"Most már tudom, hibáztam vele"

Öt Giro és két Tour győzelem után, a Vuelta is meglett. Egyetlen kollégája sem tud olyan eredménysort felmutatni, mint ő.

Giuseppe Martinelli 1988 óta dolgozik sportigazgatóként (a Carrera csapatnál kezdett), kevés újat lehet mutatni neki. De az idei spanyol kör 20. szakaszához hasonlót, keveset látott. Pedig 16 éve már duplázott Pantanival, 2004-ben ő volt Cunego szakvezetője, és öt éve ezelőtt sárga trikót nyert Contadorral. "Bár a győzelmet elvették tőle, az nagyon is az övé."

De melyik a legemlékezetesebb siker?

"A legszebb győzelem, mindig az utolsó. Ha fiatalabb lennék azt mondanám, majd a következő."

Azt, hogy mennyire értek hozzá, nem tudom. De egy biztos: nagyon szerencsés vagyok. Kiváló versenyzőkkel dolgozhattam, igazán erős csapatoknál.

A 2013-as Vueltát. Ha az a méh nem csípi meg Vincenzót az időfutam előtt...

Igen, Garzellivel, de az egy sestrieri időfutamon történt. Ez most teljesen más történet volt.

Reggel sokat beszélgettünk Vinoval és Schferrel. Előjöttek az andorrai emlékek, amikor a sorozatos mászások után, Dumoulin kicsit elfogyott. Az volt a terv, hogy az összes hegyet meghúzzuk. Landának elmondtuk, hogy végig Aruval kell maradnia, embert meg szinte kötelező volt a szökésbe küldeni. Legalább 35-en mentek akkor, szóval ez nem volt egy óriási taktikai húzás. A lejtmenetben is nagyon ott voltunk, szerintem az volt a kulcs. Nem engedtük felérni Tomot.

Igen, sajnos. Fog ő még nekünk gondot okozni. Nagyon nagy potenciál van benne.

Valószínűleg megőrülök. De értem a kérdést...Biztosan hoztunk megkérdőjelezhető döntéseket a verseny elején. De sok kis epizódból áll össze az egész történet. Ott van a 2. nap, amikor Vincenzót kizárták. Aru 40 mp-et kapott Tomtól, plusz jóváírás. Az nem kevés. Sőt, ha jól emlékszem az andorrai szakasz előtt Dumoulin 1.13-al vezetett előtte.

Igen. De ez a Vuelta megtanított arra, hogy kell kezelni Arut. Talán korábban nem jól álltam hozzá. Az andorrai befutót követően bementem a szobájába, és azt mondtam neki, nincs semmi baj. Erre ezt felelte: "Martino, légyszíves mond meg az igazat. Ne szépítsük a dolgokat, ha hibáztam tudni szeretném". Fabio egy nagyon erős személyiség, folyamatos koncentrációt igényel.

Ott voltam az autóban, mindent testközelből láttam. Én a végsőkig kiállok  Vincenzo mellett. Harminc kilométeren keresztül üldözte a sort, de már menet közben sem nagyon szerette volna a zsűri, hogy mellénk jöjjön, vagy egy kicsit használja a kocsi adta szélárnyékot. Szerintem nem ezt érdemelte.

Ezt nem tudom. De feltettem magamban a kérdést: ha Vincenzo nem az Astanában teker, akkor is ez történik?