„Inkább még egy szakasz, mint a kilencedik hely összetettben”

Nagyot fordult a világ három hónap alatt az örök segítőnek számon tartott Damiano Carusoval, aki egy szakaszgyőzelem mellett előbb második lett összetettben a Girón, majd ígéretéhez híven, segítőként használta ki a „szabadnapot”, és nyomott le egy emlékezetes szólót vasárnap a Vueltán. Ami nem mellesleg a hetedik szökésből összehozott, bahreines győzelem volt ebben az évben.

De honnan indult, egyáltalán miért kezdett tekerni, és mi az oka annak, hogy 34 évesen robbant be igazán? Damiano Caruso minden kérdésre válaszol.

A kezdéshez Szicília keleti részére kell utaznunk, a Taormina miatt a turisták által érthetetlen módon háttérbe szorított Ragusáig. Igen, abba a városba, ahol az olasz szinten igencsak népszerű sorozatot, a Montalbano felügyelőt is forgatják.

'Citta dei Ponti', vagyis 'a hidak városa’. A szigeten csak ezen a becenéven fut az egyébként 500 méter magasba épült város, a gyönyörű, barokk stílusú székesegyházáról híres Ragusa. Innen - Nibalihoz hasonlóan jó messziről - indult Damiano Caruso.

Caruso Ragusában született, oda is járt iskolába, konkrétan a helyi középsuliban ismerte meg a mostani feleségét Ornellát, aki Damiano két gyerekének édesanyja.

De miért kezdett egy ragusai srác pont kerékpározni? Hisz a kilencvenes évek végén alig voltak versenyek a környéken, mindenki focizni akart, miközben a helyi csapat még a Serie C-ben sem számított állandó résztvevőnek.

És itt jön képbe egy érdekesség, némi túlsúly meg egy pici pocak.

Caruso elment, és most ott tartunk, hogy az örök segítőnek, és nem mellesleg kiváló hegyimenőnek tartott olasz versenyző szakaszt nyert a Giro harmadik hetének végén, és második lett Bernal mögött összetettben. Neki köszönhetően az olasz szurkolók az utolsó két szakaszon is tudtak kinek és miért szurkolni.

A Caruso-családnak tehát a kerékpársporthoz nem volt köze, a Cosa Nostrához (szicíliai maffia) áttételesen azonban igen.

Vagyis jó délen, pedig kerékpáros szempontból Caruso így sem a legtökéletesebb helyen született. Toszkánával, vagy a Garda-tó környékével egy fokkal „jobban járt” volna. Idővel neki sem maradt más lehetősége, mint az északra költözés.

Ragusában egy ilyen Giro után valószínűleg már mindenki képbe került a kerékpársportot illetően, ez pedig amúgy sem egy friss történet. Az már sokkal inkább, hogy Caruso mit ment azon a bizonyos 20. szakaszon, és mekkorát dolgozott érte Pello Bilbao.

Caruso tehát Szicíliáról indult, majd a viszonylag gyorsan elért biztató eredmények után, átmenetileg elhagyta a szigetet, és előbb Bresciába, majd Toszkánába költözött. Ő is annál a Mastromarconál nevelkedett, ahol Nibali. U23-as olasz bajnok lett, majd a Di Luca vezette LPR vitte el profinak.

Caruso 2011-ben nem csak Nibalival, hanem az egyik gyerekkori kedvencével, Ivan Bassóval is egy csapatba került.

Bár Carusónak fiatalon kifejezetten meggyőző eredményei voltak, sokan még tavaly is azt mondták róla, hogy hiába a három Top 10-ben zárt háromhetes, nem futotta be azt a pályafutást, amit jósoltak neki. Ez nem is lett volna könnyű, hisz mindig volt mellette/előtte egy kapitány, akiért dolgoznia kellett. A májusi Girón is lett volna, Mikel Landa.

A BMC megszűnésekor maga Vincenzo Nibali (aki Caruso esküvőjén is ott volt vendégként) szorgalmazta a leigazolását, és nem azért mert Damiano egyszer (!) Michelangelohoz hasonlította.

Ezen a Girón azonban ő alkotott, nem Nibali. Landa elvesztése miatt korán megkapta a nagy lehetőséget, és tökéletesen élt vele. Komolyabb megzuhanás nélkül hozta le a három hetet, bár Bernaltól azért messze volt.

„Más kapitánynak, és megint más segítőnek lenni egy nagy körversenyen. Ha te vagy a kiemelt ember, nem lehet rossz napod, nem engedhetsz el fejben egyetlen szakaszt sem, és a többiek végig rád figyelnek. Hisz tőled várják az eredményt. Segítőként közel sem ér ekkora stressz, Én soha nem tartottam magam nagy bajnoknak vagy igazi sztárnak, de a 20. szakasz végén kicsit tényleg úgy éreztem, hogy közéjük tartozom” - mondta Caruso, aki úgy érkezett erre a Vueltára, hogy visszatér a régi, jól megszokott szerepéhez.

„Segítem Landát, és ha lesz lehetőségem, megpróbálok szakaszt nyerni” – nyilatkozta a nagy rajt előtt.

Vasárnap megkapta az esélyt, de a hetvenes szólóra azért ő sem számított.

És Caruso hazaért, miközben hátul világosan kiderült, hogy Landa (megint) nincs ott a legjobbak mellett.

Forrás: Gazzetta