Jól kibabrált a sors az Európa-bajnokkal, de Merlier pechsorozata épp a legeslegjobb pillanatban ért véget

Kérdezte Tim Merlier, miután megnyerte a 2024-es Európa-bajnokságot hazai pályán, hazai közönség előtt Limburgban – mert hát tényleg hihetetlennek tűnt számára mindez, főleg úgy, hogy kőkemény néhány hét volt a háta mögött.

A belga válogatott edzője, Sven Vanthourenhout augusztus közepén adott zöld utat a merőben szokatlan felállásnak: akkor dőlt el, hogy Jasper Philipsen mellett egy második sprintert is elindítanak az Eb-n.

Tim Merlier a kerethirdetés után bukott a Renewi Touron (vagy korábbi nevein holland körversenyen/Eneco Touron), méghozzá akkorát, hogy agyrázkódás gyanúval kellett vizsgálatokra mennie. Nagy gond végül szerencsére nem volt, ezért el tudott indulni a BEMER Cyclassics elnevezésű versenyen is, de ott, Hamburgban ismét az aszfalton kötött ki.

Aztán csütörtökön becsengetett Mario de Clerq, és elvitt magával egy kemény edzésre. Nem sűrűn tudunk együtt dolgozni, mert más csapatoknál vagyunk, de amikor úgy érzi, hogy szükség van rá, akkor mindig ott van mellettem” – mesélte Merlier, aki egykori edzőjével, a belgák korábbi versenyzőjével baráti, sőt, mentori kapcsolatban maradt.

Ettől az edzéstől új lendületet kapott Merlier az Eb előtt, ami egészen jól is indult a számára, de aztán Mathieu van der Poel és Mads Pedersen támadásai, majd egy defekt kissé letörték a sprinter lelkesedését.

„Fogalmam sincs, hogy szedtem össze, mert nem szoktam ilyet, de utána megint azon agyaltam, hogy mi a fenét csináltam rosszul, hogy ennyire szarul megy minden az elmúlt hetekben…” – mesélte.

De aztán nem sok ideje volt tépelődni, megkapta az új kereket, és indulhatott is a brutális üldözőverseny.

Merlier végül felért, de a megpróbáltatásoknak még nem volt vége:

„Amikor Bert Van Lerberghe elhaladt mellettem úgy háromszáz méterre a céltól, leesett a láncom… Ennyire közel a végéhez egy ilyen baki a győzelembe is kerülhet, de most valahogy visszatalált hozzám a szerencsém. Nem tudom, hogy került vissza a lánc, de sikerült visszarakni anélkül, hogy nagy sebességet veszítettem volna” – mesélte.

Néhány másodperccel ezután megtalálta a rést, és már száguldott is át a célon – elsőként. Innen nézve nem fura, hogy az első reakciója az volt, hogy nem hitte el a történteket.

„Amikor aztán felálltam a dobogóra az Európa-bajnoki mezben az emberek elé, elérzékenyültem. Fiatalon még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos pályafutásom lesz, kétszer is belga bajnok lettem, most pedig az Eb… Nagyon büszke vagyok arra, hogy viselhetem ezt a gyönyörű trikót” – árulta el.

Mario de Clercq egyébként egészen fiatal kora óta mentorálja Merliert, sőt, ő volt az, aki már jóval korábban az országútra terelte volna az egykor kiváló cx-es srácot. Az egykori profi bringás látta a tanítványán, hogy igazi sprinter alkat, de Merlier nem akarta meglépni a váltást, ezért került viszonylag későn az országúti mezőnybe – a belga oldalak elég sűrűn fel is teszik a kérdést, hogy vajon nem késtek-e el ezzel.

Amikor Merlier csapatánál 2018-ban átalakulások történtek, és az akkor ereje teljében lévő bringás szinte teljesen elesett a versenyzési lehetőségektől, De Clercq volt az, aki felhívta az összes országútis ismerősét, így végül Merlier a Corendon-Circus csapatánál kötött ki, és megérkezett végre 100%-osan az országútra.

De Clercq egyébként állítja, hogy Merliernek jót tettek a cyclo-crossos évek, még akkor is, ha akkoriban pont ő volt az, aki sürgette a váltást.

Nála nem beszélhetünk elvesztegetett évekről, hanem pont fordítva, nála ezek segítenek abban, hogy ennyire sikeres tud lenni” – tette hozzá.

Forrás: HLN, Het Nieuwsblad