Élet a grupettóban - így élték meg a nehéz szakaszokat a Tour de Hongrie sztársprinterei

Szabó Bence

Publikálva 16/05/2023 - 11:18 GMT+2

A sprinterek ugyan két lehetőséget is kaptak az idei Tour de Hongrie-n, de az útvonalba két olyan szakasz is bekerült, ahol a többségük leszakadva hamar a grupettóban találta magát. Ezekről a napokról kérdeztük a verseny talán két legnagyobb sztárját, Sam Bennettet és Fabio Jakobsent, akik érdekes dolgokat osztottak meg arról, miként éli meg manapság egy sprinter a limitidő elleni küzdelmet.

Újabb hektikus sprint után Jakobsené a keszthelyi befutó

A lábak jók, a forma rendben van, de a riválisok is erősek, még dolgoznunk kell egy-két apróságon a Tour de France-ig...

Ha az ember a szokásos kérdéseket teszi fel egy ismert sprinternek a számára legfontosabb mezőnyhajrás szakaszokról, a megszokott közhelyes válaszokat is fogja kapni.

Épp ezért amikor a Tour de Hongrie szombati szakaszának reggelén lehetőségünk volt pár perces interjút készíteni az idei Magyar kör talán két legjobb sprinterével, Sam Bennettel és Fabio Jakobsennel, megpróbáltunk a verseny azon részére koncentrálni, ahol a legkevésbé vannak szem előtt: a grupettóra. A végeredmény egy rövid, de tartalmas beszélgetés lett.

Giro d'Italia

Szakaszok, közvetítések és legfontosabb dátumok – minden, amit a 2024-es Giróról tudni kell

03/05/2024 - 14:40

Egy jó nap ez a grupettózásra, nem igaz?

Fabio Jakobsen (FJ): Ehh… (grimaszol)

Sam Bennett (SB): Igen, amennyire lehet, próbálunk majd spórolni a holnapi városi sprintre. Bár oda elég sok esőt mondanak.

És milyen volt az előző nap a grupettóban?

FJ: Teljesen jó. Esőt vártak, de megúsztuk szárazon. Beálltunk egy jó tempóra, összeállt egy jó csoport, benne pár magyar versenyzővel is. Elég simán megvolt a limitidő, utólag néztem, hogy volt, akinek sokkal szorosabb lett. Jó itt újrakezdeni a versenyzést a tavasz után, folyamatosan javul a formám. Nyilván mire a Tour elkezdődik júliusban, addigra erősebbnek kell lennem az ilyen napokon, de addig még hetek vannak hátra.

SB: Nem volt rossz, próbáltuk kicsit keményebben nyomni… jó lábaim voltak, szerettem volna segíteni Fabbrónak, hogy a lehető legjobb felvezetést kapja az emelkedő előtt. Ez a kockaköveket megelőző jobbos előtt jól is sikerült, de ha őszinte akarok lenni, teljesen megfeledkeztünk róla, hogy utána van még egy kis lejtmenet és két kanyar, így ott eléggé egyedül maradt. Szóval ott hibáztam, de utólag könnyű okosnak lenni.

Sam Bennett

Fotó: AFP

Egy ilyen napon ki a legjobb barátotok a leszakadók közt?

SB: Főleg a csapattársak, de igazából az, aki épp jó hangulatban van.

FJ: Tegnap Shane Archbold és Alvaro Hodeg voltak. Mindketten voltak korábban csapattársaim, szóval jó volt velük újra együtt lenni. Alvaro nemrég tért vissza, ez volt az első közös versenyünk a balesete óta.

Mennyire tartod a kapcsolatot az olyan volt csapattársakkal, mint Hodeg?

FJ:(nevetve) Néha írunk egymásnak, de hát hosszú idő, amíg egy üzenet eljut Kolumbiába... Nyilván sok üzenetet kap, ez nekem is hasonló volt, amikor a bukásom történt. De kapcsolatban vagyunk, és jó őt látni. Ilyenkor, amikor együtt versenyzünk, tudunk kicsit beszélgetni a családról, meg arról, hogyan mennek a dolgok. Ha egyszer csapattársak voltatok, kicsit mindig azok is maradtok.

Ilyenkor amúgy a kisebb csapatok versenyzői megtalálnak, hogy beszélgethessenek kicsit a nagynevű versenyzővel?

SB: Nem igazán. Az elmúlt években elég fura lett a dolog, mert a grupetto már nem dolgozik együtt. Mintha hátul is versenyeznénk egymás ellen. Nem tudom, ez miért van, de amíg régen együtt forgott egy ilyen csoport és mindenki tudott egy csomót spórolni, addig manapság itt is megy a versenyzés.

Lehet, hogy ez azért van, mert többen itt is próbálják megnehezíteni a riválisaik dolgát, de sok esetben inkább a saját magunkét nehezítjük meg. Tavaly kihagytam a Tourt, de a srácok is ilyesmiket meséltek.

Giro d'Italia