutott, hogy most akkor csináljam végig újra az egész rehabilitációt azért, hogy aztán jövőre megint bukjak? Vajon hajlandó vagyok én ezt megint elölről kezdeni? Komoly mentális krízis volt ez számomra.
Pogacar a párizsi befutóra is ráment, de Van Aerttal ő sem bírt - összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
"20 évesen még nem foglalkozol annyit a bukásokkal, még nincsenek ott a fejedben. De aztán amikor már túl vagy néhány sérülésen, megérted, hogy miről szól ez az egész. És normális, hogy viszed őket magaddal. Minden sérülésed egyre komplikáltabb lesz, és nem segít, amikor már van családod és gyermekeid."
"Tavaly elmaradt a téli pihenés, mert a visszatérésemen dolgoztam. A klasszikus szezon jól sikerült, de a győzelmek elmaradtak. Így aztán hiányzott a visszaigazolás, hogy igen, újra itt vagyok."
Aztán jött a Giro 9. szakasza, a sienai befutó, ahol lesprintelte a rózsaszín trikós Isaac del Torót. A győzelem után a felesége, Sarah karjaiba omlott.
A verseny eleje elég zűrös volt, mert egy kicsit beteg voltam előtte. Így aztán sok minden összejött, ezért lett a szokottnál érzelmesebb a dolog.
"Ha nyerek jövőre Grand Tour-szakaszt, tuti, hogy nagyon menő lesz, de más élmény, az biztos."
Van Aert komoly felvezetése döntötte el a Giro 12. szakaszának végét - Összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Van Aert a többi kerékpároshoz hasonlóan hordozza az élsporttal együtt járó sebeket a testén. A legtöbb sportágban ezt a mondatot átvitt értelemben szokták érteni, a kerékpárban azonban ezek nagyon is valódi sebek.
"A legtöbbet közülük szerencsére takarja a felszerelés, de van belőlük bőven. A térdem mondjuk eléggé rosszul néz ki, az igaz. Ráadásul, amikor rájuk nézek, eszembe jut mindaz, amin keresztülmentem. Nem élem meg drámaian a dolgot, de néha azért be tud marni a dolog."
A Giro végén Van Aert segítőként ment nagyot. Oroszlánrészt vállalt Simon Yates rózsaszín trikójából azzal, hogy ott volt elöl, amikor kellett a Colle delle Finestrén és segített a kapitányának.
A cél az, volt, hogy ezt a győzelmet a Tour de France-on is megvalósítsák. A segítő ugyanúgy Van Aert lett volna, a győztes pedig Jonas Vingegaard.
"Szeretünk sporttörténelmet írni" – mondta a vezetőedző Jacco Verhaeren. "A célunk mindig a győzelem, igaz, sok más módon is tudunk inspirálni másokat."
A győzelem végül Pogačaré lett, de Van Aert büszke volt a csapatra, különösen arra, hogy proaktívan, támadó szellemben versenyeztek.
Melós volt, de összejött az első Van Aert-győzelem
Videó forrása: Eurosport
"Néhány évvel ezelőtt inkább az azonnali eredményekre mentünk. Miután megnyertük kétszer a Tourt, szerintem mindenki látta, hogy az egész attól volt különleges, ahogy csináltuk. Jonas sárgában volt, én megnyertem a zöldet. Az emberek nyilván a győzelemről is beszéltek, de arról talán még inkább, hogy hogyan tekertünk csapatként együtt."
Az idén támadtuk a versenyt. Volt tervünk minden fontos szakaszra. Úgy gondoltuk, ez a hozzáállás értékesebb. Csapatként akartunk történelmet írni, mert ezek is mi vagyunk.
Van Aert Montmartre-on aratott győzelmében benne volt ez a szellemiség. A Tour 21. szakasza egy önálló klasszikusként is megállta a helyét. Pogačar, Van Aert és egy másik vismás, Matteo Jorgenson tagja volt annak a hatfős csoportnak, amelyik elgurult a mezőnytől és amelynek tagjai együtt kezdték meg az utolsó kockaköves emelkedőt.
"Az, hogy hatan vágtunk neki az utolsó körnek, meglepetés volt. És meglepetés volt az is, hogy ott volt velünk Tadej. Azt gondoltam, kerülni fog minden kockázatot és csak arra figyel majd, hogy épségben megjöjjön sárgában."
Örökre emlékezetes mini Strade Bianche a Girón: megtört a Van Aert-átok
Videó forrása: Eurosport
"Le a kalappal, hogy még ekkor is versenyzett. Ezzel ráadásul még értékesebbé tette a győzelmemet."
"Az, hogy Matteo is ott volt az utolsó körben, sokat segített. Már a verseny előtt az volt a tervem, hogy a Montmartre-on támadok, és ezt végre is akartam hajtani. Az első két mászás alkalmával azt éreztem, hogy tudtam volna erősebben is nyomni. Úgyhogy az önbizalmam egyre csak nőtt."
"Ennek ellenére az, hogy Tadejt leszakítottam, egészen hihetetlen volt. Nyomtam, ahogy tudtam, hogy minél hamarabb eljussak a célig. Óriási érzés volt áthaladni a célvonalon, igaz, csak néhány nappal később esett le igazán, hogy mi történt. Emberek százai írtak rám, kerestek meg és mesélték el, hogy ők hogyan élték meg a történteket."
Van Aert egyedisége abban rejlik, hogy nem lehet őt beskatulyázni. Ott van a világ legjobb klasszikus menői, sprinterei és segítői között is.
"Ez a szép az egészben. Egyik nap te vagy a kapitány, máskor pedig egy értékes tagja vagy a csapatnak. Csapatként nyerni fantasztikus dolog, ugyanakkor, amikor egyedül nyersz, az semmi máshoz sem hasonlítható."
Van Aert-dráma és hatalmas O’Connor-küzdelem a Vuelta 16. szakaszán – összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Ha nem lennének meg a saját lehetőségeim, csapattársként sem tudnék ilyen hasznos lenni.
Van Aert volt Vingegaard, Jorgenson és Primož Roglič segítője is az évek során. Ahány kapitány, annyi féle karakter.
"Valaki azonnal magához ragadja a szót a megbeszéléseken, de olyan is van, aki ennek pont az ellentéte. A legfontosabb az, hogy olyan hangulat legyen a csapatban, amiben mindenki önmaga lehet és jól tud teljesíteni."
"Én sokat követelek magamtól és a csapattársaktól is. Mindenkitől elvárom, hogy maximálisan hangolódjon rá a versenyre, és hogy legyen összeszedett. Ez nehéz lehet a kaotikusabb versenyzőknek, és azoknak, akik szeretnek csak a flow-val menni."
Két verseny van, amit Van Aert még mindenképpen szeretne megnyerni: a Flandria és a Roubaix.
Egész pályafutásom során ezeket a versenyeket üldöztem. Ezek lennének a hab a tortán. Mindent jelentenének nekem.
"Volt olyan, amikor a sérülések után egy kicsit kerülni akartam a kockázatot, könnyebb naptárt raktam össze magamnak. De aztán meg utáltam, amikor nem voltam azon a szinten, ahol lehettem volna. Megértettem, hogy nekem az kell, hogy érezzem, a legjobbat hozom ki magamból, és hogy a versenyek után nem bánok semmit."
Belga lévén Van Aertra extra teherként nehezedett a Flandria és a Roubaix megnyerése. Belgiumban a kerékpárosoknak komoly presztízse van. Az elmúlt hat évben mindig a sportág képviselői lettek az év sportolói, kétszer épp Van Aert.
Hihetetlen visszatérés, Evenepoel sprintben verte Van Aertot - Videón a befutó!
Videó forrása: Eurosport
"Egy belgának ezek az év legfontosabb versenyei. Gyerekként rendkívül motiváló volt, hogy itt vannak a közelben. Aztán persze megérkezett a nyomás is, ami egyre nagyobb lett az elmúlt években. Ezzel néha elég nehéz megküzdeni."
"Idővel persze azért egyre könnyebb is, hisz minden új tapasztalat segít egyre jobban átlátni ezt a két versenyt. Úgyhogy a teher nem nyomja már úgy rá a bélyegét a teljesítményemre, mint korábban. Mondjuk főleg cyclocrossban volt az, hogy nem tudtam teljesíteni a nagy versenyeken, mert annyira ideges voltam."
Miközben a Vismánál anyagi szempontból minden biztosított, Van Aert azért látja, hogy sok csapat, köztük belga és holland csapatok is, mint a Lotto, a Wanty és az Alpecin is gondokkal küzdenek. Utóbbinak például még nincs névadó szponzora a következő szezonra.
"Elég nagy a piac, úgyhogy ennek nem kellene így lennie. Nincs rendben, hogy csapatok ilyesféle problémákkal küzdenek, akár el is tűnnek. Csak nagyon kevés olyan csapat van, amelyiknek nagy, nemzetközi szponzora van."
"Ott van például a Red Bull. Abban bízom, hogy a jövőben több ilyen nagy szponzor is érkezik majd a sportágba, akár amerikaiak is. Azt is remélem, hogy nem hallunk majd olyan történeteket, amelyek egyes csapatok létért folyó küzdelméről szólnak."
Bár nagyon jött Van Aert, végül Pedersen nyerte a Giro első sprintjét és vele a rózsaszín trikót